Bevezetés az SVG-be
Websuli sorozatunkban még nem beszéltünk a grafikák előállításáról. Most tippet adunk a hatékony, koránt sem csak webre való vektorgrafika készítéshez.
A „webes vektorgrafikus formátum” kifejezésről a felhasználók többségének (már aki tudja, mi az a vektorgrafika) automatikusan a Flash ugrik be, esetleg néhányan még hozzáteszik azt is, hogy „és még a Silverlight”. Pedig 2001 óta W3C-ajánlás az SVG, azaz a Scalable Vector Graphics formátum. Cikkünkben megpróbáljuk egy kicsit körüljárni, hogy mi is az az SVG, és hogy hol is találkozhatunk ilyen állományokkal, alkalmazásokkal az interneten, mire használhatjuk őket.
Ha tömören – és kissé szárazon – szeretnénk megfogalmazni a lényeget, akkor az SVG (Scalable Vector Graphics) a W3 konzorcium által definiált nyílt szabványú XML-alapú leíró nyelv és fájlformátum kétdimenziós, statikus és dinamikus (animált vagy interaktív) vektorgrafikák számára. Bár első olvasatban talán kicsit ijesztő lehet ez a megfogalmazás, ám ha figyelmesen végigvesszük az egyes részeket, akkor kiderül, hogy semmi boszorkányság nincsen benne, sőt, sokak számára az internet egy új oldalát mutathatja meg.
A Wikipédiáról sok illusztráció SVG formátumban is letölthető, majd akár szerkeszthető
Az SVG szabvány elkészítését 1998-ban kezdte meg a SVG Working Group (www.svg.org), miután a Macromedia (amit azóta felvásárolt az Adobe) és a Microsoft bejelentette a VML-t (Vector Markup Language), míg az Adobe és a Sun Microsystems előállt a PGML (Precision Graphics Markup Language) névre keresztelt konkurens formátum ötletével. Az SVG Working Group munkájában szinte minden érintett cég képviseltette magát, így többek között az Adobe, az Autodesk, a Canon, a Corel, a Hewlett-Packard, az IBM, a Macromedia, a Microsoft, a Netscape, az Opera, a Sun és a Xerox is. Végül pedig az SVG 1.0 2001. szeptember 4-én lett W3C-ajánlás, amit másfél évvel később, 2003. január 14-én követett a mai napig hivatalos változat.