Hárfázó pingvinek és a hálózati zenei szuperszámítógép

E felütés után ismerkedjünk meg a klasszikus zenét játszó Bach on harp and Linux projekttel, amely a nyílt forrású operációs rendszer zenei képességeinek szélesebb körű demonstrálására született, és a Jamendo zenei oldalon publikálta első letölthető lemezét. A tizenhárom perces felvételen Bach második brandenburgi versenye hallgatható meg, tizenegy zenekari hárfára feldolgozva. Természetesen a tizenegy hárfa hangját és a koncertterem akusztikáját is egy linuxos szoftver biztosítja.

A Rosegarden szekvenszer fõablaka

A bachcentral.com oldalról származó elektronikus kottát (MIDI fájlt) a Rosegarden szekvenszer programban dolgozták fel, a hangszerelés és a „karmesteri teendők” tekintetében. A hárfák megszólaltatása és az akusztika a QSynth front-end mögött működő FluidSynth hullámtáblás szoftverszintetizátor feladata volt, a szintén ingyenesen elérhető, közel 150 MB-os Fluid R3 GM, SF2 formátumú hangmintakészlet segítségével.

Miért pont a hárfa?

Aki játszott már szintetizátoron, vagy számítógép segítségével szerkesztett már zenét, az tisztában lehet azzal, hogy a mai technika tökéletesen képes utánozni vagy hangmintákból megszólaltatni a valódi hangszerek hangját. Az igazi kihívást nem is ez jelenti, hanem a billentyűstől eltérő hangszerek játékmódjai, fogásai, amit sokszor rendkívül nehéz, vagy szinte lehetetlen hitelesen, életszerűen visszaadni.

A Qt-alapú felület mögött a háttérben a FluidSynth program dolgozik a hangszerek megszólaltatásán

A hárfajáték – kis túlzással élve – egészen jól leírható a kottán túl a húr pendítésének erősségével és a játék ritmikájával, tempójával. Mivel ezek a paraméterek gépi környezetben is könnyen és kitűnően kezelhetők, így megfelelő hangszerelés, „vezénylés”, kvantálás és tempóválasztás mellett a virtuális hárfazenekar már eleve nagymértékben immúnis a gépies, műanyag hangzás ellen. Egyetlen percig sem állítom, hogy a Linux pingvinek például a magyar származású Aristid von Würtzler által egykor alapított és vezetett, és méltán világhírű New York-i Hárfaegyüttes nyomába tudnának lépni, de lassan elindulhatnak a kitűnő muzsikusok által már kijelölt úton.

Muzsika a YaST-ból

A Linuxot gyakran éri az a vád, hogy a zenei célú programok szűkös választékát biztosítja. Ez az állítás ma már csak részben igaz: a neves, professzionális, esetenként több száz dolláros zenei szoftverek ténylegesen nem állnak rendelkezésre (egy részük persze a Wine segítségével telepíthető, és használható, ilyen például a Reason, az AXS, vagy – próba-szerencse alapon – a VST pluginek kisebb része is). Ingyenes zenei alkalmazások garmadája áll viszont a linuxosok rendelkezésére, a MIDI és audioszekvenszertől a samplereken át a GM és különféle virtuális szintetizátorokig, pluginekig bezárólag.

A hangrendszer láncolásának sematikus ábrája

Minőségük a gyengétől–átlagostól a jó, akár profi célokra használhatóig terjed, hiánycikket csak a drága programcsomagok jelentenek. Sokaktól hallottam már azt a kritikát, hogy „Igen, de nincs Cubase, Reason és teljes körű VST-támogatás és így tovább”. Valóban nincs, de roppant kíváncsi lennék, hogy azok, akik a felsorolt Windows-alapú alkalmazásokkal példálóznak, hányat birtokolnak közülük legálisan. (Nem értek egyet azokkal, akik Windowst használnak, de ennek ellenére minden tiszteletem azoké, akik becsületes munkából megvásárolva, törvényesen birtokolják a rajta futó alkalmazásokkal együtt). Egy szó mint száz, a Linux egyre jobb ingyenes alternatívákat biztosít zenei téren is. Hol keressük a zenei célú linuxos alkalmazásokat? Természetesen a csomagkezelőben! Az openSUSE és a Little Susie esetén a YaST csomagkezelőjében bátran keressünk a midi vagy a synth kulcsszavakra, a telepíthető találatok gazdagsága garantáltan meggyőző lesz.