Az iPod touch után másik kötelességünk is teljesítjük, kipróbáltuk a szeptemberben bemutatott iPod nano-t. Ezzel teljessé vált a sor, az összes újdonságról olvashattok nálunk. Kezdjünk is gyorsan neki zenelejátszó első szárnypróbálgatásainak!
Két éve nagyon lebőgött a széria, ugyan az Apple hatalmasat szeretett volna újítani, de a kritikusok szétcincálták a készüléket. Valószínűleg a felhasználóktól is hasonló visszajelzést kaptak, így visszakanyarodtak a gyökerekhez – közben persze igyekeztek minden jó tulajdonságot megtartani. Az új nano csak és kizárólag 16 GB-os kapacitással jelenik meg, de ezt elegendőnek gondolom egy mp3 lejátszóhoz mérten. Ugyanakkor az eszköz vékonyabb lett, mint a korábban alkalmazott 30 tűs csatlakozó, ez egészen ámulatba ejtő. Nagy örömünkre Jony Ive-ék dobták a négyzet alakú designt és ismét megnyújtották a készüléket. A 30 grammos kütyü így 2,5 hüvelykes multitouch képernyőt kapott, amivel az irányítás jócskán leegyszerűsödik. Persze nem kapunk Retina Display-t, sőt a képpontsűrűség csökkent valamelyest az elődhöz képest, de aggodalomra semmi ok.
Az új formaterv nem merül ki a kijelzőben, további rokoni kapcsolat fedezhető fel az iPod touch-csal és az iPhone-nal. A nano hátlapja is alumíniumból készül, amit fekete, lila, kék, sárga, zöld, piros, rózsaszín és ezüst színben érhettek el. Az előlap fehér műanyagból készült, de helyet kapott rajta egy „Home” gomb is. Jelen esetben van a legnagyobb létjogosultsága a készülék alján elhelyezkedő Lightning konnektornak: az eredeti csatlakozó nem férne be az új modellbe. A másik szélen található az ugyancsak leköltöző jack csatlakozó, míg kettejük között egy műanyaglap mögött rejtőzik a Bluetooth modul. A nano tetején kapott helyet a ki/be kapcsoló gomb, míg bal oldalt találjuk a vezérlőket.
Gombok, vezérlők
Ahogy az összes idei modellnél, szerencsére megtaláljuk a dobozban az EarPods fülhallgatót. A touch-hoz hasonlóan ezúttal sem kapunk vezérlőegységet a vezetéken, de igyekezték pótolni a kütyü oldalán levő gombokkal. A hangerő fel/le nyilakat senkinek sem kell magyarázni, ám a közöttük terpeszkedő megoldást már igen. A gomb egyszeri megnyomásra elindítja/megállítja a zenét, kétszer egymás után előre léptet, míg háromszori leütésre visszalépünk egy dalt. Ugyan az eredeti iPod vezérlőjével milliószor egyszerűbb volt a navigáció, az érintőképernyők idején ez a kialakítás bőven több az elegendőnél.
A Home gomb tökéletes másával találhatjuk szembe magunkat az előlapon, amivel (iOS felhasználók előnyben) visszaléphetünk a menüben. Lejátszás közben duplaklikk esetén a „Now playing” felület bújik elő, míg háromszori lenyomásra elindul a VoiceOver. Aki valaha használt valamilyen Apple mobilkészüléket semmi meglepetés nem éri majd. A tetőn elhelyezett ki/be gomb funkciója pedig már jól ismert.
A multitouch képernyő értelme
A szörnyen apró 2010-es modell után ismét értelmet nyer a kijelző használata, ráadásul az iOS-hez hasonlóan mindenféle praktikákkal élhetünk. Ezentúl négy helyett hat ikon fér el a képernyőn, ráadásul az órának is marad hely – nem kell a menüben külön oda navigálni.
A zenelejátszó is javult idén, hiszen nem csak három dal címe fér ki a kijelzőre, kedvenc számaink listát alkotnak. A „Now playing” felületen az albumborítón kívül felül az információs sáv, míg alul a vezérlőegység is helyet kapott. Honnan ismerős? Naná, hogy a nagy testvérnél látható ugyanez a felosztás.
Más funkciók is profitálnak a megnövekedett átmérőből: a rádió „app” részletesebben közli az információt, az órán a teljes dátum sem tűnik zsúfoltnak, a „Voice Memos” hatalmas számokkal mutatja a felvételi időt és a Fitness (Nike+) is több adattal látja el a felhasználót. Noha legutóbb a képnézegetés értelmét vesztette, idén ismét érdemes fotócsekkolásra használni a nano-t.
Visszatér a videó
Nem csak a képek profitálnak a vérfrissítésből, hanem a videók is újraélednek a készüléken. A 2012-es trendnek megfelelően az iPod nano is 16:9 arányú kijelzőt kapott, ami –jól tudjuk – kifejezetten kedvez a filmeknek. Ugyan nem ez lesz az elsődleges házimozi a lakásban, de amennyiben a gyerkőc újdonsült bunkerjában vagy az autóút alatt szeretne megnézni egy animációs filmet, megfelelő megoldást nyújt az iPod is.
