Legális illegalitás - törvény és valóság

A különböző jogvédő szervezetek lényegében évek óta a felhasználók orra elé tolják az offline és online módon illegálisan terjesztett, szerzői jogvédelem alatt álló tartalmakra vonatkozó jogszabályokat, ám valahogy azt lehet észrevenni, hogy a végfelhasználói oldalról ez igazán senkit sem hat meg. Ezt nevezhetjük ugyan elkeserítő hozzáállásnak, ám ha jobban belegondolunk, akkor az egységsugarú felhasználó a maga kis MP3-gyűjteményével pont a legkisebb homokszem a gépezetben, miért pont ő törődne az iparág kiesett bevételeivel? Ezt talán a kalózkodás ellen küzdő szervezetek is belátták az évek során, ezért elsődleges célponttá mindenképp a nagyban utazó „terjesztők” váltak.

Közellenségekről persze még nincs szó, bár a hivatalos közleményekben feltüntetett több milliárd forintos károk alapján akár VIP körözött személlyé is válhatnának ezek a „bűnözők”. Az egyszeri felhasználó persze nem ért semmit, milyen milliárdok, kinek a milliárdjai, és egyáltalán miért baj az, ha a feketepiacon olcsóbban juthat hozzá például az aktuális megasztárok legújabb albumaihoz. Nos, a jelenlegi álláspont szerint a szerzői jogvédelem alatt álló művek, zeneszámok, filmek illegális módon történő terjesztése az előadóművészek, zenészek és filmkészítők zsebeiből szedi ki a pénzt, sértik a szerzői jog és az ahhoz kapcsolódó jogokat. A letöltések pedig a kiadókat, a mozikat és a filmforgalmazókat teszik tönkre, tehát összegezve, itt mindenki rosszul jár, kivéve a felhasználót. Mit lehet ilyenkor tenni?

Tendenciák

A zenéket és filmeket kedvelő személy vélhetően továbbra is a különböző letöltési lehetőségekkel fog élni, magáncélra ezt természetesen minden következmény nélkül megteheti – a kereskedelmi szoftverek kivételével, amelyek letöltése továbbra is illegális. Amint viszont továbbadja a letöltött, jogsértetté vált anyagot, akkor már forróvá válhat a talaj, formálisan kalóznak tekintheti magát. A szerzőket képviselő vállalatoknak ebből a helyzetből a nehezebb kiutat kell választaniuk. Szankciók, rémisztgetések helyett gyakorlatilag egy komplett új értékesítési rendszer létrehozása lenne a megoldás, amely a 21. század technológiáira épül. A lemezes értékesítésnek és a moziknak szép lassan befellegzett, ez utóbbiak már két éve sem csak a jegy- és büfébevételekből éltek meg. Időszerű lenne átváltani olyan egyéb módszerekre, amelyekkel gyorsan, akár otthonukban érhetők el a felhasználók. Természetesen ezen új szolgáltatásoknak – mint például a zeneáruházak, online videotékák – a mai felhasználók által joggal elvárható technológiai szintre kell emelkedniük, bár még így is nehéz lesz versenyre kelni az ingyen terjedő HD-minőségű kiadások színvonalával. Ráadásként, a kiadók és felhasználók viszonyát tovább élezve ott vannak még az oly gyűlölt másolásvédelmi eljárások is, amelyek jól bebizonyították, hogy az online terjesztésbe nem hogy nem hatékony, de kifejezetten kontraproduktív lépés belevinni az ósdi gondolkodásmódot.

Egy népszerű, a felhasználóknak is tetsző internetes multimédiás kikötő elkészítésébe azonban nem lehet csak úgy belevágni. Óriási beruházást igényel, ami korántsem biztos, hogy a tervezett időn belül megtérül. Hazánkban jelenleg leginkább ez a legnagyobb visszatartó erő, nem várhatjuk el egy profitorientált vállalattól, hogy jótét lélekként lépjen fel, ezzel generálva tetemes veszteséget. Jól működő példák természetesen már vannak, ám egyelőre kevés. A MAHASZ ügyvezető igazgatójával, Dr. Musinger Ágnessel folytatott beszélgetés során lényegében egy sor lehetséges alternatíva felmerült, láthatóan ők is tudják, látják, hogy változik körülöttük a világ. A szövetség honlapján jelenleg is elérhető pár online zeneáruház hivatkozása, ám reméljük, ez csak a kezdet, és további megállapodások köttetnek hamarosan.

A kiadók – ha csak lassan is – haladnak a korral, de a kudarc veszélye még nem múlt el. Az értékesítés módja ugyan átalakulás alatt van, ám a megvásárolt művek felhasználásának eddigi korlátai még mindig érvényben vannak. Ezeket a határokat próbálja kijjebb tolni a Creative Commons, méghozzá úgy, hogy konkrétan az előadóművészek kezébe ad egy olyan licenccsomagot, amivel ők maguk határozhatják meg, hogy milyen jogi korlátokhoz kötik alkotásaik felhasználását. Több lehetőség is elérhető a szerzők számára, a választás eredményessége lényegében csak rajtuk múlik. Ahogy a Creative Commons Magyarország Egyesület elnöke, Bodó Balázs fogalmazott, nem biztos, hogy ez a licencforma bejön majd egy szerzőnek, viszont elképzelhető, hogy az alkotó ezzel tud majd olyan pozitív kapcsolatot kialakítani a rajongókkal, amire eddig nem volt alkalma. Hiszen a CC logója alatt kereskedelmi és nem-kereskedelmi felhasználásra is lehetőség mutatkozik, sőt, a megfelelő jelzés használatával a felhasználó azonnal tudomást szerezhet például a mű feldolgozhatóságáról is. Mindent tehát itt sem lehet megtenni: a szerző engedélye továbbra is szükséges akkor, ha épp olyan módon szeretnénk felhasználni alkotását, amely nem része az általa megjelölt engedélyeknek. Ezért is fontos, hogy egy szerző tudatában legyen annak, hogy mire ad engedélyt, vagy éppen mit vár el a felhasználóktól, mondhatni úgy érdemes közzétenni az elkészült művet, hogy az sem az egyik, sem pedig a másik fél számára ne jelentsen korlátozást.