A Samsung hazai, mobilos termékpolitikáját elég nehéz nyomon követni. Az Európában és a világon is hatalmas sikereket elérő modelleket nem lehet hivatalos, magyarországi forgalmazásban kapni, helyettük a gyártó hazai képviselete inkább az olcsóbb vonalra összpontosít. Ha mégis bejön egy-egy felsőbb kategóriás, drágább modell, az épp az, amely talán kisebb sikerre számíthat, így azonban olyan készülékek maradnak ki, mint az INNOV8, vagy az Omnia HD.
Amikor hónapokkal ezelőtt megjelent a hír, hogy a Samsung is beszáll az androidos vonalba, máris indult a találgatás, hogy a Galaxy (I7500) vajon bekerül-e az országba a hivatalos csatornákon keresztül. Sajnos ez nem történt meg, így annál nagyobb volt a meglepetés, amikor az utód, pár dologban kevesebbet tudó, de erősebb processzorral rendelkező Galaxy Spica (I5700) megjelent a hazai piacon.
A piros betétek feldobják a külsőt (a képekre kattintva galéria nyílik)
És mi az, hogy megjelent?! Az egyik szolgáltató felvette a kínálatába, sőt, olyan óriásplakát és hirdetéskampány indítottak a Spica népszerűsítésére, amit régen láttunk már egy, a hagyományostól némiképp eltérő, a hazai felhasználók által széles körben még nem annyira ismert rendszer (Android) esetében. A gyártó és a szolgáltató biztosra mentek, mert egyrészt magyarították az operációs rendszert, másrészt a készülékre előre telepítették az iGO Amigo navigációs programot, harmadrészt pedig egy kifejezetten kedvező árat állapítottak meg. Lássuk, mennyire életképes ez a kombináció!
Utánam az elődöm
Nincs különösebben értelme az egész teszt során a „nagy" Galaxy-hoz hasonlítani a Spicát, de azon mégis érdemes végigmenni, hogy miből kapunk kevesebbet és többet. A kijelző méretre, felbontásra (320 x 480, 3,2 col) ugyanaz, de az AMOLED panel helyett itt TFT képernyőt kapunk. Ezen kívül a Spica belső memóriája 8 GB helyett 200 megabájtra fogyott, így feltétlenül egy microSD-kártyára kell támaszkodnunk, ha el akarunk férni az adatainkkal.
Átlagos, kezelhető méretű készülékház - oldalt a kamera és a képernyőzár feloldó gom
A HSDPA „csak" 3,6 Mbps-os, HSUPA nincs, a kamera 5 megapixel helyett 3,2 MP-es, és a LED vaku is lemaradt, ami a nagy Galaxy-nál megvolt. A Spica javára írható azonban, hogy a processzor órajele 528 MHz-ről 800 MHz-re emelkedett, ami nagy reményekre ad okot a szoftver s ebességére vonatkozóan - de erről egy kicsit később. Annyiban azonban nincs változás, hogy a Spica is az Android 1.5-ös verzióját kapta, amit elméletileg lehet majd az újabb, 2.1-es verzióra frissíteni, de hogy pontosan mikor, azt még nem lehet tudni.
Pofás darab
A fekete-piros színkombinációval sikerült éppen annyira megbolondítani a Spicát, hogy az elüssön a többi, hasonló készülékektől, de mégse legyen túlontúl kihívó. A navigációs gomb alul és a hangszóró felül vonzza a tekintetet, amire persze rátesz egy lapáttal az Android felirat és mára már jól ismert robotos logó. A készülék minden eleme műanyag, a hátlap pedig kifejezetten a kopogós, olcsóbb fajtából készült. A plasztik használata nem zavaró ettől függetlenül, az anyagok nagy része jó tapintású, a készüléknek kellemes fogása van és a korábban tesztelt csúcsmodellekhez képest üdítően kézre álló és könnyű.
Egyszerű, vaku nélküli hátlap Android logóval
Elsőre kifejezetten riasztó az a gombtenger, ami a képernyő alatt fogadott bennünket. Ha nagyon szigorúak vagyunk, és a navigációs pad öt irányát is beleszámoljuk, akkor 11 billentyű áll rendelkezésünkre. Talán a trackball használata szerencsésebb lett volna, hiszen a többire feltétlenül szükség van a rendszer igényei miatt. Így is kezelhető marad a Spica, azt azonban nem tudjuk a fejlesztőknek megbocsátani, hogy ez a felület nem kapott háttérvilágítást. Éppen a gombok zsúfoltsága miatt lett volna szükség arra, hogy sötétben is lássuk, mi merre van, főleg ha az oldalsó, apró Home és Keresés gombokat szeretnénk eltalálni.
