Ahányszor meglátok egy kis kézi játékkonzolt a kínálat kevésbé márkás oldaláról, mindig reménykedni kezdek, hogy talán most visszatér a gyermekkor felhőtlen bája és végre zsebre vághatom azokat a játékokat, amiket annak idején még a 8 bites mikrogépeken és a 16 bites játékkonzolokon játszhattam. Ezért örültem az OVERMAX MaxiPlayer 2-nek is.
A hardvert szemügyre véve minden adott arra, hogy az ősjátékok megfelelő minőségben köszönjenek vissza. 16 bites rendszer, a doboz feliratozása szerint 960×240 képpont felbontású kijelző (nem számoltunk utána, de érzésre azért kevesebb), mely nagyon is jó minőségű, a színeivel és nézőszögével sincs gond. Az egész rendszer tápellátását (ellentétben a túlhaladott leírással) három darab mini ceruzaelemmel (AAA) biztosíthatjuk. Egy tápegységet is találunk a dobozban mini USB tápkábellel, ennek révén elem nélkül is használható a kis gép, de az a gyanúm, hogy töltő funkciót nem építettek be.
Mint ilyen méret esetében mindig, a készülék maga a kontroller, azaz könnyen kézbe fogható. Bal oldalon egy tárcsa alakú, 8 irányú irányítógomb helyettesíti a régi idők botkormányát, a gyakorlatban inkább 4 irányúnak mutatkozott. Jobb oldalon a két alap tűzgomb mellett egy start feliratú gombocska is helyet kapott és mindenesetre (merthogy fagyást nem tapasztaltam) egy reset funkciógombot is kihoztak a homlokzatra, ami a főmenühöz repíti vissza a játékost. A burkolat gumírozott hatású, szerencsére nem az a rideg búcsúban lőhető műanyag, a gombok jól vannak elhelyezve és érzetre elég alapos kiképzésűek. Összességében a kidolgozás és a komponensek minősége nagyon jó.
Nem mindegy, hogy mi az, ami ezen az egész pofás vason fut. Egy-két másodperc alatt beindul a szerkezet, mechanikus csúszókapcsoló szolgál az áram alá helyezésre. A főmenübe jutunk, ahol hangulatos kis zene szól – de csak ha csatlakoztattunk egy fülhallgatót, hang ugyanis amúgy nem jön a gépből, hiába állítgatjuk a hangerőt. Az angol nyelvű főmenüből vagy egy tucatnyi sportjáték közül választhatunk, van tenisz, pingpong, boksz és curling is.
Az összes többi játék el van rejtve a Mini Game menüpontban, hat alkategóriába (Puzzle, Action, Venture, Table, Sport, Relax) rendezve. Igen, van még egy külön sport alkategória a Mini Game szekción belül is, ahol találunk egy borzasztóan rossz Rally-t hamis aláfestő zenével, aztán jön egy felülnézetes, aranyos kis versenyautós játék, egy csomó focijáték, de van sumo és sportnak számít a klasszikus tank párbaj is. Ebből is látható, hogy a besorolást nem túl szigorúan vették, a Venture-n belül nem csak Black Jack van, de ott a régi Tapper újrairata is és a Table kategóriába simán belepasszírozták a Maze és Bomberman (pl. Dina) stílusú játékokat is.
A fejlesztők figyelembe vették, hogy 2,7 hüvelyk azért nem olyan sok és viszonylag nagy figurákkal igyekeztek dolgozni, a játékok grafikai hangulata jó. Becsületesen járt el a gyártó és még az elnevezésekben is kerüli a hasonlóságot klasszikus címekkel. Nincs tehát őstetrisz, de van helyette továbbgondolt, területkirakós-futószalagos változata, ami például kifejezetten jól sikerült. Néhány hasonlóan kellemes meglepetés mellett is olyan a MaxiPlayer 2, mint egy jó áron értékesített kábeltévé előfizetés: a nagy része töltelék. Ez ebben az árkategóriában persze teljesen megbocsátható.
Tudatosan kerestem a régi klasszikusokat, de gondolom licencgazdálkodási okokból nem tudtam túl sokat felfededezni a menüben. Nem mondhatnám, hogy megtaláltam életem retro-konzolját, de azért jól elszórakoztatott a kis masina utazás közben, 10 000 forint alatti árával nem veszélyes. Gyerek kézbe kerülve pedig kifejezetten hálás fogadtatásra leltek ezek a játékok, összességében egy egész jó karácsonyi ajándék lehet a MaxiPlayer 2, különösen olyan családban, ahol több 6-12 éves csemete zajong. A tesztmintát a Mobil Digital Kft. biztosította számunkra.
Adatok
– 16 bites rendszer, 2,7” LCD kijelző, 960×240 képpont, AV kimenet, 120 beépített játék, fülhallgató csatlakozás, tápellátás 3 db AAA elemmel
