BitKinex trükkök: fel vagy le, minden egy helyen!

Bátran állíthatjuk, hogy a BitKinex (www.bitkinex.com) gyökeresen megváltoztathatja az internetes programokkal kapcsolatos szokásainkat. Ennek oka, hogy a szoftver használata igen egyszerű, ráadásul kicsi és beépül a rendszerbe, így szinte bárhonnan elérhető. De mielőtt még előresietnénk, lássuk, mire is használható ez a svájci bicska alkalmazás!

Általános tudnivalók

A BitKinex lényege, hogy egy felületen, minden külső alkalmazás nélkül kezelhessük a fel- és letöltéseinket. A következő protokollok és kiszolgálók adatforgalmára használhatjuk: FTP, HTTP, WebDAV, SFTP/SSH, valamint Telnet. Ezzel szinte le is fedtük a teljes átviteli kínálatot. De ha mégsem elégednénk meg ennyivel, akkor kombinálhatjuk a forrásokat és a célt, tehát egy HTTP-kiszolgálóról rögtön tölthetünk FTP-re, vagy fordítva, de az FXP (kiszolgálók közötti) átvitel is megoldható. A többféle protokollnak köszönhetően a lehetőségek is sokfélék, tölthetünk több szálon, több csatlakozással, amelyeket időzíthetünk is, ráadásul beállíthatunk összehasonlítási szűrőket, vagy éppen kérhetünk menet közbeni fájlnév-konverziót. A foglalt sávszélességet folyamatosan nyomon követhetjük egy grafikon segítségével, a kapcsolatokat rendezhetjük, a protokollokat kézzel is szabályozhatjuk, és még sorolhatnánk a sok hasznos funkciót. Jelen írásunkban igyekszünk a legtöbb beállítást bemutatni és a fontosabb funkciók paramétereit részletezni. Annyit mindenesetre elmondhatunk: valószínűleg utoljára nyitottuk ki kedvenc FTP-programunkat.

Egyszerű felépítés

A szoftver telepítése után érdemes újraindítani gépünket, mert sok helyre beépül az alkalmazás, például az Internet Explorerbe és a Windows Intézőbe is. Ezekből az ablakokból könnyen elérhető lesz a jobb egérgomb segítségével: elég egy linken vagy állományon jobb gombbal kattintanunk, és máris ott a BitKinex. A programot önmagában elindítva egy Messengerhez hasonló külső jelenik meg, de ne tévesszen meg senkit az egyszerűsége: nagyon jól felszerelt és átgondolt elrendezéssel van dolgunk!

Mintaként máris kapunk jó pár FTP-oldalt mappákba rendezve. Valószínűleg ezekre sosem lesz szükségünk, ezért nyugodtan töröljük a felesleges csoportokat. A tisztogatás után nézzünk alaposabban körbe, először lentről felfelé haladva: az ablak legalján láthatjuk az aktuális és elmúlt töltési műveleteket, valamint itt rejtőzködik a hálózatfigyelő grafikon is. Az ablak felső felében találjuk a protokollokat és a weblapokat, valamint egy kedvencek lapot, ahová a leglátogatottabb helyeket szúrhatjuk majd be. Az eszköztáron két gomb lesz fontos a későbbiekben: az egyik a Connect, amellyel bárhova egyszerűen csatlakozhatunk, valamint a Browse, amivel a már létrehozott helyeinket látogathatjuk meg egy külön ablakban.

A menüpontok közül alapállapotban sok az elérhetetlen, hiszen csak azokat a pontokat használhatjuk, amelyek éppen aktuálisak. Szó esett a Telnet kezeléséről is, de ez alapesetben nem látszik (mert ritkán van rá szükség), viszont bármikor bekapcsolhatjuk, ha a Data Source menüben a Show csoportban bejelöljük. A menükben még további érdekességeket is felfedezhetünk, mint a CuteFTP vagy WS_FTP projekt import. Egy másik hasznos kiegészítő is itt érhető el: automatikusan lekapcsolható vagy altatható a gép. Végül a kérdőjellel feltüntetett súgó menüben találhatjuk a varázslókat, ha a kapcsolatok beállítása leírásunk szerint kemény falatnak bizonyulna. Első ránézésre nem tűnik bonyolult programnak, tehát kezdjük az FTP-kapcsolat elkészítésével!

