A biztonságos BIOS-frissítés alapjai

Az alaplapi BIOS-szoftver frissítése, azaz az új BIOS „beégetése” sok esetben okoz fejtörést a felhasználónak. Lássuk, milyen buktatókkal kell szembenéznünk, ha mégis a frissítés mellett döntünk.

Több alaplap kézikönyvében az áll, hogy csak akkor frissítsük a BIOS-szoftvert, ha a számítógép nem működik megfelelően. A kézikönyvnek részben igaza van, hiszen egy érintetlen, de jól működő konfiguráció esetében a frissítés az esetek túlnyomó többségében valóban felesleges. Ám amit mi helyes működésnek tartunk, az lehet, hogy nem is az. Alaplapunk gyártójának weboldalán érdemes folyamatosan figyelemmel kísérni az alaplapunkhoz kiadott BIOS-frissítéseket, itt minden bizonnyal értesülhetünk a rendkívüli és kötelező frissítésekről – ilyen csak nagyon ritkán fordul elő –, és a legutóbbi frissítések okairól.

 

 

A biztonságos BIOS-frissítés alapjai 1

 

A BIOS aktuális verziószámát a POST képernyőn is láthatjuk

 

A frissítések általában csak apróbb finomításokat, új beállítási lehetőségeket hoznak, esetleg egy-egy új processzor vagy Intel alaplapok esetében új memóriamodulok támogatása érhető el a frissítéssel. Az új verziókban kijavított hibákat végigböngészve rálelhetünk olyan dolgokra, amelyeket mi nem is tartottunk igazi hibának, csak alaplapunk bosszantó hiányosságának. Azaz itt a lehetőség, hogy megszabaduljunk tőlük!

 

Tehát frissíteni érdemes, de csak indokolt esetben. Az általában elmondható, hogy a frissítések többnyire (de nem mindig) kedvező hatással vannak a túlhajtásra is, ezért aki szeret ezzel foglalatoskodni, annak mindenképpen érdemes kipróbálni az újabb verziókat.

 

 

 

BIOS-frissítés DOS-os boot CD-ről Ha DOS-os boot CD-ről kívánunk frissíteni, ekkor alaplapunk gyártójának honlapjáról a kellő BIOS-képállományt és az annak beégetéséhez szükséges DOS-os programot kell letöltenünk, a windowsos változat nem jó céljainknak. Előfordulhat, hogy csak egy DOS-os égetőprogramot találunk, akkor ez tartalmazza a szükséges BIOS-képfájlt is.
Most jön a neheze: össze kell hoznunk a BIOS-frissítést a boot CD-vel. A régi DOS-os időkben szinte minden szakember első dolga volt megtanulni, hogyan kell boot CD-t létrehozni. Mára e procedúra elmagyarázásához először egy kisebb DOS-tanfolyamot kellene tartanunk, ezért inkább kihagyjuk, és belevágunk a közepére: szerezni kell egy olyan DOS-os boot CD-t (ISO-képállományt), amiről aztán DOS-promptot tudunk kérni. Akinek még megvan, az próbálkozhat régi Win98-as telepítő CD-vel, de az internetről letöltött bármilyen MS-, PC- vagy FreeDOS alapú boot CD is megfelel. Itt kettéválnak útjaink: ha ez a CD a gépünk memóriájában létrehozott ramdisken futtatja a DOS-t, akkor egyszerűbb dolgunk van, a letöltött BIOS-képállományt és/vagy égetőprogramot egy teljesen másik CD-re írhatjuk ki, lévén, hogy a CD-ket a DOS betöltődése után kicserélhetjük.
Ha boot CD-nk nem ramdiskbe telepíti a DOS-t, akkor vagyunk nagyobb gondban: a BIOS-égetéshez szükséges fájlokat integrálnunk kell a boot CD képállományába. Ehhez a Nero nem ad segítséget, de tavaly júliusi teljes verziós programunk, az UltraISO (www.ezbsystems.com/ultraiso/) alkalmas erre. Akkor megjelent cikkünkben pontosan leírtuk a dolgok menetét, de a program angol súgója is elmagyarázza. Az UltraISO próbeverziója ugyancsak megfelel céljainknak, ám ekkor 300 megabájtnál nagyobb CD-képeket nem kezelhetünk. Általában egy DOS-os boot CD néhány (tucat) megán elfér, ezért ez számunkra nem jelenthet akadályt.
Befejezésül írjuk meg a lemez(eke)t, majd a boot CD-ről indítsuk el a rendszert.
A két CD-s, ramdiskes megoldás használatakor van még egy közbeeső lépésünk is: DOS-promptunk megjelenése után cseréljük ki a boot CD-t a BIOS-képállományt tartalmazóra.
Most már minden a helyén, indítsuk el a BIOS-égető programot a lemezről, majd kövessük a korábban letöltött vagy alaplapunk kézikönyvében olvasható DOS-os BIOS-frissítési utasítást.