A baloldali, felfelé mutató nyíllal jelölt gomb mindig az adott képernyőhöz tartozó menüpontokat hozza elő, a jobboldali visszakanyarodó nyíl megnyomásával az eggyel való visszalépés oldható meg, az alul lévő híváskezelő gombok feladata pedig nem igényel külön magyarázatot. A hívásmegszakító egyben a kikapcsolásra is szolgál, hosszan nyomva azonban nem csak e lehetőség választható, hanem némíthatjuk is a készüléket, illetve repülőgép üzemmódra (flight mode) válthatunk. A házikóval jelölt, kisméretű gomb mindig a kezdőképernyőre dob, hosszan megnyomva pedig feltünteti a hat, legutóbb megnyitott, használt alkalmazást, így egyfajta gyorsgombként is funkcionál.
Gomberdő: nem véletlenül használnak a HTC-nél inkább trackballt
A Spica baloldalán mindössze a hangerő állító található, felül a 3,5 mm-es jack kapott helyet, illetve egy műanyag ajtó mögött a microUSB csatlakozó bújik meg. Jobbra felül a képernyő lezárására, feloldására szolgáló billentyű, alul pedig a kamera gomb található. A microSD (balra) és a SIM-kártya (jobbra) cseréhez elegendő a hátlapot levenni, mert ekkor férhetünk hozzá a készülék oldalára helyezett kártyanyílásokhoz. Ügyes megoldás, hogy nem csak a memóriakártya, hanem a SIM is cserélhető kikapcsolás nélkül, bár ez utóbbi művelet esetében a Spica automatikusan újraindítja magát. A hátlapon a Samsung és Android feliratokon (logón) kívül nem sok látnivaló akad: egyedül a 3,2 megapixeles kamera objektívje a bal felső sarokban mindenféle kiegészítő (vaku, tükör, retesz) nélkül.
Magyar Android: újság hasunkban
Ahogy korábban említettük az Android 1.5-ös verziója magyar nyelven szól hozzánk és a tapasztalataink szerint ez a magyarítás egész jól sikerült. Vannak persze vicces, és elsőre nem annyira egyértelmű fordítások (főleg az eredetivel összevetve), de a lényeg, hogy használható, és valószínűleg egy újdonsült Android használó is fog vele boldogulni. A magyarítás azonban nem teljes: a Gmail, a Google Maps, Gtalk, illetve a Market továbbra is angolul kommunikál, melyek közül talán a levelezőt illett volna legalább átültetni nyelvünkre.
Alapképernyő magyar feliratú ikonokkal
Minden egyéb vonatkozásban egy teljesen megszokott, egyedi felülettől mentes Androidot kapunk, vagyis van egy főmenünk a megszokott Google alkalmazásokkal, valamint három, widgetekkel, ikonokkal belakható képernyőnk. Az előre telepített programok, vagyis az iGO is a főmenü ikonjai között szerepelnek, de ha valamelyiket a főképernyőre szeretnénk kiemelni, akkor hosszan meg nyomva máris mozgathatóvá válnak.
Az 1.5-ös Androidról többször írtunk már, így csak röviden foglaljuk össze a rendszer sajátosságait. A Gmail alapú email kezelés itt is tökéletesen működik, de sajnos csak egy ilyen fiókot állíthatunk be magunknak. Természetesen a POP3 és az átirányítási lehetőségek, valamint címkézés korában senkinek sem fog gondot okozni egy mail cím alá berendezni a fontos fiókjait. A névjegyzéket itt is a Gmail-hez kapcsolt Címtárból, vagy kontaktlistából tudjuk szinkronizálás útján áttölteni. Ennek vannak buktatóik, de blogunkban foglalkoztunk a megoldással, így azt a bejegyzés feltétlenül olvassa el, mielőtt valaki nekikezd a procedúrának.
A Beállítások menü is magyar, itt-ott nehezen értelmezhető fordításokkal
Nincs multi-touch, amihez hozzá lehet ugyan szokni, de persze sokkal könnyebb lenne vele az élet. Mindez a böngészéskor kerül elő leginkább, amit a szolgáltató is szlogenbe öntött és ezzel reklámozza a készüléket. Az Android Market szoftveráruházban továbbra is csak az ingyenes alkalmazások érhetők el, amit egyelőre el kell fogadni, sajnos nem tudjuk, mikor bővítik az elérhető szoftverek körét. Elméletileg lesz lehetőség a 2.0-ás Androidra való frissítésre is, de pontos időpontot ezzel kapcsolatban sem tudunk.
