BIOS beállítások: 1. rész

A BIOS mozaikszó, a Basic Input/Output System rövidítése, magyar fordításban alapvető ki- és bemeneti rendszerként szokták emlegetni. Lényegében egy rendszerprogram, amelynek a segítségével a programok szabványos módon tudnak kommunikálni a ki- és bemeneti eszközökön keresztül. BIOS-t nemcsak az alaplapon találunk, hanem a grafikus kártyán, a SCSI-, RAID- vagy SATA-vezérlőkártyákon -- mi azonban cikkünkben csak az alaplapival foglalkozunk, ugyanis a felhasználók zömének ennek a beállításával van a legtöbb gondja.

A rendszer alapja

Mint bevezetőnkben már említettük, a Windows és egyéb modern, ablakos operációs rendszerek megjelenésével a helyzet megváltozott, a BIOS ma már kisebb szerepet játszik. A perifériák windowsos meghajtóprogramjai gyakorlatilag teljes mértékben elvégzik a vezérlést, így ezzel már nem kell foglalkoznia.

Ebből kifolyólag a BIOS tevékenysége ma már csak két feladatkörre szorítkozik. Az egyik a számítógép indításához kapcsolódó beállítások és ellenőrzések elvégzése: a BIOS ekkor vizsgálja meg, hogy milyen eszközeink, milyen típusú processzorunk és mennyi memóriánk van, illetve beállítja ezek alap működési módját -- órajelek, feszültségértékek, protokollbeállítások stb. --, majd mindegyik hardverelemen elvégez egy rövid tesztet. Ezt a folyamatot egységesen POST-nak (Power On Self Test) hívjuk.
A BIOS másik fontos feladata az operációs rendszer behúzójának, a merevlemez Master Boot Recordjának betöltése a memóriába, majd a vezérlés átadása erre a kódrészletre. A merevlemezről -- eleinte még BIOS-funkciókkal -- behúzott kód, az operációs rendszer betöltője hamarosan teljesen átveszi a az irányítást, saját meghajtóprogramjaira váltva már a BIOS nélkül fut tovább.

Maga a BIOS-kód 16 bites, így nem csoda, hogy a korszerű operációs rendszerek munkájuk során nem tudják használni. Gyakran hallhatunk manapság a BIOS „leváltásáról”. Ez nem lenne más, mint a régi BIOS-funkciók 32/64 bitesre való átírása. Az ötlet nagyon hasznos lenne, de szabványosítás híján egyelőre a jövő zenéje.

A BIOS fizikailag egy elektromos úton programozható ROM- (EEPROM) chip, amelynek manapság továbbfejlesztett flashtárolós változatát alkalmazzák. Ez elektromos úton törölhető, írható, frissíthető, és a beleírt program nem vész el a tápellátás hiányában. A BIOS-ban elvégzett beállításokat nem az imént említett ROM, hanem egy RAM tárolja, amelynek viszont szükséges a tápellátás, ezért erről egy akkumulátor gondoskodik a gép kikapcsolt állapotában.

Bár ez a megvalósítás körülményesnek tűnik, valójában a felhasználó kényelmét szolgálja. Minderre azért van szükség, mert a flash EEPROM csak egy menetben írható, tehát a legcsekélyebb változtatás elmentéséhez az egész BIOS-t felül kéne írni az új beállításokkal. Ez nemcsak időigényes, de bizonytalan kimenetelű is -- gondoljunk a komplett BIOS-szoftverfrissítésre, amely már önmagában hordoz némi veszélyt. A RAM előnyét a következő eset szemlélteti a legjobban: Tegyük fel, hogy valamit elállítunk a BIOS-ban, ami megakadályozza a számítógép elindulását. Ebben az esetben -- ha már úrrá lettünk a pánikon -- azt szoktuk tenni, hogy töröljük a beállításokat a RAM tápellátásának megszakításával (elem eltávolítása, BIOS reset gomb vagy jumper), aminek hatására a BIOS-ba „beégetett” biztonságos alapbeállításokkal indul a gép. Ha azonban az egymenetes ROM-ba íródna bele a helytelen beállítás, azt nem tudnánk törölni az energiaellátás megszüntetésével, hiszen mint már említettük, a ROM tartalma ekkor is megőrződik, tehát az egész BIOS-t újra fel kéne programozni egy erre használatos EEPROM-„égetővel”.

Melyiket szeressem?
Napjainkban az alaplapgyártók két BIOS-szoftvert gyártó cég termékei közül választhatnak: egyik az American Megatrends, Inc. (AMI), a másik az Award-Phoenix. Ez utóbbi kezdetben két külön gyártó volt, majd végül előbbi beolvadt az utóbbiba.
A két gyártó termékei között nincs nagy különbség -- leginkább a kezelhetőségben, valamint a megjelenésben fedezhető fel némi eltérés. Az alaplapgyártók ma az Award BIOS-okat részesítik előnyben jobb felépítésük és könnyebb áttekinthetőségük okán, de létezik olyan AMI BIOS, melynek beállítómenüje szinte egy az egyben megegyezik az Award-félével.
Azt, hogy mi kerül a kiválasztható BIOS-beállítások közé, nem a BIOS gyártója, hanem mindig az alaplap gyártója, illetve az adott alaplap lehetőségei határozzák meg.

Belépés a BIOS-ba

A számítógép BIOS-beállításaihoz egy billentyű vagy billentyűkombináció lenyomásával férhetünk hozzá a gép indítóképernyőjének megjelentekor. Mivel ilyenkor a monitorok gyakran még nem „élednek” fel, nem árt az adott billentyű(ke)t már a gép bekapcsolásától nyomva tartani. Sajnos a belépéshez szükséges gombok alaplaponként és gyártóként eltérnek egymástól, leggyakrabban azonban a DEL vagy DELETE billentyűvel, esetleg a Ctrl+Alt+Esc kombinációval érhetjük el a beállításokat -- de nem ritka az F2 vagy F11 billentyűk használata sem.
Belépés után egy több elemből álló menürendszer tárul elénk. Az alapértelmezés szerinti menüpontok száma gyártónként eltérő lehet, ám mégis hasonló lehetőségeket lelhetünk fel, sokszor egészen hasonló néven. Kezdjük hát el túránkat, öveket becsatolni! Mielőtt nekiugranánk, jegyezzük meg, hogy amit nem tudunk egyértelműen azonosítani, azt ne babráljuk!