Kompakt Blu-ray házimozik tesztje

Ki ne emlékezne a multimédiás PC hőskorának egyik jelentős korszakára, amikor az olcsó DVD-meghajtók elterjedésével – az akkor még megfizethetetlen asztali DVD-lejátszók alternatívájaként – elkezdődött a PC-s videózás korszaka? Az akkori jövedelmekhez képest még az 5,25 hüvelykes ATAPI meghajtó és a lejátszószoftver sem volt túl olcsó, ráadásul meg kellett vásárolnunk a program – jellemzően a CyberLink PowerDVD – 5.1 csatornás Dolby Digital hanggal kompatibilis változatát, ha térhangzást akartunk.

Ehhez persze még egy megfelelő hangkártya és egy PC-s 5.1-es hangszóró-készlet is kellett, amelyek, valljuk be, kezdetben sem olcsók, sem jó minőségűek nem voltak. Egy ideig nem indultak áresésnek az asztali lejátszók, így sokan évekig hallgattuk a kocka-PC zúgását, szenvedhettünk a videokimenet-beállításokkal és a kék halál látogatásaival, ha filmet szerettünk volna nézni, de akkoriban úgy éreztük, hogy a DVD-minőség (a VHS-hez képest mintegy négyszer jobb kép) miatt még ez is megérte. Az olcsó DVD/DivX-lejátszók és nagy képernyős tévék dömpingje, a szélessávú internet elterjedése és a Blu-ray felemelkedése mára alaposan átrendezte a terepet.

Alakul a Blu-ray világuralom?

Miután a Blu-ray 2008 elején gyakorlatilag egy ravasz cselvetéssel „legyőzte” a HD DVD-t, néhány HD DVD végkiárusításos akciót követően gyakorlatilag egyeduralkodó lett a nagy kapacitású és felbontású optikai lemez- és filmformátumok piacán. Csakhogy ez önmagában nem hozott nagy áttörést, mivel sok pletykát hallhattunk a Blu-ray lemezek gyártási problémáiról, ami hátráltatta a filmek megjelenését, és még egy éve is eléggé drágák voltak az asztali lejátszók. Időközben a kék sugár előretörését hátráltató tényezőként lépett fel a szélessávú internet és az arra épülő videotékás szolgáltatások erőteljes térhódítása – itthon még nem tényező az amerikai Netflix, de a kábeltévés szolgáltatók közül már többen kínálnak megfizethető IPTV-alapú tékát használható filmválasztékkal.

Az online videózás nagyon komoly ellenfele lehet a lemeznek és nem kétséges, hogy a jövőben valamikor az online felhő megoldások adják majd a filmbevételek javát. Még ebben az évben bevezetik a forgalmazók – összesen 70 cég a filmiparból, köztük a 20th Century Fox is – az UltraViolet rendszert. A másolásvédelmet is biztosító, internetes digitális moziszekrény-rendszer lényege, hogy megvédi a tartalmat, de emellett sok extrát is ad. A kifizetett albumokhoz hozzáférést nyer a tulajdonos és a filmek nemcsak Blu-ray-en, hanem minden elérhető médián rendelkezésre állnak majd, így DVD-n is meg lehet majd megnézni, vagy a számos videós-internetes formátum valamelyikén lejátszani szélessávú internetkapcsolat birtokában. Nézhetjük majd Android vagy Apple iOS-alapú okostelefonról, iPodról és táblagépekről is, gyakorlatilag mindenről. Azért még nem kell temetni a Blu-ray-t, a Fox ezentúl is nagy hangsúlyt fektet erre a médiára, ugyanakkor azt egy szélesebb paletta fő elemeként képzeli el, amely kiegészül jogtiszta digitális másolatokkal is. A forgalmazó ragaszkodik a kék lemezhez, nemcsak a kiváló minőség miatt, hanem azért is, mert a filmek és a hozzá szükséges lejátszók is elég olcsón elérhetők ahhoz, hogy ez adja a forgalom főáramát.

Évekig kétséges volt, hogy valaha elindul-e a Blu-ray a DVD átütő sikerének nyomdokain; úgy tűnt, csak a pénzt viszi az új koronggeneráció és hiába terjedtek el a nagyképernyős lapostévék, a tartalom és házimozipiac nem megy a tévéeladások után. Érdekes módon egy máig sokak által vitatott műfaj, a 3D-házimozi lett az, ami átrendezte a terepet. Megjelenésével egyrészt erősítette a TV-áreróziós trendeket és az idei Blu-ray meghajtó-, illetve lejátszó-árcsökkenések abszolút beindítani látszanak az eladásokat, nem c a tengerentúlon, hanem itthon is.

