Manapság az emberek sosem látott tempóban élik az életüket, amely egyszerre fantasztikus és lelombozó: már nem kell bennfentesnek lenni ahhoz, hogy tudjuk, ha történik valami jelentős a világ túlsó felén. Ha máshonnan nem, hát a híradóból mindenki értesülhet róla.
Távíró (forrás: ELTE Gothard Asztrofizikai Obszervatórium)
Ez köszönhető a telekommunikáció rohamos fejlődésének: ha jobban belegondolunk, nem sok idő telt el a távíró és az óceánok alatt futó optikai kábelek közt, a Föld körüli pályán keringő műholdakról már nem is beszélve. Vegyük például Tibetet: a világ tetején még nem hurkolták a lakosok nyakára a telefonzsinórt, mégsincsenek hermetikusan elzárva a külföldi újságírók és tévések elől.
Visszatérve Európába vagy épp az USA-ba kijelenthetjük, hogy megvan minden infrastruktúra ahhoz, hogy a lakosságra egy erőteljes tercier-szektor tudjon épülni - pontosabban szólva már épült is. A szolgáltatások egyik alapköve a kommunikáció: míg a kenyeret nyilvánvalóan megvesszük a boltban, addig egy-egy új szolgáltatást tudatosítani kell a potenciális ügyfelekben. Különben aztán lehetne a szolgáltató és a lakosság számára is előnyös az üzlet, de ha senki nem tud róla, akkor hamvába holt a kezdeményezés.
A reklámoknak vannak kézzelfogható előnyei ezen felül: például az, hogy segítségükkel olyan ingyenes szolgáltatásokat vehetünk igénybe, amelyek egyébként fizetősek lennének. Például ott van az elektronikus levél: az ingyenes magyar szolgáltatók kissé talán visszataszító módon reklámokat illesztenek a levelek végébe, de cserébe a felhasználó egy meglehetősen nagy kapacitású tárhelyet kap, és ha ISP-t vált, akkor sem veszik el a régi e-mail címe.
A weboldalaknál már elég régóta bevett gyakorlat, hogy célzott hirdetésekkel bombázzák a böngészőket: mindennapi példa rá a Google AdWords, amely az adott weboldal kódjába épülve megpróbálja felmérni, hogy miről is lehet szó az adott lapon, és ehhez kapcsolódó hirdetéseket jelenít meg. Ezt kiegészítendő, sok helyen használják kisebb-nagyobb hatékonysággal a helymeghatározással is összekapcsolt hirdetéseket, bár az IP-cím alapján nem lehet hatékonyan behatárolni az internetezők földrajzi pozícióját.
Azonban az idők változnak, kezdenek a notebookokban és az okostelefonokban is elterjedni a GPS-ek, így pedig már pár méter pontossággal be lehet mérni majd egy-egy személy tartózkodási helyét. Különösen, ha maga a böngésző is rásegít erre: például a Firefox 3.5 (és a mobilos verziója, a Fennec) már beépítve tartalmazza a Geolocation API-t, amellyel az ezzel kompatibilis webszolgáltatások könnyedén képesek kommunikálni. Bár ebben az esetben az adatok átadásához a felhasználó jóváhagyása is szükséges.
E cikk megírásának közvetlen oka a Palm tegnap nyilvánosságra került szabadalma, amely akár a WebOS-en futó hirdetéseket is hatékonyabbá tudná tenni, többek közt a GPS-által szolgáltatott adatokkal. Azonban ez még csak a kisebb gond: mint ahogy az IntoMobile nevű webhely újságírója is pedzegette, eljöhet még az is, amikor a hirdetési rendszer a készülék naptárjában kutathat helyszínek és dátumok után.
Ez pedig nem tűnik annyira paranoiás képzelgésnek: elég csak arra gondolni, hogy a WebOS - ha teheti - napi szinten „hazatelefonál". Ugyanis a felhasználó tudta és beleegyezése nélkül minden nap információt küld a Palmnak, hogy merre található a világon a készülék (GPS), milyen programok vannak rá feltelepítve, a felhasználó melyik alkalmazást mennyit használja, pluszban adatot küld a szoftverek összeomlásáról is.
Persze a szerződési feltételekben benne van, hogy ezeket az információkat sosem adják ki harmadik félnek. De valószínűleg az is benne van, hogy ez a szerződés bármikor megváltozhat, bár ez biztosan vesztes perek hadát zúdítaná az amerikai gyártóra.
Összességében kijelenthetjük, hogy a minket körülvevő infrastruktúra kétélű fegyver: ha megfelelően kezelik a szolgáltatók, akkor valóban jobbá tehetik az életünket, de egy szerződés aláírásával bizonyára senki sem akarja olyan pénzzé tenni életét, amelyből még hasznot sem kap.