Kijelző, internet, multimédia
A 3,2 colos panel az árnak és az ezzel kapcsolatban felmerülő igényeknek megfelel. Ez az a méret, amely a telefont a legjobban kezelhetővé teszi, de még nem annyira kicsi, hogy a weboldalakat ne lehessen kellőképpen élvezni. A több ujjas nagyítás, zoomolás helyett az érintésünk nyomán megjelenő ikonokkal válik lehetővé a betöltött oldal testre szabása. Sőt, egy nagyítóhoz hasonlító eszköz is segít a hosszabb portálok áttekintésében, kezelésében: ennek aktiválásakor az oldalt kicsinyített nézetben látjuk és a négyzet alkotta nagyító eszköz mindig felnagyítja az oldalnak azon részét, amire kíváncsiak vagyunk. Flash támogatás itt sincs.
A jól ismert, virtuális QWERTY billentyűzet
A képernyő érzékenysége az átlagosnál valamivel jobb, eleinte előfordultak melléütések, bökések, de szépen lassan hozzászoktunk, hogy a Spica milyen ütemben képes befogadni érintéseinket. Itt ejthetünk szót a 800 MHz-es processzorról is, amely kellően gyorsan mozgat minden feladatot, képernyőt és funkciót, de érthetetlen módon akadnak olyan felületek, területek, ahol rendkívül nyögvenyelősen megy minden.
Ez legtöbbször a szövegbeviteli panel kezelésénél, vagyis SMS-íráskor, vagy weboldal címek begépelésekor jött elő. Ilyenkor egy-egy karakter megnyomása után másodpercekig nem történt semmi, és ha eközben folytattuk az írást, akkor a karakterek egy csapásra, pillanatok alatt rázúdultak a beviteli mezőre. A lassúság sosem volt legalább következetes, mert akkor a felhasználó számol egy bizonyos késedelemmel, de itt esélyünk sem volt ilyesmire. Nyilvánvalóan valamiféle optimalizálási gondról van szó, máshol, másoktól is hallottunk róla, remélhetőleg egy szoftverfrissítéssel megszűnik.
Felül a 3,5 mm-es jack és az USB kaput fedő műanyag ajtó
Ha az Android multimédiában fapadosnak számít, akkor a Spica csak erősíti ezt a szabályt. A villanó, vagy bármilyen vaku nélküli kamera tényleg csak jelzésértékű és kizárólag jó fényviszonyok közt lehet vele bármi elfogadhatót produkálni. Mivel a kamera szoftvere is a 2.0-ás Androidban fejlődik, itt még a beállításokkal sem lehet babrálni. A kép és videógaléria is egyszerű, célra törő, ahogy a zenelejátszó is az egyszerűség jegyében fogant.
iGO Amigo
A Spica nagy vonzereje, az előre telepített, Magyarország térképet tartalmazó navigációs szoftver. A programot a mellékelt, 2 GB-os kártyán kaptuk, amit a készülék bekapcsolása után azonnal használatba lehetett venni. Nekünk eleinte, és azóta is pár alkalommal produkált pár érdekes dolgot a Spica-iGO kettős, mivel többször kilépett szó nélkül a főképernyőre, és csak az iGO többszöri újraindításával lehetett elindítani (akkor viszont sokáig, stabilan ment és jó ideig nem is jelentkezett a probléma).
Sokszor és aránylag sokáig kellet nézegetnünk az iGO indítóképernyőjét
Az iGO Amigo kifejezetten tetszetős ekkora képernyőn is, a gombnyomások után érezhető apró késlekedést itt is éreztük, de itt legalább mindez következetes és hozzá lehet szokni. Minden menüváltást pörgő-forgó, áttűnő grafikai hatások kísérik, amit nem lehet kikapcsolni, pedig lehet, hogy ezek nélkül gyorsulna a rendszer. A térképet láthatjuk 2D, 3D, valamint 3D+ nézetben, amelyek közül az első egy egyszerű felülnézet, a második perspektivikus szögből, dinamikusan változva mutatja a környezetet, a harmadiknál pedig az épületek háromdimenziós vonalai is kirajzolódnak.
Az Amigo felülete a lehető legegyszerűbb navigációs élményt adja a felhasználóknak, és azért is érdekes a bevetése, mert hazánkban az iGO androidos kiadását semmilyen más módon nem lehet kipróbálni. Sőt, hivatalosan a készülék kártyafüggetlenül nem is kapható, ami egyáltalán nem biztos, hogy jó taktika. A termék weboldalán is a szolgáltatóhoz vezet az érdeklődő útja, ha meg szeretné vásárolni, ami legalább annyi embert visszatart, mint amennyit bzdít a vásárlásra.
Maga az alkalmazás megfelelően működik: másodpercek alatt talál műholdat, azt minden áron, erősen tartja, a tervezés tempós, az újratervezés is gyorsan lezajlik. Sajnos a program indításakor a GPS vevő nem aktiválódik, így előtte azt be kell kapcsolni, de persze (a multitaskingnak hála) közben is kiléphetünk, bekapcsolhatjuk, és mire visszalépünk az iGO-ba, máris mehet a tervezés, navigálás. Ezt a hibát egyébként hamarosan, február elején javítani fogják.
