A Vírusok Varázslatos Világa 30. - 419-es csalások

Eleddig, az előző részekben kitértünk az adathalászatra, igyekeztünk viselkedésbeli, segédprogram-, illetve böngészőplugin-szintű részletes jó tanácsokkal, tippekkel is szolgálni a védekezéshez. De mi kell ezenfelül még a hatékony védelemhez? A Rambo II. című filmből idézve: „Én mindig azt hittem, hogy az ész a legjobb fegyver.” Vagyis meg kell ismernünk a trükköket, a csalók mozgatórugóit, és utána lesz szemünk a vírusok/rendellenességek felismerésére.

Amiről minden 419-es áldozat álmodozik. Vajon az állítólagos Ibro Usen, a Bank of Africa könyvvizsgálati és könyvelési szekció munkatársa Burkina Fasóban valóban átutalja majd takarékbetét-számlánkra a sok dollárt, ha megadjuk a személyes banki adatainkat? Ez persze csak költői kérdés volt

Miért éppen 419?

Mai sétánkon tehát onnan indulunk, hogy mi is az a 419-es csalás. Először is, miért pont 419, miért nem 418 vagy 269? Nos, a nigériai büntető törvénykönyv (BTK) szerint ez a paragrafus rendelkezik a csalásról, innen ered a kifejezés, ezért szokták röviden 419-es csalásnak, vagy még rövidebben csak 419-esnek nevezni. De milyen esetekről is van szó pontosan? Ehhez előtte tegyünk még egy kis történelmi időutazást Spanyolországba.

Figyelmeztetés egy nigériai internetkávézóban: „419 mails, spam e-mail, e-mail extractors are NOT ALLOWED”. Egyáltalán nem véletlen, hogy minden asztal mellett lóg egy ilyen tábla

Nincs új a nap alatt

A történeti hitelesség kedvéért meg kell jegyezni, hogy bár világszerte valóban így vonult be a köztudatba, a 419 eredetileg egy másik, több száz éves átverésen alapul. Az úgynevezett „spanyol fogoly”-trükk 1588 óta ismert, amikor a spanyol csalók állítólagos gazdag rokonra, inkognitóban lévő tehetős ismeretlenre hivatkoztak, aki angol fogságban sínylődik. A zűrvaros angol–spanyol ellenségeskedés közepette természetesen pénzt gyűjtenek a szabadlábra helyezéséhez, és minő véletlen, ezt nagyon sürgősen kell intézniük, hiszen már az is nagy rizikó lenne, ha a fogoly valódi személyazonosságára fény derülne a börtönben. Viszont szabadulása után bőkezű jutalom várható a segítőnek, talán még a gazdag ismeretlen gyönyörű lányát is elveheti feleségül. A szélhámosok gyakran hivatkoztak arra, hogy ez a dolog bizalmas természetű, és titoktartást is kértek (naná, késleltették vagy megakadályozták ezzel a saját lebukásukat).

A kapcsolatfelvétel módja szerinti grafikon, azaz hogyan keres meg minket a csaló. Láthatóan toronymagasan az e-mail vezeti sort

Azt is gyakran hangsúlyozták, hogy alapos utánajárás után őszintesége, becsületessége, megbízhatósága alapján választották ki azt, hogy kitől is kérjenek segítséget. A pénz gyorsan kell, nincs hát idő a lacafacázásra, ám ha a kiszabadítás és a későbbi nagylelkű jutalom reményében a balek beugrott, a kezdeti nagy sietség után hamar lelassultak az események. Több különböző későbbi megkeresés alkalmával újabb lefizetendő őrökre, újabb felmerült nehézségekre és költségekre hivatkozva próbáltak ismételten további összegeket kérni. Egy idő után a folyamat önjáró lett: ha valaki már egy ilyen ügy érdekebén valamennyit is fizetett, ezzel a „Na, még egy kicsit beteszek, de aztán már lassan tényleg elég!” alapon futnak a pénzük után. Nem ismerik fel, hogy már a legelső befizetés is butaság volt, és inkább veszteséggel, de azonnal ki kellene szállni. A további pénzekkel már szinte a józan észnek is fittyet hánynak – legalábbis a kívülálló szemében mindenképpen így látszik. Tehát a mindenki által feltett „Miért fizetnek újra meg újra?” logikus kérdésre ez lehet a válasz. Ez a motívum több száz év óta nem változott, de a köntös persze mindig új és más. A kanyar után most már visszatérhetünk Nigériába.

Hivatkozási szám, elegáns pecsét, hivatalosnak tetsző kinézet – ezek az alapkellékei a hihetőnek szánt számítógépes átverésnek