A videokártya-vásárlás mindig kiemelt fontosságú és látványos is. Hosszas böngészés, sok-sok teszt átbogarászása, kiválasztás, vásárlás, majd néhány perces szerelés és drivertelepítés után jöhet az összes játék végigpróbálgatása. A csúszkák mehetnek az égbe, a felbontás HD-ről full HD-re és a látvány is nagyságrendekkel javul, miközben az eddigi diavetítés helyett 30-60 fps-t kapunk. De most térjünk vissza a választásra, mint a legfontosabb mozzanatra: melyiket érdemes és melyiket nem nekünk találták ki? Figyelem! Minden GPU-ra igaz!
Miért olcsó?
A videokártya legfontosabb komponense kétség kívül a GPU – ez alapvetően meghatároz nagyjából minden paramétert, szolgáltatást, teljesítményt. Az NVIDIA és az AMD, miután elkészítették a legújabb GPU-t, készít egy referenciamodellt is, melyen a cég által ideálisnak ítélt komponensek vannak, amelyek az ideálisnak vélt beállításokkal működnek.
Amikor a számítástechnikai szaküzletek árlistáit böngésszük és leszűkítjük a keresést a tökéletesnek és megfizethetőnek ítélt GPU-ra, még mindig 5-10 vagy akár 20 találatot kapunk. Ár szerint a legjobb ajánlatok kivétel nélkül, minden GPU-nál ezek a referenciakártyák lesznek. Itt pontosan azt kapjuk, amit az AMD vagy NVIDIA megálmodott, beleértve a teljesítményt, fogyasztást, szolgáltatásokat. Nincsen gyári tuning sem, az órajelek és a turbó mód pontosan arra képes, amit a tervezőasztalon biztonságosnak és elegendőnek ítéltek. A gond nem is itt van: a referenciakártyáknál a technikai paraméterekre nagyon odafigyelnek, de a hűtés csak funkcionálisan állja meg a helyét – dizájn és zajszint-csökkentés érdekében nem optimalizálják ezeket a kártyákat. A körítésnél sem kapunk semmilyen különlegességet.
Miért méregdrága?
A listát legörgetve a hihetetlenül drága modelleket találjuk. Itt a gyártó extrém hűtése és dizájnja van a középpontban: nem egy olyan kártya van a piacon, ahol akár már vízhűtés-előkészítést, vagy egyéb extrém megoldást találunk. Az egyedi kártyáknál sokszor a nyáklap is különleges: például sokkal rövidebb, mint a referenciakártya, vagy a feszültségszabályzó-áramkör van alaposan túlméretezve. A beállításoknál is extrém értékeket kapunk, így az alapórajel és a turbó fokozatok is agresszívabbak. Persze mindez a megfelelő tápellátással, hűtéssel és vBIOS-szal is meg van támogatva, sőt, a manuális tuningnál is sokkal nagyobb az esélyünk a sikerre. A legdrágább modelleknél még a fedélzeti memória órajelét is felhúzzák, amivel együtt jár, hogy a GPU-t és a RAM chipeket is külön válogatják a gyárban.
Arany középút
A végleteket választani csak nagyon indokolt esetben szabad. Az olcsó VGA ronda és hangos, ahogy a gyári tuningtól is elesünk, pedig ez sokszor 5-15% gyorsulást is jelentene. A méregdrága modellek fő gondja, hogy ugyan nagyon egyedi, dizájnos és extrém kártyát kapunk, de akkora a felár, hogy ezért már eggyel jobb GPU-t is választhatnánk, amely alapjáraton erősebb.
Az ideális választás a középút: a megfelelő ár mellett figyeljünk oda arra, hogy a hűtés kellően hatékony és csendes legyen, a gyári tuning ingyen extra teljesítmény, megér párezer forintot, ha pedig otthoni, saját tuningra is készülünk, nem árt, ha a VRM áramkör és a tápellátás túl van tervezve. Emellett a nagyon egyedi megoldásokra nem éri meg extra összegeket költeni: ésszerűtlenül túltervezett hűtő, extrém órajel-tuning és hozzáadott különleges extrák, kábelek, szoftverek. Ha az adott kártyához van esetleg ajándék játék, az még hasznos lehet, de ez is csak abban az esetben, ha az adott játékot amúgy is meg akartuk vásárolni.
