Miért is jó a Windows 7?
A PC World nyomtatott számaiban és oldalainkon is számtalan újdonságot mutattunk be a Windows 7 kínálatából. Most kicsit mélyebbre ásunk, megkeressük a célokat, azaz az új Windows (és annak új vagy megváltozott funkciói) kifejlesztésének okait.
Mi a Windows 7 sikerének kulcsa? Miért álltak le a Microsoft-szerverek a nyilvános béta megjelenése napján, a tömeges letöltési kérésektől? Miért várja mindenki még a Vistánál is jobban az új, hetes verziót? A választ akár egy mondatban is megadhatjuk: mert egy olyan rendszer készül a Microsoft berkeiben, amely szinte a legtöbb gépről száműzheti majd a Windows XP-t is! De még ne rohanjunk ennyire előre, kezdjük némi visszatekintéssel, hiszen nem egyik napról a másikra készül el egy ilyen termék.
A kezdetek
A Windows XP sikerét a Windows 2000 stabilitása alapozta meg, amelyet ötvöztek a korábbi, Win9x sorozat multimédiás funkcióival. A következő rendszer, a Vista kiadásáig jó pár év telt el, mely idő elég volt ahhoz, hogy a régi Windows 98-as számítógépek is lecserélődjenek. A fejlesztés nem állt meg, a Vista készítésekor elsősorban a Windows biztonságának növelése volt a fő szempont, hiszen a Microsoftot korábban a rendszeresen bírálták a rengeteg biztonsági sebezhetőség miatt.
Most már nem kötelező, de akár Vista-szintű
szigorítást is használhatunk az új Windowsban
Természetesen az újonnan megjelent hardverek támogatása is belekerült a rendszerbe, az újraírt meghajtóprogramok, a Felhasználói fiókok felügyelete (angol rövidítéssel: UAC), vagy a beépített Windows Defender csak pár példa arra, hogy a cég miként próbálta megerősíteni a Windows védelmét. Ez sikerült is, hiszen a Vistával futó gépeket jóval kevesebb támadás veszélyezteti, mint az XP-s társaikat. Ám a védelem erősebbnek bizonyult a kelleténél, egyes esetekben ráadásul a fejlesztők túlzásokba is estek, hiszen például a már említett UAC szinte minden alkalommal, a legváratlanabb pillanatokban figyelmezteti és bosszantja a felhasználót. A meghajtó-titkosítás sem pont úgy működött, ahogyan szerettük volna, hiszen a BitLockert eleinte csak az elsődleges meghajtón használhattuk, és TPM-lapka szükségeltetett a megfelelő aktiváláshoz. A Vista első javítócsomagjával ezt némileg enyhítették és optimalizálták, de az USB-kulcsos védelemhez még így is kisebb trükkökre volt szükségünk.
Sorolhatnánk még azokat a jelenségeket, amelyek bár a Vistát bármely elődjénél biztonságosabbá tették, ugyanezzel riasztották el a legtapasztaltabb rendszergazdát is. A Windows 7 esetében már más a helyzet, ki merjük jelenteni, hogy sok megrögzött XP-tulajdonos és Vista-ellenző fogja feltelepíteni a gépére állandó rendszerként.
Mitől jobb?
A kérdés sokakban megfogalmazódhatott, és amilyen rövid, olyan hosszan lehet rá válaszolni. De talán elsőként beszéljenek a tények! Hiába a több fájl, a telepítési művelet nem tart fél óránál tovább (a kezdetektől a kész rendszerig) egy mai átlaggépen. Az indítás is sokkal gyorsabb lett, hála az optimalizálásnak. Hiába használja ugyanazt a metódust a telepítő, mint a Vista, és sok esetben ugyanazokat az illesztőprogramokat tölti be, mégis fürgébb. Az eszközmeghajtóknál maradva: a videokártyák esetében továbbfejlesztették az úgynevezett drivermodellt, hogy a memória kihasználása és a grafikai megjelenés sokkal gyorsabb legyen. Igaz, ehhez újabb driverek kellenek, de amíg azok nem készülnek el, a Windows 7 elmuzsikál a Vistához készített darabokkal is. A Windowsban magában is alapból nagyon sok optimalizálás történt, hiszen a merevlemezhez már nem olyan sokszor nyúl, mint elődei, a rendszerleíró adatbázisból történő kiolvasásokat is igyekeztek csökkenteni és a memóriaéhséget is csillapították.
A Problem Steps Recorder által rögzített weboldal
sokaknak segíthet a könnyebb kezelésben, az
ismeretlen programok funkcióinak megismerésében
A rendszer a legújabb technológiákat vonultatja fel, olyanokat, amelyek tömegesen majd csak a hivatalos megjelenéskor kerülnek a boltok polcaira. De már most kapható néhány olyan érintőképernyő, amelyet támogat a Windows 7. Ennek előnyeit sorolhatnánk, de csak pár példát ragadnánk ki: a tervezésben szabad kézzel (mintha három dimenzióban lennénk) forgathatjuk ujjainkkal a tárgyakat a képernyőn. Egy másik példa: tanfolyamokon egy nagyobb megjelenítőt akár táblaként is használhatunk, szövegek felírására, értelmezésére, rajzokra, piszkozatokra. Nem szükséges a billentyűt keresnünk, elég (szó szerint) felkörmölnünk azt, amit el szeretnénk menteni. Hasonlóan a palmtop gépekhez, a kijelző érintésével böngészhetünk, előhívhatjuk a tévéújságot, elindíthatjuk a filmeket, képeket válogathatunk, filmet és zenét játszhatunk le a házibulin, csupán a kézmozdulatainkkal, az egér után való kapkodás nélkül.
Az otthoni felhasználókra nemcsak a legújabb eszközök használatba vétele nyomán gondoltak a fejlesztők, hanem már feltételezik, hogy egy háztartásban több gép is található. Az is előfordulhat, hogy ezek közül egy-két laptop nem mindig a hálózat tagja. Éppen ezért hozták létre a Homegroup csoportot, amely az otthoni számítógépeket köti össze, de ha a munkahelyre kerül az eszköz, akkor azonnal becsatlakozik egy domainbe, és munkába áll. Ennek megfelelően a program „feltérképezi” a nyomtatókat vagy éppen az otthoni eszközöket, amelyek közül csak az aktívakat kínálja fel a szoftver.
Dénes
2011-08-04 21:59:49