Internet a falból

Az otthoni hálózat kialakítása kényes téma. Húzzunk be kábeleket a falba, vagy vezessük el őket a bútorok mögött? Vagy sugározzunk WiFi-rádiójeleket és próbáljuk a lakás minden rejtett zugát lefedni? Ennél sokkal egyszerűbb megoldás, ha már a falban lévő elektromos vezetéket használjuk: nézzük, milyen lehetőségeik vannak.

Kategóriák: Hálózat, Technológia, Kommunikáció

Szerző: Papp Gábor 2010. március 25.

következő oldal »

A LAN kialakítása az elektromos hálózaton, azaz a powerline nem új keletű megoldás, olvasóink nem egy ilyen jellegű eszközről olvashattak korábban hasábjainkon, amelyek között volt 14, 85 és 200 megabites változat is. Az első példányokkal kapcsolatban még nagyon vegyesek voltak a tapasztalataink, azonban a 200 megabites eszközök megjelenése már hozza az elvárt szintet – tesztalanyaink is ebből a kategóriából kerültek ki. A korábbi eszközök érzékenyebbek voltak az elektromos hálózat kialakítására és az elektromos zajokra, részben ennek is tudható be az első példányok sikertelensége, ugyanakkor hozzátesszük, hogy a hazai viszonyok is hozzájárultak ahhoz, hogy itthon számos gyártó felhagyott a forgalmazással. Hazai viszonyok alatt azt értjük, hogy rengeteg régi házban kaotikus állapotok uralkodnak, de a kevésbé régi, tömegtermelésben épített épületek esetében sem jobb a helyzet (lévén, hogy ami a falban van, az „úgysem látszik” jelszóval készült), ezért természetes, hogy az átviteli sebesség néhol nevetségesen alacsony. Sajnos emiatt csak elenyésző volt azok száma, akik valóban ki tudták használni az első eszközök valódi képességét, azonban a 14 megabit a BNC-kábeles hálózatok kihalása óta roppant kevésnek számít, de még a 85 megabites powerline eszközök sem tudják azt nyújtani, amit az UTP-kábelezésű 100 megabites hálózatok. Természetesen a nagy sávszélesség értelmét veszti, ha a hálózatot csak internetezésre használjuk, de a gyorsan terjedő nagy sebességű kábeles elérések mellett ismét fontos a megabitek hajhászása, illetve fájlok mozgatásánál is minimum a 100 megabit. Másik lehetőség lenne a Wi-Fi, ami a legújabb szabvány szerint 300 megabit elméleti sávszélességet biztosít, de ez is rengeteg tényezőtől függ, ráadásul a gyakorlatban 100-110 megabitnél nehezebb elérni, ezt is csak kis hatótávolságon. A Wi-Fi másik hátránya, hogy sokan nem szeretnék rádiójelekkel szennyezni környezetüket, főleg akkor, ha kisgyerekek vagy újszülöttek is vannak a házban. Ez utóbbi átlátszó kifogás, mert a szomszéd WiFi-jeleit és az egyéb rádiójeleket (pl. mobiltelefon) nem zárhatjuk ki a lakásból és pont ez a baj, hiszen az általunk létrehozott WiFi-hálózat is látható mások által, ezáltal egyszerűbben törhetővé válik, noha a WPA2 AES-titkosítással és erős jelszóval kellően erős védelmet nyújt. Ezzel szemben a gyártók szerint a konnektorban létrehozott számítógépes hálózat adatvédelem szempontjából teljesen biztonságos, hiszen a jel hatótávolsága mintegy 200 méter, valamint a villanyóra is akadályként szolgál. Legalábbis állítólag, ugyanis információink szerint ez nem feltétlenül igaz, van olyan hely, ahol így próbálják egy kisebb lakóközösség internetelérését kialakítani. Szerencsére a gyártók előre gondolkodtak, ezáltal minden eszközt elláttak 128 bites AES-titkosítással és a Wi-Fihez hasonlóan változtatható a csatlakozáshoz szükséges jelszó, amit a mellékelt szoftverből változtathatunk meg.
Abból adódóan, hogy a powerline eszközök a tápellátásukat a konnektorból oldják meg, aktív fogyasztónak minősülnek, tehát áramot fogyasztanak. Átlagosan körülbelül 5-6 wattos fogyasztással kell számolni, ugyanakkor energiatakarékos funkciókat is beépítettek a gyártók, így ha nincs kapcsolat vagy hálózati forgalom, az adapterek energiatakarékos módba, azaz készenléti helyzetbe váltanak, hogy energiát takarítsanak meg.

A powerline hálózatok felépítése

A mellékelt ábra jól felvázolja, hogy miként lehet kihasználni a powerline hálózatok és adapterek előnyeit. Az adapterekről tudni kell, hogy a hálózat számára transzparens passzív eszközként viselkednek, tehát minden operációs rendszer alatt működnek amihez meghajtóprogram nem szükséges, nem kapnak IP-címet, nem hoznak létre önálló alhálózatot és természetesen IP-címet sem osztanak, kvázi routerfunkciót nem látnak el – még a 4 portos változatok sem. Durván sarkítva az imént leírtak azt jelentik, hogy funkciójukat tekintve a powerline eszközökre úgy kell gondolni, mint az UTP-kábelekre, vagyis azt  helyettesítő hardverelemre. Ennek fényében tehát a powerline adaptert többféle helyre lehet csatlakoztatni – gép és router közé, modem és router közé, netán modem és gép közé. Lényeges tehát, hogy a hálózatunkban legyen egy eszköz, ami hálózatot vagy alhálózatot hoz létre, legyen az router vagy modem.

homeplug-network_k.jpg

 

Cimkék: powerline, hálózat, áram, ethernet, wi-fi

következő oldal »

Hálózat

Kapcsolódó galéria

Írja le gondolatait a témáról!

Név:
Kód:

Legfrissebb hozzászólások

Call of Duty-ház rakétavetővel a...
"Egy hasonlót nemrégiben láttam, ugyan így kilógott a golyószóró elől, ám azon..."

2012-02-03 14:21:16

Megaupload: két hétig még megmaradnak...
"Sajnos egyelőre nem, mivel zárolva vannak az adatok, jelenleg az amerikai..."

2012-02-02 11:11:24

Megaupload: két hétig még megmaradnak...
"Akkor most akinek legális tartalma volt fent, akkor az még azt megmentheti?..."

2012-02-01 18:20:31

Linux-suli: Oszd meg és uralkodj!
"\Sassas\Köszi a birálatot,igaz ezen országban nincs szegénység??Valoban..."

2012-02-01 10:13:39

Késnek a Firefox 12 újdonságai
"Tegnap jött ki a Firefox 10, igen jóra sikerült verzió. Első blikkre azt..."

2012-02-01 07:38:13