Az iGO álló és fektetett képernyő nézetben is használható, a váltás gyorsan megtörténik, de csak akkor, ha balra döntjük a készüléket. A rendszer szerencsére könnyedén kezeli a navigálás közben befutó hívásokat, így beszélgetés után visszakerülünk a térképhez és az útvonalhoz. A mobilba épített navigáció elméletileg lehetővé tenné, hogy a kontaktokhoz rendelt postacímeket az iGO felismerje és elnavigálhassunk egy-egy barátunkhoz ezen a módon, de a Spica esetében erre nincs lehetőség.
A tesztkészülékünkhöz kapott kártyán Európa összes országát tartalmazó térképcsomagot kaptunk, de a szolgáltató által értékesített Spica-hoz csak egy Magyarország térkép fog járni, amihez egy évig ingyenes térképfrissítés jár, illetve a naviextras.com oldalon további térképek vásárolhatók hozzá. Az első telepítést egy külön erre a célra létrehozott weboldalon kell kezdeni, mivel a szükséges fájlokat innen kell letölteni. Fontos észben tartani, hogy ha valaki autóban szeretné majd használni, akkor első dolga az lesz, hogy egy tartót és egy autós töltőt vegyen, mert ezek nélkül nem tudja vezetés közben használni.
Tudás, akku, értékelés
A nagytestvér Galaxy-val való összevetésben már érintettük, hogy a Spica HSDPA kompatibilis, bár csak a lassabb, 3,6 Mbps-os sebességet ismeri, a HSUPA pedig nem is került bele. Az árcsökkentés egyéb területen nem nagyon jelentkezik, hiszen a WLAN, Bluetooth, GPS (A-GPS) trió is felkerült az adatlapra, na meg a készülékbe. A Spica egy 2 gigabájtos memóriakártyával érkezik, amelyen már ott van az iGO. A kártya persze egyéb célokra is használható, hiszen a Magyarország térkép messze nem meríti ki a kapacitást, arra azonban jó, hogy újabb térképekkel bővítsük a repertoárt.
Egyik oldalon a SIM, másikon a memóriakártya cserélhető
A mostanában tesztelt, nagy tudású készülékekhez képest felüdülés volt, hogy az egyébként izmos (1500 mAh) akkumulátor akár 2 napig is bírta és ezt most minden irónia nélkül értendő. Persze az Android miatt a Spica is rengeteget használhatja (ha engedjük) a mobilnetet, ami folyamatosan apasztja az akkut, így át kell gondolni, ki, mennyit enged. Ez a kérdés költségek szempontjából is megfontolandó, és azt javasoljuk, hogy legalább gigabájtos mobilnet csomagot válasszanak hozzá, hiszen az egész telefon lényege a net elérésében és annak kihasználásában rejlik. Kár lenne lemaradni róla.
Nem részleteznénk ennyire a fizetési konstrukciókat, ha nem lenne jó vétel a Spica. Ezért a pénzért kapunk egy frissíthető, gyorsan fejlődő, előre mutató mobilos rendszert, hozzá pedig egy nagyon korrekt tudású, összeszerelésű mobilt. A magyarított, iGO-val felvértezett Galaxy Spica nagyon hiányzott már a piacnak, hiszen olyan tudást nyújt elérhető áron, ami eddig a 100 ezer forint feletti kategória képviselt. Tessék venni, vinni és ismerkedni a jövővel.
Termékjellemzők:
- 2G hálózat: GSM 850 / 900 / 1800 / 1900
- 3G hálózat: HSDPA 900 / 2100
- Méretek: 115 x 57 x 13,2 mm, 124 g
- Kapacitív érintőképernyő (TFT), 320 x 480 pixel, 3.2"
- Gyorsulásérzékelő
- 3,5 mm audio jack
- DNSe (Digital Natural Sound Engine)
- Belső memória: 200 MB
- Külső memória: microSD (max. 32 gigabájt)
- EDGE, 3G (HSDPA, 3,6 Mbps)
- Wi-Fi 802.11 b/g
- Bluetooth 2.1 (A2DP)
- microUSB 2.0
- Kamera: 3,15 MP, autofókusz (geo-tagging)
- Előlapi kamera: nincs
- Operációs rendszer: Android OS, 1.5 (Cupcake)
- Processzor: 800MHz
- Böngésző: Chrome-Lite (HTML-támogatás)
- Rádió: nincs
- GPS A-GPS támogatással, iGO ÍMagyarország térképpel
- Digitális iránytű
- Támogatott videó formátumok: MP4/H.263/H.264/WMV/DivX
- Támogatott videó formátumok: MP3/e-AAC+/WMA
- Alkalmazások: Google Search, Maps, Gmail,
- YouTube, Calendar, Google Talk
- Akkumulátor: Li-Ion 1500 mAh
