Az élet lemeztelenítve
Miért van (vagy volt) szükségünk optikai lemezekre, és vajon kelleni fognak-e néhány év múlva is? Mi lesz helyettük? Egyre inkább körvonalazódnak az alternatívák, és a jövőnk úgy tűnik, hogy eléggé felhős lesz.
Bizonyára sokan emlékeznek azon időkre, amikor még minden gépben alaptartozék volt a floppymeghajtó – a felhasználók nem is rendeltek olyan konfigurációt, amiben nem szerepelt egy, és persze az eredeti IBM PC első változataiban kettő is volt belőlük – az egyik a rendszert tartalmazta. Elképzelhetetlen volt e beolvasó nélkül egy konfiguráció, az USB-csatlakozós flashmeghajtók és az internet elterjedése előtt. Ma már viszont senki nem használ floppylemezt.
Ugyanez a trend figyelhető meg az optikai adattárolás terén is: nagyon nagy újdonság volt az első CD-író, és ma már pár ezer forintért kaphatunk kétrétegű, minden formátumot kezelő DVD-írókat. Lassan, de biztosan azonban az írható DVD-lemezek piaca is elkezdett zsugorodni, a piacot jelenleg vezető Verbatim 1,6 milliárd DVD-R/+R-t adott el 2008-ban, 1,3 milliárdot 2009-ben és már csak 1,07 milliárdot 2010-ben. Egyre több laptop nélkülözi az optikai meghajtót, és nem csak a helyhiánnyal küzdő netbookok vagy a MacBook Air. Az Apple kompakt asztali konfigurációja, a Mac Mini sem tartalmaz már semmilyen lemezegységet. A gyártó azzal magyarázza a lépését, hogy a lemezegység feleslegessé vált, hiszen minden szükséges szoftver elérhető az alkalmazásboltjában.
A CD, DVD védelmében
Ugyan már csökken a jelentősége, de nagyon szép karriert futott be a CD és DVD a zenei- és filmipar üdvöskéiként. A hangszalaghoz és VHS-kazettához képest lényeges minőségjavulást jelentett a használatuk, strapabíróbbak voltak, és gazdagabb tartalmat lehet rajtuk tárolni. Az írható DVD elterjedéséig egyúttal hathatós védelmet is biztosított az egyéni másolás ellen az, hogy a lemez csak gépsorokon volt gazdaságosan előállítható. Később ezt a filmforgalmazók számára igen előnyös pozíciót porig rombolta a másolásvédelem feltörése, valamint a megfizethető DVD-írók és írható lemezek dömpingje, mely máig tart. A filmipar tehát elvesztette a hardver adta védelem pozícióját, amit a Blu-ray formájában igyekszik feltámasztani (lásd alább).
Többségünk azonban becsületes céllal, biztonsági másolatok készítése céljából vásárol optikai lemezeket. Erre kerülnek a dokumentumok, a házi videók, válogatások, valamint szoftveres trükkökkel akár titkosítva is tárolhatunk rajta adatokat. A házi DVD olcsó és sokféle tartalom tárolására felhasználható médium, egy lemez 4,7 GB-os névleges kapacitással még mindig egy 4 GB-os USB-kulcs töredékébe kerül (ahogy az táblázatunkban is követhető). Ahol nincs internet, ott a lehetősége sincs meg a tengerentúlon már bevett, itthon még nem igazán elterjedt digitális videotékáknak (például ilyen a netflix.com), marad továbbra is a DVD, nemcsak adattároláshoz, hanem filmnézéshez is.
Nem mellékes az sem, hogy a nagymami végül megtanulta, hogy hogyan kell berakni a lemezt a lejátszóba, így nehéz lesz rászoktatni egy szokatlan kifejezéseket tartalmazó digitális téka menüjének használatára. No és vannak olyan zene- és filmrégiségek, amelyek soha nem lesznek elérhetők a szórakoztatás modern online tárházaiban vagy Blu-ray-en, így ezen a területen is a már kiadott lemezekre leszünk utalva. Ha pedig megvan egy film DVD-n, akkor egyrészt csodálhatjuk, hogy milyen jól mutat a polcon a gyűjteményünkben, másrészt akár kölcsön is adhatjuk ismerősöknek – ugyanezt a digitékák DRM-rendszerben védett állományaival nem tehetjük meg, azok ugyanis csak azon a számítógépen vagy set top boxon megtekinthetők, amire letöltötték őket.
