„Ez olyan gyártó, mint mondjuk a Nokia, vagy a többi?" Ez a kérdés, illetve ennek különböző variációja többször elhangzott a tesztidőszak alatt, amikor valaki meglátta a kezemben a Herot. Ekkor kicsit bizonygatni kellett, hogy igen, a HTC ugyanolyan mobilgyártó cég, mint a többiek, csak ezért, meg azért talán nem annyira ismert. Ez ráébresztett bennünket arra, hogy a HTC valószínűleg jó úton jár az Androiddal, ha azt szeretné, hogy a Windows Mobile rajongókon kívül a tömegek is megismerjék a készülékeit.
Nézzék meg videónkat is: HTC Hero vs. iPhone 3GS
Ki a fényre
Hiszen akárhogy is nézzük, a HTC korábbi, egyébként tekintélyes számú PDA-telefonjait sokkal inkább a hozzáértőbb, profibb felhasználói kör ismerte. Ez egyrészt a Windows Mobile relatíve bonyolultsága, komplexitása miatt van így, másrészt pedig azért, mert a HTC sosem készített alsó-, de még csak középkategóriás telefont sem, így nem tudta beborítani a piacot termékeivel.
Nyitóképernyő virtuális csúszkával (a képekre kattintva galéria nyílik)
Az Android használatával ez talán majd megváltozhat, bár a Hero sem az olcsóbbik kategóriában játszik, sőt, ára alapján egyértelműen felsőkategóriás termékről van szó. A választott operációs rendszer, illetve az a tény, hogy az elődökkel ellentétben (T-Mobile G1, HTC Magic) nincs szolgáltatóhoz kötve a Hero, lehetővé teszi majd, hogy egy más, új közönséget is érdekeljen, elérjen a HTC.
Rendhagyás
Önmagában az Android használata elég lehetne ahhoz, hogy érdekes készülék legyen a Hero, de szerencsére a meghökkentés nem áll meg ennyiben. A telefon ugyanis nem követi az érintőképernyős mobiloknál megszokott formai tespedtséget. Elég volt egy kis törést elhelyezni a Hero alsó részén és máris erről beszél mindenki: jó-e, hasznos dolog-e ez? A tapasztalat azt mutatja, hogy igen: a gombok jobban a hüvelykujjhoz esnek, a trackball könnyebben elérhető, a mikrofon jobban a száj felé esik, bár ez valószínűleg színtiszta pszichológia, hiszen nem az a pár centiméter számít. (Persze vannak, akiknek igen.) Végül pedig, ha képernyővel lefelé tesszük le valahova, akkor a panel nem karcolódik, hiszen nem is érintkezik a felülettel.
A megtört forma mindenkinél más reakciókat váltott ki
Mi a fehér modellt kaptuk meg, ami megosztotta a közvéleményt. A Vodafone (ahol időközben bekerült a kínálatba) is a fehér modellt árulja és kártyafüggetlenül is egyelőre ebben a színben kapható csak. De a színnél sokkal érdekesebb az anyaghasználat, hiszen az egész készülék műanyag, méghozzá nem is az a világverő minőség. Korrekt anyagok ezek, de nem árasztják a különlegességet, luxust. A hátsó borítás Teflon bevonattal rendelkezik, amely megvédi a kosztól, zsírtól a készüléket. Ez érezhető is volt.
A kijelző (elméletileg) kosztaszító bevonattal rendelkezik
Felül minden hókuszpókusz nélkül egy lyuk található, ami a 3,5 mm-es jack, illetve itt van egy bemélyedés, ahol le lehet feszegetni a hátlapot. Baloldalt mindössze a hangerőállító gomb található, ami egyetlen panelből áll és semmiféle kidudorodás, vagy jelzés nincs rajta, így beszélgetés közben nehéz megtalálni és megnyomni a megfelelő irányba. Alulra a miniUSB csatlakozó, illetve a mikrofon apró lyuka került - előbbinek annyira nem örültünk, hiszen az új modellekbe már majdnem mindenki a hamarosan szabvánnyá váló microUSB-t teszi. Jobb oldalt, írd és mondd, semmi sincs, inkább a kijelző alatti rész az érdekes. A trenddel ellentétben itt nem egyetlen gomb áll rendelkezésre, hanem rögtön hat.
