Olcsó notebook, jó notebook! 2.

A cikk első része, további 5 notebook tesztjével, itt olvasható!

 

Fujitsu Siemens Amilo Pi 2530

 

Kissé szerencsétlenül jött ki a tesztünk időpontja (de az iskolakezdés elhalasztását sajnos nem tudtuk elintézni), mert két olyan gyártó is van, akik az otthoni felhasználóknak szánt termékpalettájukat mostanság újítják meg gyökeresen. Mind a Fujitsu Siemens, mind pedig a következő HP esetében elmondhatjuk, hogy láttuk már az új gépeiket a külföldi bemutató során, de a nagy elektronikai áruházak szeptemberi akciós katalógusaiban még a most bemutatásra kerülő, régebbi modellek fognak szerepelni.

 

 

 

Ez nem azt jelenti, hogy bármi gond lenne a jelenlegi Amilo Pi 2530-cal, sőt. Intel Core 2 Duo processzora a BenQ-gépben már megismert T5250, 1,5 gigahertzes órajellel, de ezúttal már szerencsére két gigabájt memória társaságában. A grafikus mag ezúttal is önálló, de a Fujitsu Siemens gépe esetében az ATI-tól származik, Mobility Radeon HD 2400. Ez teljesítményében az NVIDIA 8400M modellekhez esik közel, bár azokkal ellentétben 256 helyett csak 128 megabájt saját memóriával rendelkezik. Ez a monitorvezérlő is kínál digitális kimenetet, ezúttal DVI-csatlakozó formájában, mely a notesz hátoldalán kapott helyet. Körbenézve a készülékházat, USB-kapuból csak hármat találunk, és nincs sem FireWire-, sem e-SATA csatlakozó. Van viszont Express Card bővítőhely, webkamera és kártyaolvasó. Érdekesség, hogy a jobb oldali USB-kapu akkor is ad le áramot, amikor a gép ki van kapcsolva (de töltőn van), így ilyenkor is feltölthető róla más USB-eszközök akkumulátora.

 

A Pi 2530 egyébként a legtöbb Amilo noteszre jellemző, visszafogott megjelenésű házat kapta, amely korrekt anyagokból épül fel, és a minőségére sem lehet sok panasz. Szerencsés, hogy az akku a gép elejére kerül, így, ha ölben használjuk a gépet, akkor nem akar majd hanyatt billenni. Szerény kommunikációs protokollja ellenére, néhány ötletes megoldásának köszönhetően jó választás lehet a Fujitsu Siemens gépe.

 

 

HP 530

 

A Fujitsu Siemens-hez hasonló cipőben jár a HP is: ősszel érkezik a gyártó kifejezetten otthoni felhasználásra szánt Pavilion termékcsaládja, amelyben láthatunk majd számos új noteszt, így minden bizonnyal olyat is, amely megfelelne a mostani teszt követelményeinek. Ilyen gépet azonban még nem tudtak küldeni, így régebbi, sőt, a versenytársakhoz képest nagyon régi modell érkezett a szerkesztőségünkbe. Szürke-fekete színvilága komolyságot, vagy inkább komorságot, a dizájn pedig egyszerűséget sugall. A készülékházon az egyetlen izgalmas részlet a touchpad kialakítása: a mutatóeszköz kissé be van süllyesztve és felülete némiképp érdesített. Ezt a megoldást egy komolyabb házon, más, harmonizáló dizájnelemek mellett akár elegánsnak is nevezhetnénk, de itt, önmagában kevés.

