Magyarországon is eljutottunk arra a pontra, hogy az okostelefonok abszolút nem luxuscikkek. A belépőkategóriás mobilokat a legolcsóbb havidíjú csomaggal már jelképes összegért is elhozhatjuk a szolgáltatóktól. Az okostelefonokhoz persze könnyen használható programboltok is tartoznak, tele ingyenes és free-to-play játékokkal. Életkortól függetlenül előbb-utóbb mindenki azon kapja magát, hogy próbálgatja a különféle címeket, nincs ezzel semmi baj. Azzal viszont már van probléma, hogy mobilos játékokért nagyon kevesen hajlandóak fizetni, így a fejlesztők kénytelenek reklámok és alkalmazáson belüli vásárlások segítségével monetizálni a szoftvereiket.
Az alkalmazáson belüli vásárlások esetén a fejlesztők előtt álló legnagyobb kihívás, hogy megtalálják az arany középutat a játszhatóság és monetizációs kísérletek közt. Egyrészt jó indokot kell adniuk a játékosoknak a pénztárcájuk kinyitására, másrészt viszont fizetés nélkül is korrekt játékélményt kell biztosítaniuk. Időnként egyszerűen nem sikerül megtalálni az egyensúlyt, máskor viszont rosszindulatúan fejni próbálják a játékosokat. Nézzük a rossz free-to-play játékok legnagyobb bűneit!
1) Pay-to-Win
A rosszindulatú üzleti modellt használó játékokat úgy a legkönnyebb felismerni, hogy a kezdeti beetetési időszak után a játékos hirtelen elkezd kifogyni a játékbeli erőforrásokból. Ez nem jelenti automatikusan azt, hogy érdemi módon kezdene nehezebbé válni a játékmenet: a megfelelő erőforrások birtokában ugyanolyan könnyen nyerhetne, mint az első néhány pályán. A játékosnak nem kell jobban odafigyelnie, nem kell ügyesebbnek lennie, nem kell valamilyen módon fejlődnie. Csak meg kell vennie a szükséges extra játékbeli erőforrásokat, különben nem terem majd babér a számára. A fejlesztők ilyenkor remélik, hogy a kérdéses pontig eléggé addiktív volt a játék, így a jutalomközpontjának további stimulálása érdekében a gamer kifizet majd néhány száz forintot a játékbeli erőforrásokért. Vagy inkább néhány ezret, hiszen a drága csomagoknak sokkal jobb az ár-érték arányuk.
2) A rosszindulatú megtévesztők
Az arcátlan fejési kísérlet súlyosbított esete, mikor kimondottan gyermekeket próbálnak megtéveszteni a fejlesztők, az addikciójuk mellett még a naivitásukra is apellálnak. Az Apple és Google egyaránt megégették magukat emiatt, mikor a hihetetlen bankkártyaterhelések és mobilszámlák miatt bíróságra mentek az átvert gyermekek kihasznált szülei. Ha gyermek kezébe adjuk a mobilunkat vagy táblagépünket, akkor ne felejtsük el megnézni a programboltban, hogy jelszóhoz vannak-e kötve az in-app vásárlások.
3) Az értesítésküldők
Egyes játékokban az erőforrásaink idővel visszatöltődnek fizetés nélkül, ez szintén általános közutálatnak örvendő dizájndöntés. Ami még ennél is rosszabb, mikor a játékok rendszeresen pittyegtetik miatta a mobilt. Nyilván nagyon fontos közölni a játékossal, hogy visszatöltődött a benzin az autójába, feltöltődött a hősének életereje, elérhető a napi ajándékcsomagja. Ez nem csak frusztráló, de az értesítésekhez háttérfolyamatot kell futtatni az eszközön, azaz változó mértékben még az akkus üzemidőt is csökkentik a folyamatosan nyaggató alkalmazások.
4) Reklámhadjárat
Az ingyenes és free-to-play játékok szinte mindegyikében találhatóak reklámok, azonban egyes fejlesztők imádják az összes alkalmat megragadni ezek megjelenítésére. Nem egy olyan játékot találni, amely inkább játékkal megtuningolt reklámtáblának tűnik, mintsem egy reklámokkal megtuningolt játéknak.
5) Csak online működés
Nincs annál frusztrálóbb, mikor mindenféle jó indok nélkül nem lehet offline játszani. Ez általában a reklámokat megjelenítő játékoknál szokott így lenni, hiszen offline nem lehet betölteni a hirdetéseket. Viszont azt el kell fogadni, hogy a játékosok nem mindig vannak Wi-Fi vagy 3G/4G mobilhálózat közelében, vagy csak a buszon utazva nem szeretnék a mozgóképes reklámokra pazarolni az erősen véges adatkorláttal rendelkező mobilnetüket.
Nálatok mivel tudják a legjobban kihúzni a gyufát a mobilos játékok?
(Nyitókép: Johan Larsson)