Alulnézet: a miniUSB-csatlakozó és a mikrofon apró lyuka
A hívásindító, illetve megszakító (ez egyben a be-kikapcsoló is) billentyűk közrefogják a házikóval jelzett Home gombot, amit megnyomva a központi, órával (ebből van vagy 12 féle) ellátott indulóképernyőre kerülünk. A Menu gomb mindig az adott menühöz, vagy programoz tartozó plusz lehetőségeket mutatja meg, a jobb oldalra helyezett dupla funkciós billentyű pedig a visszalépésre és a keresésre szolgál. A trackball nagyon hasznos segítség, hiszen ugyan a görgető rutin jól működik, mégis a listák böngészésekor, vagy netezéskor sokkal pontosabb, időnként gyorsabb navigációt enged meg a „hanyattegér". A gombok sajnos nagyon kicsik, belesimulnak a készülékházba, nyomáspontjuk szinte nincs, ezért nehézkes a kezelésük. A trackball tökéletes, és még arra is jó, hogy a bejövő hívásoknál fehéren villogjon, illetve az elmulasztott hívást, vagy SMS/e-mail érkezését is jelezze hasonló módon.
Sense-ációs?
Azt már a megjelenés előtt lehetett tudni, hogy a HTC komolyan át fogja dolgozni az Android kezelőfelületét. A londoni bemutatón elég rövid ideig használtuk, és akkor jó benyomást keltett a Sense. Majdnem két hét után viszont sokkal árnyaltabb a kép.
A Sense filozófiája, hogy mindent, egy-két gombnyomással, azaz képernyőérintéssel elérjünk. Ennek megfelelően nincs is hagyományos értelemben vett főmenü, hanem egy nyitóképernyő, amit az utolsó „szögig" testre szabhatunk, illetve ahonnan kalandozhatunk jobbra-balra. A telefon kezelőfelületét először is egy csúszka lehúzásával érhetjük el, ami hasonló az iPhone-nál látottakhoz. Nyitásként a középső képernyő fogad bennünket egy órával, alatta időjárás adatokkal, a cellainformációk felhasználása miatt mindig arról a területről, ahol éppen vagyunk.
A menü gomb által előhívott lehetőségek
Eggyel lentebb négy ikon sorakozik egymás mellet: az üzenetek, névjegyzék, böngésző, naptár négyest természetesen bármikor megváltoztathatjuk, ahogy az egész képernyőt is. Ami állandó mindenhol, az a bal alsó sarokban látható nyíl - ez a programok képernyőjét nyitja meg. Középen a Phone gombot megérintve a tárcsázó menübe/híváslistába kerülünk. A jobb alsó sarokban lévő plusz jel arra szolgál, hogy az adott képernyőhöz további ikonokat, gyorsgombokat, widgeteket helyezzünk el.
A Sense összesen hét, jobbra-balra ujjheggyel lapozható, görgethető felületből áll, melyek mindegyike szabadon benépesíthető azzal, amivel csak akarjuk. A plusz jel megnyomásával válogathatunk a shortcutok (gyorsgomb egy kontakthoz, egy programhoz vagy egy könyvjelzőhöz), a HTC widgetek (naptár, óra, Footprints, zenelejátszó), Android widgetek (analóg óra, naptár, zene, keresés, képkeret), illetve egy-egy folder, azaz mappa között. Ez így kicsit sok, és a használat közben sem volt egyértelmű, hogy mi a különbség a HTC és az Android widget között, főleg, hogy mindkettőben van Music nevű lehetőség.
A Settings (Beállítások) menü rengeteg lehetőséget nyújt
Elsőnek nagyon el lehet veszni benne, de persze ha mindent végignézünk, akkor letisztul, mi, mire szolgál. De némileg rendezettebb is lehetne ez az egész. Amennyiben kiválasztottunk egy ikont, vagy widgetet, az megjelenik a képernyőn. Ha már volt ott valami előtte és ezért nem fér ki, azt a Sense egy feltűnő felirattal azonnal jelzi - ezek után addig tologathatjuk, míg olyan képernyőt nem találunk, ahova felfér. Ha el akarunk bármit távolítani, akkor csak hosszan kell megérinteni, aminek következtében az ikon mozgathatóvá válik. Ilyenkor lehúzhatjuk alulra és a kukába dobhatjuk, vagy áthelyezhetjük.
Szövegbevitel a QWERTY billentyűzettel
Az ötlet remek, a megvalósítás grafikailag kiváló (szépek az animációk, tetszetős az egész), de mindenképp azt igényli, hogy az ember hosszasan foglalkozzon vele. Persze csak egyszer kell mindent elrendezni... Sajnos, ha elérünk a hetedik, vagy az első képernyőig, akkor nem fordul át a következőre, hanem csak visszafelé haladhatunk. További testre szabhatóságot ad még a Scenes elnevezésű rendszer, aminek lényege, hogy a különböző aktivitásoknak, érdeklődési köröknek megfelelő, előre eltárolt, eltérő órával, háttérrel, widgetekkel telepakolt felületet biztosít. Így a Work Scene-hez két órát kapunk az időzónák miatt, illetve az egyik panelen a tőzsdei árfolyamok futnak. Ha inkább szórakozni akarunk, akkor válasszuk a Play-t, ahol kikerül a Twitter kliens, és a képnézegető. Ha bármelyik Scene-en változtatunk, akkor azt, abban az állapotában, egyedi névvel elmenthetjük.