 

 

 

A konfiguráció sem mai darab, az alaplapi lapkakészlet felett lassan már két generáció is túllépett. A processzor tartja a lépést a korral, a nálunk járt tesztkészülékbe egy Intel Core 2 Duo T5200 jelű, 1,6 gigahertzes órajellel és két megabájt másodszintű gyorsítótárral rendelkező modell került, a két gigabájt memória mellé. Ez az összeállítás garantálja, hogy a géphez járó Windows Vista Home Basic kiadásnak nem lesznek sebességbeli problémái. Az alaplapra integrált grafikus mag, a lapkakészlettel azonos korú, a mára már szinte elfeledett Intel GMA 950 visszafogott teljesítménye esetenként okozhat majd fennakadásokat grafikaigényes alkalmazásoknál. A felszereltségi lista itt nagyjából véget is ér: USB-kapuból csak kettő jutott, nincs FireWire, sem webkamera, de a ma már általánosnak számító memóriakártya-olvasót is hiába keressük. Az egyetlen bővítési lehetőség a mára már szintén túlhaladott PCIMCA-kártyahely, ide még számos kiegészítő kapható. A táblázatban külön nem jelöltük, mert alapvető, de itt talán szerencsés megemlíteni: WiFi-modul jutott a HP 530-ba.

 

 

Lenovo 3000 N200

 

A Lenovo eredetileg elsősorban kisvállalati felhasználásra szánta N200-as modelljét, de a gép ebben a mezőnyben is kiválóan megállja a helyét. Badarság lenne azt állítani, hogy a kínai gyártó 3000-es sorozata a legendás ThinkPad széria lebutított változata, az azonban kétségtelen, hogy az avatott szem számos, a prémiummodellekről ismerős elemet észrevesz. Ez természetesen kifejezetten örömteli, a billentyűzet például érzésünk szerint egy az egyben megegyezik a ThinkPadeken már megszokottal, így a jelenlegi mezőny legjobb klaviatúráját kínálja az N200. Márpedig a billentyűzet egy noteszgép esetében kifejezetten fontos, mert egyrészt ezzel érintkezik a legtöbbet a felhasználó, másrészt pedig nem lehet a gyárit jobbra cserélni, csak a külső klaviatúra lehet a megoldás.

 

 

 

A készülékház az átlagosnál vaskosabb, masszívabb, érezni, hogy „van benne anyag". Bárhol fogjuk is meg a gépet, mindenhol élmény hozzá érni - néhány gyártónak lenne honnan példát venni. A Lenovo formatervezőit ugyan nem ezért a gépért fogják majd kitüntetni, más aspektusból közelítve viszont a minimalista dizájn kifejezetten elegáns.

 

A konfiguráció hozza a mezőny átlagát, ugyan nem nyújt kiemelkedően jót, de az elvárt paramétereknek megfelel, és a bevezetőben vázolt feladatokat is bőven kiszolgálja. A processzor a már több gépből ismerős Intel Pentium Dual-Core T2370, a maga 1,73 gigahertzes órajelével, és egy megabájt L2 gyorsítótárával. A rendszermemória két gigabájt, vagyis több mint elég, de talán nem felesleges ennyi RAM, hiszen az alaplapi grafikus mag is ebből szakít magának. Az Intel GMA X3100 teljesítményét már ecseteltük: a célnak tökéletesen megfelel. A Lenovo N200 extráinak listájáról ugyan hiányzik a webkamera, van viszont ujjlenyomat-azonosító, 4 USB-kapu, FireWire, Bluetooth és memóriakártya-olvasó.

 

A cikk még nem ért véget, hátra van még két notebook tesztje és az értékelés, kérjük, lapozzon! >>>

 

 

MSI EX610X

 

Az EX610X le sem tagadhatná származását: aki ismeri a tajvani gyártó gépeinek jellegzetességeit, azonnal felismeri, hogy ez a modell is az MSI gyártósorán készült. Ilyen sajátosság például, hogy a 15,4 hüvelykes méretosztályban is bezsúfolják a numerikus gombokat a klaviatúra jobb oldalára, rettenetes billentyű-elrendezést és gyászosan apró gombokat adva eredményül. Az ékezetes karakterek gombjai jóval kisebbek a többinél, a hosszú í pedig jól megszokott helyéről, a bal alsó sarokból a jobb alsóba került, ráadásul az Enter is csak egysoros. További MSI-jellegzetesség, hogy a noteszgépekhez csak a legritkább esetben jár Windows operációs rendszer. Tesztkészülékünk esetében sincs ez másként, és mivel árban is meghaladja a 150 ezer forintos határt, sajnos ezt a gépet nem tudjuk a többi modellel összehasonlítva értékelni.

