Matroska, te drága

Az MPEG-4 videotömörítési formátum jött, látott és győzött. Lejátszható minden HD-képes videolejátszóban, az újabb asztali Blu-ray playerekben csakúgy mint sok-sok modern, USB-kulcsot fogadni képes LCD- és plazmatévében. Ennek ellenére gyakran kerül a kezünkbe olyan film, amit hiába próbálunk „megetetni” ezekkel az új elektronikus csodákkal. Mit kezdhetünk ezekkel?

A Mediainfo minden lényegeset elmond filmünk formátumáról

Mielőtt rávágnánk, hogy tömörítsük át a filmet egy másik formátumba, jobb, ha megismerjük a készülékünk lelkivilágát. Sokféle videót egy kis szelíd „pofozgatással” át lehet úgy alakítani, hogy ne kelljen a hosszú ideig tartó és minden esetben minőségromlást hozó áttömörítéshez folyamodnunk. Szóval, vegyük csak elő a kézikönyvet, és nézzük meg, milyen befoglalóformátumokat és kodekeket támogat a hardverünk.

A befoglalóformátumok azok, amelyekben a tömörített videót tároljuk. A leggyakoribb persze az AVI, a most fénykorát élő Matroska (MKV), a kamerák AVCHD-je és a klasszikus MPEG tároló (MPG), de előfordulhat az is, hogy a kedvencünk Windows Media Video (WMV), MP4, Flash (FLV), és nagy ritkán QuickTime vagy M2TS videókat is lejátszik közvetlenül. Ne feledkezzünk meg persze a lemezformátumokról se, mint a DVD-videó, (Super)Video CD, vagy a Blu-ray.

A kodekek azok a videotömörítési eljárások, amelyekkel az imént felsorolt befoglaló- vagy tárolóformátumokban a videók ténylegesen el vannak téve. A gyakoribbak itt is ismerősek lesznek: MPEG–1 és MPEG–2, DivX, Xvid és H.264, aztán sorban jönnek a különféle egyéb MPEG–4-variánsok és hasonló modern tömörítési eljárások, úgymint az AVC, H.263, VC-1, VP6 és még sokan mások. Ezek pedig csak a videokodekek, legalább ennyi lehetséges audiotömörítési eljárás is van.

Igazából ha egy filmet nem tudunk lejátszani, akkor a „mit, miben és hogyan tárolunk” című problémába futunk bele. Képzeljük el, hogy a tárolóformátum a befőttesüveg digitális megfelelője, az ebben elrakott gyümölcs a film és a hang, a tömörítőkodek pedig kissé kifacsart hasonlatunkban a tartósítószernek, illetve -eljárásnak felel meg. A videolejátszó berendezés egy olyan idomított majom, ami csak az általa ismert típusú befőttesüvegeket képes kinyitni és csak a kényes gyomrának megfelelő tartósítószerrel konzervált gyümölcsöt tudja megemészteni, azaz a filmet lejátszani. Hiába van tehát a számára megfelelő kodekkel tömörítve a film, ha az üveget, azaz a befoglalóformátumot nem képes felbontani. Ebben az esetben jön jól cikkünk témája, azaz az a kérdés, hogy hogyan költöztessük át a filmet egy, a playerünk által ismert befoglalófájlba áttömörítés nélkül. Ekkor ugyanis átrakjuk a kompótot egy olyan üvegbe, amit a majom segítség nélkül is ki tud majd bontani. Persze, ha a tartósítószer, azaz a kodek sem megfelelő, nincs mit tenni, elő kell venni a hagyományos, áttömörítős videokonvertereket. Ezekről már sokat írtunk, jöjjön most inkább a „kompótátöntő” praktikák bemutatása.

Mi lötyög az üvegben?

Egy lejátszhatatlan, asztali médialejátszónk számára ismeretlen befoglalóformátumú videofájl esetében az az első dolgunk, hogy megtudjuk, milyen kodekkel tömörítették. A PC-s videolejátszó szoftverek ezt többnyire hajlandók is elárulni, ám a szolgáltatott eredmény gyakran pontatlan. Jobb, ha inkább profi célprogramhoz fordulunk ilyen esetben. Az ingyenes – a cikkünkben továbbiakban bemutatott szoftverek is mind ilyenek lesznek –, magyarul is tudó Mediainfo pont ilyen. A videokodek típusát a képsáv, az audióét a hangsáv sorokban találjuk meg. (A Nézet menüben a Táblázat pontot választva sokkal részletesebb felsorolást is kaphatunk.) Ha legalább a videóé benne van a készülékünk által lejátszható kodekek felsorolásában, nyert ügyünk van. Nem árt a fő kodek mellett a tömörítési profilt is egyeztetni: ha mondjuk a lejátszónk az MPEG–4 lejátszást csak a Main Level 4.2 profilig (Main@4.2) támogatja, akkor a Main Level 5-ös (Main@5) és High Level profil alapján tömörített filmeket sajnos nem fogja tudni megjeleníteni. A HD-képes lejátszók mind támogatják a High Profile-t.

Ha szerencsénk van és ez is rendben van, már csak át kell tennünk mindent egy egyszerűen bontható üvegbe, azaz tárolóformátumba. Esetünkben ez a Matroska lesz, hiszen a modern, „hardveres” médialejátszók leginkább az MKV fájlformátumot ismerik.

Ujjgyakorlatok mkvmerge GUI-ra

Az átpakoláshoz természetesen a hivatalos Matroska-készítő programra, azaz az MKVtoolnix csomagra lesz szükségünk. A parancssori programhoz tartozik egy grafikus felület is, az mkvmerge GUI (mmg.exe), ezt indítsuk el.

A jobboldalt fent található add gombbal adhatjuk meg a bemeneti videofájlt, a sikerrel megnyitott állományok (akár több is lehet) az Input files listában jelennek meg. A Tracks, chapters and tags mezőben külön-külön fogjuk látni az eredeti fájlokban tárolt video- és audiokomponenseket, és ha van ilyenünk, a Matroska által támogatott formátumú feliratfájlunkat és újabb hangsávokat is hozzáadhatjuk a listákhoz az add gombbal. Ha valamire mégsem lenne szükségünk, csak vegyük ki előle a pipát. Audio- és feliratsávból szinte korlátlanul használhatunk, de figyeljünk oda, hogy videóból csak egy aktív legyen.

A készítendő MKV-fájl nevét és helyét természetesen az Output filename mezőben adhatjuk, illetve változtathatjuk meg. Munkánk eredménye, az MKV állomány a Start muxing gomb lenyomása után készül el. Nagy fájlok esetén ez 15–20 percig is eltarthat, de még mindig jobb, mint az akár fél napig is elhúzódó 1080p-s áttömörítés.

Sajnos az MKVtoolnix sem támogat minden befoglalóformátumot, leginkább az AVI, MP4 és persze az MKV fájlokat, illetve a „nyers”, befoglaló nélküli H.264 video-, valamint az MP3, DTS és AC3 audioállományokat kedveli. Azaz ha valamink nem ezek közül való, először ilyenné kell alakítanunk. Erre is következik még néhány megoldás.