A gyári fotó azt mutatja be, hogyan rendezhetjük be a 7 panelt
Ide tartozik még azt értesítési rendszer megoldása. Ha bármilyen esemény következik be, azaz SMS-t, e-mailt kapunk, Facebookon komment érkezett, nem fogadott hívásunk volt, azt a bal felső sarokban egy-egy ikon jelzi. Ekkor elég csak odanyúlni, lehúzni a csíkot, ami legördül és megnézhetjük, mi történt. Elegáns, nagyon hasznos megoldás.
A közösség mindenekfelett
A Sense létrehozásakor a HTC fejlesztőinek szeme előtt az lebeghetett, hogy a Heroval bármikor, bárhol értesülhessünk a történésekről. Ennek megfelelően van Twitter widget, képeinket azonnal feltölthetjük a Flickr-re, és ha bejelentkezünk a Facebookba, akkor az ott történtektől is azonnal értesítést kapunk. Mivel a mi esetünkben a Gmail címünkhöz van kapcsolva a Facebook fiókunk, így az e-mail értesítést is azonnal megkapjuk az ottani aktivitásunkkal kapcsolatban. Érdekes, hogy külön, előre telepített Facebook klienst nem kapunk - természetesen az Android Marketről többféle közül is válogathatunk. Letölthető a Facebook kontaktjaink összes információja, vagyis a Sense-t át, meg átszövi a közösségi oldalak hálója.
A weboldalakkal nem volt gond, de a Flash videókat csak szaggatva tudta lejátszani
A Sense, önmagában vizsgálva gyors, a képernyő érzékenysége egyszerűn tökéletes. Gondoltuk legalábbis addig, míg össze nem hasonlítottuk az iPhone 3GS-sel. Ekkor kiderült, hogy az iPhone-hoz képest még mindig „dadog" a lapozás, a képernyőgördítés meg-megröccen és az Apple-mobilnál megismert játszi könnyedség még mindig odébb van. Azt mondanánk, hogy a Hero ott van a nyomában, és a Hero után jön mindenki más.
Kezesség
Visszautalva az előzőkre: a képernyő tehát kezes bárányként működik, de időnként belassul az egész rendszer, ami nehezen érthető, hiszen nem volt sok program telepítve. A szövegbevitel ugyanolyan virtuális billentyűkel zajlik, mint pl. az iPhone, vagy a hasonló készülékeknél, nincs komoly különbség. A magyar ékezetek egy-egy karakter hosszas megnyomásával itt is előjön, bár a már begépelt szöveg kinagyítása itt nem működik. A fektetett QWERTY billentyűzet itt is megvan, bár furcsa, hogy jobbra forgatva a Herot a klaviatúra nem fordul el.
A hangerő gomb és a vaku nélküli objektív
Az Operához nagyon hasonlító böngésző gyors, és praktikus, és a trackball-nak köszönhetően teljesen az uralmunk alatt tudjuk tartani. A multitouch jól, gyorsan, pontosan működik, és ha kétszer rákoppintunk az éppen meglátogatott weboldalra, akkor bezoomol, sőt, ilyenkor az oldalt azonnal úgy tördeli, hogy a szöveg olvasható maradjon, ne lógjon ki a képernyőről semmi. Ha valakinek nem tetszene mégsem ez a browser, a Marketen keresztül letöltheti az Opera Minit, ami ezen a platformon is tökéletes szolgálatot tesz.
A HTC eddig mellőzte a 3,5-ös jack használatát - most nem tette
A Market az Android online szoftverboltja, ami legalább olyan jól kezelhető és egyértelmű, mint az AppStore. Egy kellemetlen tapasztalat adódott csak: egyik kollégánk még a teszt előtt bejelentkezett a saját fiókjával a Marketbe, hogy ellenőrizze, a Fring letölthető-e Androidra (sajnos egyelőre még nem, helyette csak a minifring adódik, ami viszont nem támogatja a VoIP hívásokat). Miután visszakaptuk a készüléket mi már nem tudunk bejelentkezni, mivel csak az ő jelszavát kérte, új felhasználót pedig sehogy sem tudunk megadni. Így csak egy gyári állapotba visszaállítás segített a gondon. Egyébként a Marketen kívül a fontosabb Google alkalmazás előre telepítve megtalálhatók, vagyis kapunk Gmail, Maps, Google Talk ikonokat.
