Sokan – tegyük hozzá, joggal – felháborodtak, amikor kiderült, hogy néhány csúcskártyát leszámítva minden Radeon a régebbi, sokszor többéves modell átnevezése csupán. Pedig érdemes lecsillapodni és máshogy tekinteni a Radeonokra – még akkor is, ha azok több évesek.
GCN – a Radeonok alapja
A Graphics Core Next a HD7000-es modellektől kezdve a Radeon GPU-k alapja és ez az, ami nagyon jól sikerült az AMD-nek – olyan jól, hogy még most, 2015-ben is elfogadható a teljesítménye és a szolgáltatáskészlete. Persze idővel azért frissült a microarchitektúra, jöttek új szolgáltatások is, amelyekre érdemes odafigyelni. Ilyen például a Freesync: ez ugyanarra képes, mint az NVIDIA G-Syncje, vagyis a kártya renderelési sebességéhez igazítja a kijelző vertikális képfrissítési frekvenciáját, de van egy nagy különbség a két technológia között. Az NVIDIA DisplayPort 1.2-n, teljesen zárt, saját szabványt használ, amelyhez saját hardverre is szükség van a monitorban, plusz a monitorgyártónak a licencet is meg kell vásárolnia az NVIDIA-tól. Az AMD ezzel szemben a DisplayPort 1.2a nyitott szabványát használja az adaptív szinkronizáláshoz, amelyhez a monitorgyártók is ingyen, licencdíj nélkül hozzáférnek. Ebből adódik, hogy a Freesynces monitoroknál nem kell plusz 60 ezer forintos licencdíjat fizetnünk.
A GCN-nek további nagyon jó tulajdonsága, hogy a közép-felsőkategóriában a memóriasávszélességet igen komolyan vették. Ott van például a Radeon R9 280-as kártya, amely 60 ezer forint körül kapható. Ezen a kártyán 3 GB VRAM van és ez 384 biten csatlakozik. Ez nagyon hasznos a legújabb játékoknál, ahol a textúrák tovább nőttek és egyre több videomemóriára van szükség.
Hasznos előrelépések
Az átnevezésekkel sajnos a GCN architektúra nem kapott frissítést, amely nem jó hír, azonban az AMD azt sem hagyta, hogy csak a dobozokat és a matricákat cseréljék ki a gyártók. Az újabb Radeonok így kivétel nélkül mind magasabb órajeleken járnak, mint az előző modellek, továbbá a legtöbb modellnél megduplázta a fedélzeti memória mennyiségét az AMD. Így például az R9 285-ök helyett érkező R9 380 már 4 GB-tal sem sokkal drágább, de említhetnénk az R9 390/390X-et is. Az R7 370 is megkapta a 4 GB-os modellt, de ezt inkább nem vesszük egy kalap alá a fent felsoroltakkal, mert itt a GPU már túl gyenge ahhoz, hogy kihasználhassa a 4 GB VRAM-ot.
Ha az új elnevezésű kártyák közötti kalauzt szeretnénk összeállítani, azt mondhatjuk, hogy az R7 370 éri meg legkevésbé, mert ez a kártya az R9 270 szintjét sem éri el, ráadásul GCN 1.0-s, így Freesyncet és egyéb újdonságot sem kapunk. A legfejlettebb az R9 380, amely az R9 285-nek felel meg, és itt már a 4 GB-os modell felára sem feltétlenül pénzkidobás. A csúcskategóriában aztán ott a Fury család két tagja, melyek sok mindenben eltérnek és nem átnevezett, régi kártyák. Ezek már úton vannak a tesztlaborunkba és hamarosan meg is mutatjuk, mire képesek a legújabb játékok alatt.
Javuló teljesítmény sokéves Radeonnál is
A Radeonokat érintő drivergondokról, vagyis a féléves csendről mi is beszámoltunk, de ennek ezennel vége, az AMD felébredt és amellett, hogy új drivert adott ki, ígéretet tett, hogy ilyen többet nem fordul elő. Ennél fontosabbnak tartjuk, hogy rávilágítsunk, hol előnyös az, hogy ugyanazon architektúrára épül már több generációnyi Radeon. Az NVIDIA tulajok egyik nagy gondja, hogy a gyártó az új modellekre fókuszál, itt látható a legtöbb optimalizálás, teljesítményugrás egy-egy driverfrissítésnél. A régebbi kártyáknál csak hibajavítást kapunk, gyorsulást csak ritkán láthatunk.
Ezzel szemben a Radeonoknál amikor egy új játékhoz igazítják a Catalyst drivert, abból a 3-4 éves Radeon VGA-k tulajdonosai is profitálnak (persze nem biztos, hogy egyenlő mértékben). Ez nem meglepő, mivel mindegyik kártya GCN-alapú GPU-t használ, és éppen ezért van az, hogy nyugodt szívvel javasoljuk azt is, hogy aki azt szeretné, választhat HD7000 vagy az utáni Radeont a használtpiacról is (körültekintően persze), mert a driveres támogatást még jó darabig meg fogja kapni esetenként az új játékok alatt is látványos sebességjavulással.
