Intel Developer Forum 2004. Ősz - 1. nap

Lehetséges, hogy bakot lövök a kijelentéssel, de tartok attól, hogy a 2004 őszi IDF-en az Intelnek nem lesz túl sok mutatnivalója számunkra, már ami az asztali gépeket illeti. Az ezekkel kapcsolatos újdonságokat (Socket 775-ös foglalat és a bele illeszkedő új Pentium 4, DDR2 memória és nem utolsó sorban a PCI Express architektúra) már bemutattuk a PC World hasábjain, illetve a PC Studioban. Viszont messze vagyunk már attól, hogy a végfelhasználónak szóló számítástechnika egyenlő legyen az asztali gépekkel. Bizonyos vagyok abban, hogy újdonságokról fogunk hallani a Centrino technológiával kapcsolatban. Ami pedig a „nagyvasakat” illeti, ott a Montecito kódnevű termék, a kettős magra épülő, Itanium 2 processzor az, mely a legizgalmasabbnak ígérkezik. Hogy miért? Nos, a multithreading technológia révén egyetlen ilyen CPU, négy processzornak látszik az operációs rendszer felé – és ki használ csupán egyetlen ilyet egy nagygépben? A hűséges PC World olvasók számára nem kell bemutatnunk az IDF-et, ahol nem csak az Intel mutatja be az újdonságait, hanem a vele kapcsolatban álló, az iparág szempontjából nem kevésbé jelentős cégek is felvonulnak. Ez alkalommal pont tőlünk várunk izgalmas újdonságokat.

Az első nap
A mai nap programja a hagyományoknak megfelelően az Intel vezető tisztségviselőinek előadásaival kezdődött. Paul Otellini, a cég elnöke összefoglalta a közelmúltban, az Intel révén az iparban bekövetkezett változásokat. A leglátványosabb mindezek közül a vezetéknélküli kommunikáció szélsebes terjedése. A világon értékesített hordozható gépek 65 százaléka már eleve bír valamilyen Wi-Fi vezetéknélküli hálózati kommunikációs képességgel. A figyelemreméltó szám mögött javarészt Centrino technológiára épülő gépek sejthetőek, lévén a bevezetése előtt, ugyanez a szám valahol 10 százalék alatt tanyázott.

Az előadás keretén belül láthattunk a kettős magra épülő Montecito egy példányát is. Csak érdekességképpen: a NASA ilyen processzorokra épülő, 10240 (!) CPU-ból álló óriásgépet épít, amely a világ leggyorsabb szuperszámítógépe lesz és többek között időjárás elemzésre és nagy számításigényű egyéb szimulációk futtatására használják majd. A Project Columbia elkészültségi állapota jelenleg egyharmados. Az építőkövei pedig Silicon Graphics Altix szerverek.


A kiállítás
Az IDF számomra legkedvesebb része az úgynevezett Showcase, azaz a bemutató. A mostani alkalommal itt közel háromszáz cég állít ki, így nem lesz nehéz érdekességeket találni. Kiemelésre érdemes mindenképpen az NVIDIA, akik élőben mutatták be az SLI technológia segítségével összekapcsolt, 16× PCI Express sínbe illeszkedő konfigurációjukat. Természetesen ehhez olyan alaplap kell, melyen két ilyen sín található, pontosabban olyan lapkakészlet mely rendelkezik ilyen támogatással. Ezek listája egyelőre az Intel Lindenhurstben ki is merül, de a legjobb tudomásom szerint a VIA is készül ilyen lapkakészlettel a közeljövőben. Csak megjegyzés szinten: az SLI sokunk számára csenghet ismerősen, hiszen ilyen nevű technológia segítségével lehetett anno a 3DFX Voodoo2 kártyákat összekapcsolni. Természetesen a 3DFX és az NVIDIA féle SLI-nek a világon semmi köze sincs egymáshoz.


Szintén a PC Studioból lehet ismerős az Icube és a Play@TV. Az új modellben már eleve integrált a a „g” szabványú Wi-Fi egység, egy USB csatlakozó segítségével külső merevlemezt is köthetünk rá, így már nincs feltétlenül szükség egy szerver PC közreműködésére a médialejátszáshoz.


Élő legendák
Az IDF egyik legszimpatikusabb vonása, hogy mi, egyszerű földi halandók gyakran a szakma igencsak fajsúlyos alakjaival találkozhatunk, esetleg éppen úgy, hogy a mellettünk lévő széken foglalnak helyet egy előadáson. Ahol az ember testőrök hadát sejtené, ott hétköznapi embereket talál! A kép jobb szélén Frank E. Spindler, az Intel alelnöke, az ipari technológiai programok igazgatója, bal szélen Peter Glaskowsky, a Microprocessor Report főszerkesztője, a középen ülő úr ismeretlen, de az említett sajtótermék munkatársának gondoljuk.


Skandallum, vagy mégsem?
A „magyar küldöttség” –- Bodnár Ádám a hwsw.hu színeiben és jómagam -– akaratlanul mellékszereplője lett a nap botrányának. Mike Magee, aki hajlamos magát az IT ipar Pokol Angyalának gondolni, közzétett egy méltatlankodó cikket az általunk számítástechnikai bulvársajtóként számon tartott, és pont ennyire szavahihető The Inquirer hasábjain arról, hogy a britt, német és magyar (!) újságírókat nem a szokásos szállodában szállásolták el, hanem egy másikban. Ez mindössze annyit jelent, hogy nekik az ellenkező irányba kell minden reggel és este leküzdeni azt a 100-150 métert a Moscone Center felé, mint a többieknek. Hogy ez miért olyan nagyon fontos azt nem tudjuk, de valami furcsa okból minket, magyarokat is bekevert a méltatlankodók közé, pedig mi a szokásos helyünkön vagyunk. Becsületére legyen mondva, amikor jeleztük neki, hogy mi biza nem ott hajtjuk álomra a fejünket, mint ő, belejavított a cikkbe -– már ami a címet és egy utólag odabiggyesztett mondatot illeti. Sok jelentősége nincs, de a tanulság az egészből, hogy az eset kitűnően fémjelzi, a sokak által látogatott oldal szavahihetőségét.

A nap második botránya, hogy a már tavasszal is megfigyelhető gerillamarketing folytatódik az AMD részéről. Most ugyan nem találtunk AMD pólólerakat sátrakat, de ismét megjelent egy AMD feliratú limuzin az IDF helyszínéül szolgáló Moscone Center előtt. Ezek a járművek már évek óta arra szolgálnak, hogy összegyűjtsék az IDF-et látogató újságírókat és elvigyék egy AMD-s bemutatóra. Sohasem tartottam ezt túl ízléses dolognak, de úgy tűnik, hogy az Intel is besokallt. Most felléptek az AMD ellen és – állítólag rendőri segítséggel – eltávolították a nagy fekete autót a környékről, ami úgy gondolom tökéletesen érthető.