Tudor
Általános tudását nézve kevés kivetni valót találhatunk a Heroban. Az 528 megahertzes processzor elegendőnek tűnik, de néha döcögős működés azt mutatja ez nem teljesen elég. Vagy igen, viszont akkor még szoftveresen kellene finomítani rajta. A 3,2 colos, HVGA kijelző szép, kontrasztos képet ad, de erős napsütésben itt is voltak problémák. A belső memória itt csekély ugyan, de microSD-vel bővíthető. A nyílás eléréséhez mindenképpen le kell vennünk a hátlapot, de az akkut már nem. És ha már erőforrás: az 1350 mAh-s akku nem rossz, de egy ekkora képernyőhöz bizony kevés. Legalább 1500-as kellett volna ahhoz, hogy két napot nagy biztonsággal kibírjon a Hero, mert így épphogy csak. Ha pedig erősen nyúzzuk, még kevesebbet bír.
A videók mennek, de sajnos akadozott a lejátszás
A jegyzőkönyv kedvéért azt is meg kel jegyeznünk, hogy nincs FM rádió, DivX, vagy XviD támogatás, hangtárcsázás, magyar nyelvű menü.
Összességében
Bevalljuk, hogy ez utóbbi hiányosságokat csak nagy nehezen tudtuk kideríteni. Mégpedig azért, mert annyi újdonságot, érdekességet, felfedezni valót tartogatott a Hero, hogy egyszerűen nem kerültek elénk ezek a dolgok. A HTC a Heroval végre egy olyan, hazánkban mindenki számára elérhető okostelefont alkotott, ami más, mint a többi. Ez legalább annyira az Android, mint a Sense érdeme. Érezhető, hogy a HTC rengeteget merített a TouchFLO-ból, de ez nem zavaró, hiszen csak azt vették át, ami ott (is) működött.
Hibái ellenére is egy nagyon érdekes, egyedi telefon született, aminek meg kell adni az időt, hogy hozzászokjon az ember. Éppen ezért a türelmetlenebb, az újtól kicsit tartó felhasználók tartózkodjanak tőle. Viszont azoknak, akik szeretnek felfedezni, kedvelik, hogy egy kezelőfelület részletesen testre szabható, illetve folyamatosan a Facebook/Twitter/Flickr szentháromságban élnek, nekik feltétlenül ajánlott.
HTC Hero
Ár: 144 790 Ft
Forgalmazó: Speedshop
Web: http://www.htc.com/europe/, www.speedshop.hu
Előny: Sense kezelőfelület; Android; trackball; remek kapacitív képernyő; Flash támogatás
Hátrány: nincs magyar menü; FM rádió hiánya; időnként belassul; gyenge képességű kamera
Teljesítmény: 4/5
Szolgáltatás: 5/5
Ár/érték: 4,5/5
- Processzor Qualcomm MSM7200A, 528 MHz
- Operációs rendszer: Android v1.5
- Memória ROM: 512 MB; RAM: 288 MB
- Méret: 112 x 56.2 x 14.35 mm
- Súly: 135 gramm
- Kijelző: 3.2 colos TFT-LCD 320x480 HVGA felbontással
- Hálózat HSPA/WCDMA: 900/2100 MHz
- 3G: HSDPA, 7.2 Mbps; HSUPA, 2.0 Mbps
- Quad-band GSM/GPRS/EDGE: 850/900/1800/1900 MHz
- GPS: belső GPS vevő és antenna
- Bluetooth: 2.0 + Enhanced Data Rate (A2DP)
- Wi-Fi: IEEE 802.11 b/g
- HTC ExtUSB: mini-USB 2.0 és audio jack
- 3.5 mm audio jack csatlakozó
- Kamera: 5.0 megapixel auto-fókusszal
- Támogatott audió formátumok: MP3, AAC(AAC, AAC+, AAC-LC), AMR-NB, WAV, MIDI és Windows Media Audio 9
- Támogatott videó formátumok: MPEG-4, H.263, H.264 and Windows Media® Video 9
- Akkumulátor: Lithium-ion (1350 mAh)
- Beszélgetési idő: Max. 420 perc WCDMA, Max. 470 perc GSM
- Készenléti idő: Max. 750 óra WCDMA Max. 440 óra GSM
- Külső memória: microSD
- Egyéb: G-sensor, Digital Compass