A részletes kódolási rátákat az Apple közzétette, így senkit sem untatnék vele: H.264 és MPEG-4 videók nézhetőek a készüléken. A teszt során az előírtaknak megfelelő fájlokat tökéletesen lejátszotta nano, míg a többi esetben visszairányított a főképernyőre – az Apple nem Microsoft, nem untat minket hosszú hibaüzenetekkel.
Az iOS Videók alkalmazásához hasonlóan működik a beépített lejátszó, ha a képernyőre bökünk, megjelenik a vezérlőegység: állíthatjuk a hangerőt, ugorhatunk a videóban. Nagyításra pedig kétszeri koppintással van lehetőség.
Az új nano kevésbé éles képpel operál, mint az előd. Továbbá a színhűséget vizsgálva rájövünk, nem a legtökéletesebb készülék a piacon. Amire kell tökéletesen megfelel, a megnövekedett kijelző jóval többet ér, minthogy ezen rágódjunk.
Bluetooth kapcsolódás
Végre, végre, végre! Nem kell tovább várni a Bluetooth-ra, megérkezett! Mostantól nem ütközik nehézségbe a Bluetooth fülhallgatók, hangszórók, valamint a Nike+ szenzorok csatlakoztatása sem. Nem kell magyarázni mennyivel könnyebb kábelek nélkül sportolni vagy mozgásigényes munkát végezni. Az eszközök párosítása egyébként roppant egyszerű, a beállításokban kiválasztjuk a kiegészítőt, beírjuk a biztonsági kódot (ha szükséges) – akárcsak iOS-en.
A tesztidőszak során sikerült kipróbálni néhány Bleutooth-os megoldást, és kifejezetten elégedett vagyok. Nem tapasztaltam megszakadást és statikus hangokat sem, ráadásul sikerült hat méteres hatótávolságot is kicsikarni az iPod-ból. Viszont ne feledkezzünk meg róla, hogy rádiózni kizárólag a gyári fülessel lehet, mivel az tartalmazza az antennát!
Hé Tim, hol a Wifi?
Talán jogosan merül fel a kérdés, hogy ekkora iOS hasonlóság mellett miért nem kapunk WiFi modult. Nem kellene Safarit telepíteni a készülékre, de az iCloud és az iTunes Match korában ez öngól. Bizonyára az internetrádiót is többen hiányolni fogják emiatt. Szerintem a jövőbeli fejlődés mindenképpen ebbe az irányba mutat. Sebaj, talán jövőre?
Végül, de nem utolsó sorban…
A nano továbbra is egy multifunkcionális készülék: diktafonként, flash meghajtóként, sporteszközként (Nike+ és NikeFuel, valamint Bluetooth szívmonitor) is funkcionál. Emellett FM rádióként is működik, amiben megállítható az élő műsor és az utolsó 15 perc visszahallgatható, áttekerhető. Zenelejátszóként 30 órát bír, míg videót 3,5 órán át játszhatunk le vele. Az első 80%-ot másfél óra alatt éri el a töltő, míg a teljes folyamat 3 órát vesz igénybe.
Ami esetleg némi hiányérzetet kelthet az 2009 modellből eltűnt kamera és beépített hangszóró. Ugyanakkor ezek korábbi gyenge minőségéből fakadóan nem jelentenek óriási veszteséget. A 2010 óta tartó forradalom jelei már érződnek a nano-n, de még mindig nincsenek játékok, ébresztőóra vagy épp jegyzetek és naptár. Persze be kell látni, a hagyományos iPod-ok nem erre lettek kitalálva, valószínűleg alacsony lenne a kihasználtság.
Végezetül térjünk át az egyik legfontosabb tapasztalata, a hangminőségre. A nano-tól egy percig nem vártam egetrengető, extrém megszólalást - a vájtfülűeknek más eszközt kell keresniük. Ugyanakkor átlagos és multifunkcionális használatra a kis iPod tökéletes. A legkülönbözőbb minőségű és árú fülhallgatókkal kipróbálva sem tapasztaltam különösebb hibát a teljesítményben. A 2010 modellhez képest hangyányi javulás tapasztalható a basszusok terén, valamint minimálisan, de tisztábban is szól az új nano.
Macworld vásárlási tanács
A 2012-es iPod nano mérföldekkel megelőzi az elődöt, ahogy a bevezetőben említettem minden korábbi fontos funkciót magáénak tudhat a készülék, sőt sikerült előnyére kovácsolni a technikai fejlődést. Nagyobb kijelző, lekerekített élek, rengeteg szín és multifunkcionális felhasználhatóság jellemzi az 58 990 forintos lejátszót.
Mégis kinek ajánlható? Egyfelől azon iPhone és iPod touch tulajdonosoknak, akik sportoláshoz, éjszakai sétákhoz, kirándulásokra nem vinné magával a drága készüléket, esetleg nem szeretné idő előtt lemeríteni azt. Másfelől gyerekeknek, fiataloknak is jó társ lehet a nano akiknek a drágább Apple modellek még feleslegesek, de iskolából hazamenet szeretnének valamin zenét hallgatni.
Így a teszt végén bátran ki merem jelenteni, a hetedik generációs iPod nano az eddigi legjobb modell a készülék történetében, az egyetlen fekete pont a WiFi hiányáért járhat.