Amennyiben aktuális a frissítés, még egyszer bizonyosodjunk meg arról, hogy a kiszemelt új BIOS megfelelő-e alaplapunkhoz: ehhez ellenőrizzük BIOS-unk típusát gyártó szerint (Award-Phoenix vagy American Megatrends – AMI) és a jelenleg használt verziószámot. Ezeket az információkat a számítógép indulásakor a POST-képernyő megjelenésekor tudhatjuk meg. Ha nem tévedtünk, a számunkra szükséges frissítéseket a gyártó webhelyéről tölthetjük le. Ismét figyeljünk arra, hogy a listáról pontosan válasszuk ki az alaplap típusát, és ügyeljünk a különböző alaplaprevíziókra is (tipikusan Gigabyte alaplapoknál fordul elő többféle revízió, de más gyártóknál is van rá példa).

 

 

Amennyiben megtaláltuk az alaplapunknak megfelelő frissítést, már csak ennek menetét kell kiválasztanunk. A legbiztonságosabb módszer, ha DOS alól frissítünk, de ezt manapság az NTFS-állományrendszer használata erőteljesen megnehezíti, ugyanis DOS alól nem látható az NTFS-es partíciók tartalma (FAT vagy FAT32 esetében nincs ilyen probléma). Ezt megkerülendő több lehetőség is kínálkozik.

 

 

Az egyik megoldás a flopimeghajtó és az indítólemez használata: Windows alatt könnyedén készíthetünk indítólemezt, amelyre már csak a frissítéshez szükséges állományokat kell felmásolni. Ez kissé kockázatos, mivel hibás hajlékonylemez esetén a frissítés félbemarad, és ott állunk a szép digitális semmi közepén: a gép nem fog még egyszer elindulni, hiszen a régi BIOS-t kitöröltük, az új még nem került a helyére. A másik lehetőség a bootolható CD-ről vagy DVD-ről való BIOS-frissítés (ennek menete keretes írásunkban olvasható). Ez hasonló, mint a flopis módszer, mégis jóval megbízhatóbb alapot ad a frissítésnek, így ez mindig működik.

 

A másik módszer a Windows alóli BIOS-frissítés, amennyiben alaplapunk gyártója szoftveres támogatást nyújt ehhez (például ASUS Update, MSI Live Update, Gigabyte @Bios, ABIT FlashMenu stb.).

 

Az imént felsorolt BIOS-frissítő programok mindegyikét teszteltük már, tapasztalataink szerint megbízhatóan működő Windows alatt mindig hibátlanul futottak, ennek ellenére a legbiztosabb út még mindig az, ha DOS alól frissítünk – ekkor azonban mindig nézzük meg a kézikönyvet, hogy a frissítést végző programot milyen kapcsolókkal vagy paraméterekkel kell elindítani.

 

Ezekkel a programokkal viszonylag egyszerűen végrehajtható a frissítés, ám néhány alapszabályt a siker érdekében be kell tartanunk:

 

  • A gyártók nem véletlenül hangsúlyozzák, hogy lépjünk ki minden programból a frissítés megkezdése előtt (természetesen a frissítést végző program kivételével). Ez nemcsak annyit jelent, hogy zárjuk be a nyitott ablakokat, hanem az értesítési területen (az óra melletti rész) elérhető és a háttérben futó programokra – vírusirtók! – is vonatkozik.
  • A második követendő szabály az, hogy csak stabil operációs rendszer alatt végezzük a frissítést, hiszen egy, a BIOS-frissítés közbeni váratlan lefagyás után a gép nem fog többé elindulni.
  • Harmadik szabályként ajánljuk, hogy a frissítéshez minden órajelet és feszültséget tegyünk alapállásba, hiszen a gép túlhajtása a BIOS-frissítést vezérlő áramköröket is veszélyezteti, még akkor is, ha egyébként a gép stabilan működik.

 

 

A biztonságos BIOS-frissítés alapjai 2

 

Itt kezdődnek a rémálmok

 

Léteznek még egyéb lehetőségek, mint például az indítható (bebootolós) USB-kulcs. Személyes rossz tapasztalataink vannak az USB-s frissítéssel kapcsolatban, ezért azt javasoljuk, hogy csak akkor használjunk USB-s eszközöket, ha az alaplap gyártója támogatja ezt a frissítési technikát. Kiváló példa az egyes ASUS alaplapok BIOS Setupba épített saját frissítőmechanizmusa, az EZ-Flash2, amely éppen az USB-kulcsban rejlő tárolólehetőséget használja ki.

