Ebben a cikksorozatunkban olyan autókat mutatunk meg, amelyek nem csak a maguk idejében voltak sikeresek, hanem sok évvel a pályafutásukat követően is klasszikus, megbecsült modellek maradtak. Sok olyan autó van, ami még évtizedekkel később is elismerő pillantásokat vált ki az emberekből.
Ford Bronco
Az effajta terepjárók valójában igen nagy népszerűségnek örvendenek, és Amerikában már régebben is nagyon jól fogytak. Az 1977-es Ford Bronco egy afféle szőrösmellkasú sportautója volt a maga kategóriájának, és csak ritkán hagyták gyári állapotában.
Lotus 78
Az 1977-es Lotus 78 úgy próbálta meg kihasználni a levegőt, mint korábban még semmi más. Gyakorlatilag az egész autó egy nagy szárny lett, és olyan jól sikerült, hogy a versenyzés fogalmát örökre megváltoztatta.
BMW 2002ti (1972)
A sportos szedán valódi feltalálója igazából feltehetően olasz volt, és jócskán megelőzte a BMW-t, de a németek tökéletesítették az ötletet. Minderre jó példa az 1972-es BMW 2002ti, amely 125 lóerős hátsókerekes létére gyors és érzékeny volt, közben pedig megbízható és szórakoztató.
Ferrari F40 és 288 GTO
A középmotoros, hátsókerekes Ferrari F40 1987 és 1992 között készült, a 288 GTO utódjaként. A Ferrari 40. évfordulójára született meg, és ez volt az utolsó modell, amely Enzo Ferrari jóváhagyásával készült el. Akkoriban a legdrágább, legerősebb és leggyorsabb Ferrari volt. A 288 GTO eredetileg versenyautónak született, azonban mivel az FIA megszüntette a Ferrari által kiszemelt kategóriát, a több mint 200 legyártott példány utcai autó maradt.
Mercedes-Benz W124 Hammer
Ez volt a Hammer 1986-ban megérkezett első komplett autója, amely a túlzó tuningról volt ismert. Az eredeti E osztály árának a háromszorosával csábította azokat, akik egy őrült, de villámgyors, valójában Lamborghini-riválist kerestek. Ez a modell az oka annak, hogy ma létezik az AMG.
Audi Sport Quattro S1
Az 1985-ös B-csoportos raliautó igazából az utcai modellre épült, de 500 lóerős kiadásban. Mindehhez már csak Walter Röhrl és némi varázslat kellett, és megszületett egy legenda.
SAAB 900 SPG
Ez az 1985-ös SAAB azért is volt különleges, mert bár elsőkerekes volt, a motorja mégis hátulra került. Vezetni is kifejezetten jó volt, és azért a külsejére sem lehetett nagy panasza senkinek.
Buick Grand National GNX
Ez az 1987-es modell volt az utolsó igazi Buick, ami egyben jelképezte az olcsó száguldást, Detroitot és a General Motorst.
Ruf CTR-001 Yellowbird
A Ruf Automobile az 1987-es Porsche 911-et vette alapul, amikor megalkotta a Yellowbirdöt. Minden szempontból alaposan felturbózták ezt a 470 lóerőt szuperautót, ami 320 kilométer per órás végsebességével elképesztő teljesítményre volt képes.
BMW M5 (1988)
Az 1988-as, E28-as BMW M5 a maga korában a létező leggyorsabb szedán volt. Érdekesség, hogy Amerikában kizárólag csak fekete színben árulták, illetve az is, hogy alaposan keresztülhúzta a Porsche számításait.
Ti melyiket vinnétek el egy körre?