FTP-kapcsolat létrehozása

Minden protokoll alá létrehozhatunk közvetlenül kapcsolatokat vagy először könyvtárakat. Ez utóbbit akkor célszerű választani, ha számtalan kiszolgálóra csatlakozunk és szükség van csoportosításra is. Az új kapcsolatot a Data Source menüpont alatt a New kiválasztásával kezdeményezhetjük. Meg kell adnunk egy nevet a létrejött elemnek, majd jobb egérgombbal rákattintva szerkeszthetjük az adatlapját (a Properties segítségével). A Server alatt állíthatjuk be a távoli elérés kiszolgálóját, portját, valamint a bejelentkezési adatokat. Ha szükség van titkosításra, vagy a csatlakozáshoz a fogadó rendszer pontosabb megadására, azt egy-egy listából választhatjuk ki. Általában ezeket nem szükséges megváltoztatni, ellenben megadhatunk egy távoli könyvtárat, ahová a csatlakozás után azonnal el szeretnénk jutni. Ha a fiók nem rendelkezik egyedi névvel és jelszóval, választhatunk anonim bejelentkezési módot is. Miután az adatokat rögzítettük, az FTP-kapcsolatok alatt megjelenik az új kiszolgálónk, amelyre dupla kattintással jelentkezhetünk be és tesztelhetjük az elérhetőségét.

Csatlakozás két panelen

A felbukkanó ablakban alapértelmezés szerint bal oldalon a távoli kiszolgáló fájlrendszerét, és azok adatait láthatjuk, míg jobb oldalon a helyi gépünket. Ez a böngésző nem csupán egy egyszerű páros ablak, hanem sok műveletre alkalmas mini fájlkezelő is. A Total Commandert kedvelők máris kiszúrhatják az ablak alján megjelent parancsokat, de az ikonokhoz és menükhöz szokott felhasználók sem panaszkodhatnak. Mielőtt bármit fel- vagy letöltögetnénk, alaposan nézzünk körül mindegyik menüben, ezekben ugyanis olyan lehetőségeket találunk, mint a fájlok összehasonlítása, MD5-állomány készítése, fájlnév-konverzió vagy a speciális szerkesztési lehetőségek. Természetesen itt olyan alapbeállításokat is elérhetünk, mint az átviteli mód, a távoli könyvtár alapértelmezetté tétele vagy a saját parancs megadása a konzolban.

A fájlkezelő ablaka is igen kényelmesen használható, ugyanis a panel alján a legsűrűbben használt könyvtárakat érhetjük el egy kattintással füles elrendezésben, mint a Dokumentumok, a Program Files, a Windows vagy a System32 könyvtár. A két panel között hasznos ikonokat találunk még a fájlátvitelen túl: kérhetjük, hogy minden mozgatás előtt nyíljon meg a beállítások ablak, de tükrözéses szinkronizálást is végezhetünk a távoli és a helyi mapparendszer tallózása között. Az ablak egyéb apróságokat is rejt még: a jobb felső sarokban parancskonzolt nyithatunk, vagy a meghajtók listáját érhetjük el, az eszköztáron lévő Filterrel alaposan szűrhetünk a szükséges állományok között, a Data Source menüpontban pedig meghajtót csatlakoztathatunk.

HTTP-kapcsolat felvétele

Ha már sikeresen felépítettük az első FTP-kapcsolatunkat, akkor a többi protokollal már könnyebb dolgunk lesz. Legalábbis sokban hasonlítanak a módszerek az előbb leírtakkal, de pár különbség akadhat. Az egyik a HTTP-alapú fájlszervereken tárolt adatok kezelésének esetében okozhat fejtörést: a kapcsolat felvétele után ugyanis előfordulhat, hogy nem tud csatlakozni a kiszolgálóhoz a program. Ezért kicsit mélyebbre kell ásnunk a beállítások egy részében. A kapcsolat tulajdonságlapján találhatunk egy Site Map pontot. A rendszer használatának alapfeltétele, hogy itt pontosan beállítsuk a kiszolgáló által használt átviteli módszert, legyen az WebDAV, sima HTTP, „ismeretlen” eredetű vagy szimpla fájlátvitel. Ezért ha nem sikerül csatlakozni egy kiszolgálóra, javasolt itt egy másik módszert választani, majd az Update gombbal frissíteni. A menüpont tényleges fő funkciója, a Google Site Map készítése az Export gomb alatt bújik meg, amellyel a megadott útvonalak alapján térképet készíthetünk a Google keresőrobotjai számára. Ez főleg akkor hasznos, ha bekapcsoljuk az automatikus listafrissítést, ugyanis így nem kell kézzel hozzáadnunk a könyvtárakat.

Ha még ezután is probléma adódna, a különféle protokoll-beállításokkal bátran kísérletezhetünk az egyik ismertebb ingyenes HTTP-fájlkiszolgálón, a HFS-en (rejetto.com/hfs).