Feketeleves
Vannak azért hátrányai a „jó öreg” csillogó videokorongoknak és az írható lemezeknek. Mint a bevezetőben is említettük, a meghajtók mérete nem elhanyagolható, ultrahordozható laptopokba és netbookokba be sem férnek. Másrészt zajosak, folyamatos zúgás kíséri működésüket és sokkal több energiát fogyasztanak, mint egy Wi-Fi-adapter. Bizony kell egy-két másodperc a lemez felpörgetéséhez, és a pozicionáláshoz is egy nagyságrenddel több idő szükséges, mint egy adatblokk eléréséhez egy merevlemezen.
A lemezek sok helyet igényelnek, és ugyan filmek tárolására jól rendszerezhetők egy polcon, de az adatok visszakeresése egy 1000 lemezes gyűjteményben (ami legtöbb esetben egy rendezetlen lemezkazal) kínszenvedés. A meghajtók könnyen összeszedik a port és meghibásodnak, illetve a lemezek sem túl strapabírók, mintegy öt év után újramásolásra szorulnának. Ezt az időtartamot kitolhatják a speciális bevonattal ellátott nyersanyagok, persze nem a végtelenségig. A legjobb megoldás a folyamatos migrálás egy újabb generációs adathordozóra, hiszen ekkor több kötetet gyűjthetünk össze egy lemezen, ahogy ez nagyon is jellemző volt akkor, amikor az emberek az írható CD-ről áttértek az írható DVD-re. A következő állomás elvileg egy újabb optikai lemezformátum, talán a kék lézeres Blu-ray lehetne, de vannak, akik egészen másra számítanak.
Kinek segít a Blu-ray?
Újabb minőségi előrelépést és a hardveres védelem megújulását hozta a Blu-ray. Ugyan már feltörték a formátum védelmét, de a másolás még közel sem olyan egyszerű és olcsó, mint a DVD esetében. Az utódnak szánt médium oldalanként és rétegenként 25 GB körüli kapacitással bír, és MPEG-2 vagy különösen H.264-kódolással bőséges műsoridőt biztosít az extráknak is. Ugyanakkor a gyártása korántsem olyan hatékony, nemcsak a régi DVD-gyártósorok lecserélését igényli, de a selejtaránya is érezhetően rosszabb.
A felhasználó szempontjából érdekesebb, hogy a nyers lemezek jóval drágábbak, az írás erőteljes gépet és több időt igényel. Még ma sem süllyedtek le annyira a Blu-ray írók árai, hogy tömegesen vásárolják őket, illetve az írható (BD-R) és újraírható (BD-RE) média forgalma csak töredéke a DVD-R/RW-nek. Nagyon kevés laptop jelenik meg Blu-ray íróval, a legtöbben csak egy kombó meghajtóban (DVD-író és Blu-ray olvasó) gondolkodnak.
A filmforgalmazók igyekeznek megtartani pozíciójukat a Blu-ray bevetésével is, de az átállás ezúttal nem úgy zajlik, ahogy az előző váltás során. Egyre nagyobb teret nyernek az online videotékák, amelyek a szélessávú internet terjedésével mind' hathatósabb alternatívái a lemezeknek. Ezek a felhőrendszerek az itthoni kábeltévés szolgáltatók kínálatában is elérhetők, igaz, szűkebb műsorkínálattal, mint külföldön. Egy, az amerikai Netflixhez hasonló, nagy európai és magyar nyelvű filmeket is szolgáltató színre lépése még késik, mindenesetre, akiket nem köt a fizikai tárgyakra irányuló gyűjtőszenvedély – Blu-ray és DVD-polc a nappaliban –, az lehet, hogy hamarosan felhőalapú tékából mazsolázhat majd. Addig is alakulóban van a felhő úgy is, mint adattároló és IT-platform a tömegek számára.
biralo
2011-12-16 09:21:48
Válasz