A legújabb ac-s Wi-Fi routerek már óriási számokkal dobálóznak – 3,2 Gb/s, 8 antenna, sokmagos SoC, rengeteg USB 3.0 stb. De ha mindezt lecsupaszítjuk és a marketingszövegen is túllépünk, csak az marad, hogy a kliens a szűk keresztmetszet és a Wi-Fi-nek továbbra is ellenség a fal, a 230 voltos kábelek és legfőképpen a többi kliens. Szerencsére olyan megoldások is születtek, melyek éppen ezeken a hibákon javítanak.
Érdemes váltani?
Ha valamiért, hát nem a hangzatos sávszélesség adatokért érdemes gyűjteni egy új routerre, bár ez is fontos, csak éppen ahhoz, hogy ezeket a valós használat során is megtapasztaljuk, előbb meg kell teremteni a feltételeket. Ehhez pedig olyan új technológiák jelentek meg, mint a Beamforming és a MU-MIMO, melyek kifejezetten arra irányulnak, hogy több kliens egyidejű használata mellett is adott legyen a nagy sávszélesség és a hatótávolság se csökkenjen drasztikusan, ha útjába kerül egy szimpla téglafal.
Mindezek tetejébe még a klienst is fejleszteni kell, de éppen ezek a technológiák azok, amelyek végre új erőt lehelnek a Wi-Fi-be és segítenek abban, hogy otthonunkban stabil, mindent lefedő és gyors hálózatunk legyen akár egy, akár 30 eszköz kapcsolódik a routerre.
Beamforming
Nagyon komoly és fontos újdonság a Beamforming és nagyon sokat vár tőle a szakma. A technológia lényege, hogy a rádiójelet oda, és csak oda juttassa el, ahol a kliens várja azt, sehová máshova. A kliens jelet küld a routernek a pontos pozíciójáról, így a router képes pontosan oda irányítani a rádiójelet. Ez direktben, számokban nem nyomtatható a dobozokra, de használat során azonnal érezhető és komoly előnyt jelent.
A Beamforming nem új keletű, éppen ezért vigyáznunk kell, ha ilyen hálózatot szeretnénk kiépíteni. A régebbi, N-es routereknél már több gyártó is alkalmazott ilyen technológiát, de ezeknél a szabványosítás hiányzott, ezért tisztán egy gyártótól kellett beszerezni a megfelelő routert és klienseszközöket. Az ac eljövetelével, pontosabban a végleges szabvánnyal szerencsére a Beamformingot is szabványosították, így már bármely gyártó bármely eszköze, amelyik e szerint a szabvány szerint készült, tökéletesen használja ki a Beamforming előnyeit. Egy notebooknál még viszonylag egyszerű volt WLAN kártyát cserélni, ám egy tablet vagy okostelefon esetében erre nincsen lehetőség, ezért fontos a szabványosítás.
A Beamforming lényege, hogy a router nem omnidirekcionálisan sugározza a jelet, hanem mindig az adott kliens felé irányítva. Képzeljük el úgy, mint egy lámpabúra nélküli izzót, amely minden irányban azonos erősséggel sugározza a fényt. A Beamforming nem olyan pontos, mintha lézerpointerrel mutatnánk a kliensre, de olyan, mintha lámpabúra kerülne arra a bizonyos izzóra, vagyis a rádiójel kifejezetten a kliens felé irányulhat. A router és a kliens információt cserélnek egymás között helyzetükről is, így a jelet formáló eszköz lesz a beamformer, az irányba küldött jelet fogadó pedig a beamformee.
Ha legközelebb ac-s hálózati eszközt vásároltok, mindenképpen ellenőrizzétek a Beamforming meglétét, mert ez egyelőre nem kötelező minden ac-s routernél, ám ha van, a szabványnak meg kell felelni. Sajnos egyelőre nlelni. Sajnos egyelőre nem hozzáadott, ingyenes extra ez, a Beamforming csak a drágább routereknél érhető el és kliensből még ennél is kevesebb van, amely ezt támogatja. Reméljük, 2015-ben ez nagyon sokat fog változni.
2,4 vs. 5 GHz
A 2,4 GHz-es jel könnyebben és messzebbre elér, azonban a sávszélesség nem túl nagy. Az 5 GHz-en már akár 7 Gbit/s is elérhes is elérhető elméletben, ám itt már egy-egy fal is komoly gondokat okozhat. Ugyan vannak már hírek az SSID wrappingról, ahol egy SSID-t kapna minden szabvány és frekvencia, melyek közül mindig a legjobb aktiválódik a kliens felé, azonban ez egyelőre nem elérhető a mai routereknél. Éppen ezért a legjobb, amit tehetünk, hogy a kétféle frekvencián található hálózatnak más-más neveket adunk (például wifihalozat és wifihalozat_5G), így a kliens sem zavarodik össze és mi is mindig látjuk, hogy éppen melyik frekvencián csatlakozunk a routerhez vagy access pointhoz.
