DVB-T: nem válthatnánk okosabban?

Amióta csak tévézünk, azt ugyanúgy tesszük. Hazamegyünk, vagy máshova, ahol van tévé, lehuppanunk lehetőleg a legkényelmesebb helyre, jöhet egy kis üdítő és nassolnivaló, aztán meg az esti krimi. Sokat változtak a műsorok, a témák és a tévékészülékek is, ma már mindegyik színes és nem nagy szám az sem, ha lapos. De a tévézés módja maradt ugyanaz: helyhez és eszközhöz kötött.

Lépten-nyomon olvashattuk néhány évvel ezelőtt, hogy a DVB-T mennyire jó, nemcsak jobb lehet majd a kép, a vétel, ott a műsorújság, de úgy is optimalizálható az adás, hogy akár autózás közben is nézhető, összességében véve pedig megváltoztatja a tévézés módját. Ezt hallottuk a technológiáról, mielőtt itthon elindult volna, és mondjuk Németországban járva többé-kevésbé ezt is tapasztaltuk. De ez csak a demó verzió, az a helyzet, hogy a hazai DVB-T sugárzást tetőantennás vételre tervezték, eleve ennek megfelelően írták ki a pályázatot is.

Persze a tetőantennák ritkán változtatnak helyet, így nem mobil felhasználásra optimalizáltak, a helyváltoztatást nem kalkulálták bele sem a sugárzás paramétereibe, sem erősségébe. Ezután is ugyanúgy otthonról tévézünk majd, legalábbis DVB-T-n. Nem ússzuk meg egy párezer forintos USB-vevővel a noteszgép mellé, meg botantennával, sőt a legtöbbször szobaantennával sem, tetőantennát pedig legfeljebb demonstráció keretében hurcolna magával az ember (ilyenkor ügyeljünk a villamos légvezetékekre!). Nem nyithatjuk ki a netbookot a kávézóban, hogy barátainkkal belepislantsunk a meccsbe, marad a tévé és a karosszék.

Hogy miért fáj ez nekem? Mert itt van egy új generáció, aki noteszgéppel rohangál, szórakozik és dolgozik és mindent egészen másként csinálna, mint az „öregek”. Viszi magával a gépet és netet a találkáira, a könyvtárba, szinte mindenhova. Csak egy párezer forintos USB-kulcs kellene és a tévézési szokásai is megváltoznának, igazodva az eleve mozgalmasabb életvitelhez. Nézhetné a másfél kilós netbook-tévét lépten-nyomon, vagy akár csak otthon a lakásban, vagy a havernál. A DVB-T ezt lehetővé tenné, és a belőle mobilcélra kialakított DVB-H még inkább. Az előbbi honi megvalósítása - különösen a gyenge jelerősséggel lefedett Budapesti területeken - nem engedi meg az alkalmi tévézést, hogy a mobilról már ne is beszéljünk. A DVB-H ugyan még csak kísérleti jelleggel, de jól, kiváló képminőséggel és jelerősséggel működik, viszont sehol nem találni meg a mobil szolgáltatók honlapján - igen nagy a csend ebben a témában. A bemutatók alkalmával egyértelművé vált, hogy csak SIM-kártyás azonosításhoz kötötten elérhető a szolgáltatás, azaz telefonon lehet csak tévézni.

Persze bánhatják ugyanezt a mobilszolgáltatók, a telefongyártók, de még inkább a számítógéphez használható DVB-T vevőegységek gyártói, forgalmazói. Nem adhatnak el több noteszgépet „ezzel ingyen tévézhetsz is” szlogennel. A modern generáció pedig nagyon úgy néz ki, hogy leszokik a tévézésről, mint a szórakozás most már nemcsak (műsor)időhöz, de helyhez is kötött passzív módjáról. Egy olyan módról, amit az „öregek” konzerváltak és konvertálnak digitális formába, valahogy sikerült ezt a tévézés karosszékhez hasonlóan merev szabályainak megváltoztatása nélkül elvégezniük. Nem baj. Ott van a szélessávú net, a blogok, fórumok, chatszobák, a Facebook, no és torrent minden mennyiségben. Igaz, így nem jut bevételhez a reklámipar, a filmek, zenei albumok előállítói sem jutnak a pénzükhöz, de az öregek nyugodtan ülhetnek tovább a tévé előtt. Majd csak jönnek a gyerekek látogatóba egyszer.