Kinek kell a kompakt?

De ne szaladjunk ennyire előre – ha az LCD-tévék terjedőben vannak is, azért még ma sincs a legtöbb hazai háztartásban Blu-ray házimozi, viszont sokan fognak a közeljövőben beszerezni ilyet, vagy legalább egy lejátszót, amit régebbi, 5.1-es hangrendszerükkel egészítenek ki. Csakhogy mindig volt egy réteg, aki az egybetervezett, különösebb kábelezés nélkül használatba vehető és kényelmesen használható megoldásoknak kedvezett a csúcsminőséggel szemben – legalábbis egy szintig. Kérdés, hogy mit veszíthet ma az, aki kompakt Blu-ray házimozit választ egy teljes kiépítésű 7.1 csatornás vagy egy 5.1 csatornás rendszerrel szemben.

A ma kapható kompakt rendszerek, még ha némelyikük firmware-frissítéssel is, de kezelik a 3D-képet, tehát ha aktív képzáras vagy akár passzív szemüveggel működő 3D-tévénk lenne, az működni fog az új sztereoszkopikus 3D Blu-ray albumokkal. Nem jelent tehát visszalépést vagy korlátozást a kép tekintetében az egybeépített lejátszók használata, viszont nyilvánvaló különbség van a hang esetében, egyértelműen vesztünk valamennyit hangminőségben.

A DVD egyik fő csábereje is az 5.1 csatornás hang volt, ami 7.1 csatornásra bővült a Blu-ray esetében, a mélynyomót, a középsugárzót az első és hátsó sztereó szatelliteket az oldalsó hangfalpárok egészítették ki, így a multiplex mozikhoz hasonló hangzást élvezhetünk otthon is. Emellett a hanganyagok minősége, mintavételezési pontossága is javult, a talán legfejlettebbnek tekinthető DTS-HD Master Audio formátum 96 kilohertzes, 24 bites mintavételezésű hanganyagokkal dolgozik veszteségmentesen tömörített kódolással. Az ilyen, stúdióminőségben masterelt anyagok minőségi lejátszásához már hifi-minőségű házimozi-erősítők és -hangfalak kellenek – ezt a szintet a néhány százezer forintos 7.1-es megoldások nem képesek hozni, a kompakt szettek pedig kisebb méreteik folytán még kevésbé. Az olcsóbb 7.1-es készletek azért fejlett térhangzást biztosítanak, amit a soundbar készülékek esetében gyakorlatilag nagyrészt nélkülöznünk kell.

A választási szabadságunkat a szoba mérete is korlátozhatja. A 200 watt körüli rendszerek megfelelhetnek egy 4×4 méteres, azaz kisebb méretű nappaliba, illetve egy derekasabb hálószobába is, ám általában nem várhatjuk el tőlük, hogy betöltsenek egy 6×6-os szobát, mivel ehhez már inkább 300 watt ajánlott. Ha pedig tényleg nagy, egybefüggő terek vannak, amelyeket nem mindenütt határol fal, akkor több is kellhet. A kompaktok tehát kialakításuknál, illetve teljesítménybeli korlátaiknál fogva inkább a kisebb terekben tehetnek jó szolgálatot.

Jelen ízelítő összeállításunkban az itthon pillanatnyilag elérhető kompakt modelleket vettük szemügyre. A gyártók különböző megoldásai, elképzelései miatt ezek felhozatala sem teljesen egységes, találkozhatunk kompakt 2.1-es, és soundbar rendszerű, azaz a lejátszót és a hangfalakat – a mélynyomó kivételével – egyazon testben tartalmazó megoldásokkal is. A Sony egy álló elrendezésű kompakt 2.1 csatornás megoldással kínálja a közönséget, a Philips és az LG klasszikus „hangrúd” fazonban utazik, míg a Samsung termékpalettájáról csak kompakt hangrendszert tudtunk választani, amelyet egy olcsóbb Blu-ray lejátszóval egészítettünk ki teljes készletté.

A 2011-es év nagy Blu-ray lejátszó-áresésére tekintettel most nem minden esetben jelent olyan nagy ártöbbletet az, ha teljesebb, nem kompakt rendszert választunk. Az árak, a teljesítmény és a hangminőség is széles skálán mozog ezen a szűk terepen belül, és valószínű, hogy a Soundbar és egyéb kompakt készülékek árait a közeljövőben korrigálják, így érdemes időnként visszalátogatni erre a piacra.