 

Működik, de soha ne próbáljuk ki otthon! Sokan nem tudják, de az érdekesség kedvéért leírjuk, hogy az elrontott frissítés házilag, célszerszámok nélkül is könnyedén orvosolható, csupán két teljesen egyforma alaplap szükséges hozzá.
A módszer egyszerű: a működő alaplapot elindítjuk működő BIOS-szal, és megvárjuk, míg a rendszer elindul. Ekkor a BIOS-lapkát óvatosan eltávolítjuk, és betesszük helyére a másikat, ezt követően elindítjuk a frissítést. A sikeres frissítés után a gépet kikapcsoljuk, és a két lapkát visszacseréljük. Ha mindent jól végeztünk, mindkét alaplapnak működnie kell.
A probléma a részletekben lakozik! Egy egyszerű szerszámkészlettel, gyakorlat nélkül nagyon nehéz a BIOS IC-t saját maga és az alaplap megsértése, illetve pillanatnyi rövidzárlat nélkül eltávolítani, majd visszahelyezni. Bár a dolog nem lehetetlen, a több tízezer forintos alaplap kockáztatása helyett inkább forduljunk a szervizhez, jóval olcsóbban megússzuk a javítást!

A frissítést elrontani nem kifizetődő, de bármikor megtörténhet, hogy a frissítés megakad, vagy ellenőrzés után hibát jelez a program (általában Checksum error üzenetet kaphatunk). Utóbbi könnyedén orvosolható: addig próbálkozzunk a frissítéssel, amíg sikerrel nem járunk, ám egyet ne tegyünk: hibás BIOS-szal soha ne indítsuk újra a számítógépet! Ha a sokadik próbálkozás után sem sikerül „besütni” az új szoftvert, egy másik gépen ellenőrizzük, hogy biztosan jó frissítéssel próbáljuk-e felülírni a régit – a lemezt nyugodtan kivehetjük a meghajtóból, míg nem használjuk a gépet.

 

A legrosszabb eset, ha a számítógép lefagy frissítés közben. Ekkor sajnos nincs mit tenni, a Reset gomb megnyomása után a gép nem fog újraindulni – de még így sincs minden veszve! Szerencsére a legtöbb alaplapot felvértezik valamilyen visszaállítási funkcióval, sőt a drágábbakon általában két BIOS-lapka is található, ez esetben automatikusan a tartalékról indul el a konfiguráció – de nem ritka az a megoldás sem, amikor egy BIOS-lapkán még egy biztonsági másolat is tárolódik az eredeti mellett.

 

Általános védelmi módszernek szokták felhasználni a BIOS-program Boot Block részét, amely a frissítés legutolsó szakaszában frissül. Amennyiben ez a rész épen marad, az újraindítást követően kép ugyan nem lesz, de egy BIOS-fájlt tartalmazó – alaplapgyártótól függően – flopi vagy optikai lemezről a rendszer képes önmagát megjavítani. Előfordulhat, hogy ennek aktiválásához a BIOS reset jumpert Recovery állásba kell helyeznünk – feltéve, hogy van ilyen, erről bővebben az alaplap leírásában tájékozódhatunk. Modernebb alaplapokhoz adott szoftverek már képesek a merevlemez egy rejtett partíciójára másolni az aktuális BIOS-tartalmat, így hiba esetén nem szükséges optikai vagy flopilemez sem a visszaállításhoz.

 

De mit tehetünk akkor, amikor már semmi sem segít? Szerencsére az elrontott BIOS nem jelenti az alaplap „halálát”. A BIOS valójában egy EEPROM-memórialapka, amely célhardverrel elektronikus úton programozható, ezért az ezzel foglalkozó szervizek néhány ezer forintért felül tudják írni a hibás frissítést.

Meghalt a Nokia, frissült a Windows 10 - a hét legfontosabb a hírei

Microsoft Lumia márkanévvel folytatja a Microsoft, ami a Windows 10-et is frissítette - hírösszefoglalónk.

Harvercunami: a hét legjobbjai 43.

Ezen a héten is összeszedtük azokat a friss hardvereket, amiket egészen biztosan szeretnénk minél hamarabb a tesztlaborban alaposabban is szemügyre venni.

comments powered by Disqus

Kiadó: Project029 Media and Communications Kft. - Impresszum - Hirdetési ajánlatunk - Adatvédelmi elveink - E3

Ügynökségi értékesítési képviselet: Adaptive Media