 

 

 

Az összevetést nehezítené, hogy az MSI jelen modellje nem Intel, hanem AMD processzor köré épül, amiért - minden hibája ellenére - jár a technológiai díjunk. A konfiguráció egyébként megfelelne az igényeinknek, az AMD Athlon64 X2 TK-55 CPU 1,8 gigahertzes órajellel bír, és mellé két gigabájt RAM került, ami akár komolyabb feladatokra is ideális összeállítás. A platformnak megfelelő a diszkrét grafikus mag is, bár az ATI Mobility Radeon teljesítménye az Intel X3100-as megoldásokéval mérhető össze, kimeneti oldalon vonultat fel érdekességet. Az EX610X oldalára is került HDMI digitális kimenet, de megtalálható a hagyományos VGA- (D-SUB), valamint S-Video csatlakozó is.

 

A specifikációs lapot tovább böngészve sem lehet okunk panaszra: a merevlemez 250 gigabájtos, van négy USB-kapu, FireWire-port, Bluetooth, Express Card bővítőhely, webkamera és memóriakártya-olvasó.

 

 

Toshiba Satellite L300

 

Jellegzetes Toshiba készülékház, a gyártótól megszokott jó minőségben. Kisebb felszereltségbeli hiányosságokkal már az első pillanatban találkozhatunk, de lássuk a részleteket!

 

 

 

A burkolat ugyan a kategóriában legelterjedtebb fekete-ezüstszürke színekkel operál, a formatervezés mégis ízléses, drágább modelleket idéz. Szerencsére a Toshiba ennél a készüléknél kerülte a fényes felületeket (csak a kijelző tükröződik), így nem kell azzal számolni, hogy néhány nap után tele lesz a burkolat ujjlenyomatokkal. Két apróságot emelnénk ki, amely nem jellemző ezen az árszinten: nagyon praktikus a rádiós kommunikációs csatornák hardveres kapcsolója (amely ez esetben, Bluetooth hiányában, csak a WLAN-t aktiválhatja), és a szintén mechanikus hangerőszabályzó potméter. Jóval egyszerűbb, kézenfekvőbb mindkettő használata, mintha a szoftveres beállítások között kellene hosszasan keresgélni. Az átgondolt tervezés az L300 több elemén is látszik, a billentyűzet ugyan nem jobb, mint a Lenovo gépéé, de minőségben és kényelemben szorosan megközelíti azt.

 

A konfiguráció átlagos, de megfelelő teljesítményű. Nem ez az első gép, amelyben a T2370-es Intel Pentium Dual Core processzorral találkozunk, két gigabájt RAM társaságában. Ebbe a konfigurációba nem jutott ugyan diszkrét grafikus mag, ellenben a merevlemez kapacitása bőséges: 200 gigabájt. Sajnos csak három USB-kapu jutott ennek a Satellite modellnek az oldalára, és hiába keresnénk a FireWire-csatlakozót sem. Ugyanígy nincs Bluetooth, ami elvárható lenne már ezen az árszinten is, és a memóriakártyákhoz is be kell szerezni egy külső olvasót. Mostani összeállításában sem rossz vétel a Toshiba Satellite L300, de akkor lehetne igazán jó vétel, ha a minőség megtartása mellett ezeket az apró hiányosságokat ki tudná küszöbölni a gyártó.

 

A cikk még nem ért véget, következik az értékelés, kérjük, lapozzon! >>>

 

 

 

Kattintásra nagyobb lesz!

 

 

Összegzés

 

Kifejezetten tanulságos volt két hetet együtt tölteni ezzel a tíz készülékkel. Egyrészt jól látható, hogyan változott a piac az utóbbi hónapokban, mit kínálnak ma az egyes gyártók, másrészt pedig az is világossá vált, hogy 150 ezer forint környékén a mindennapokban is jól (ki)használható noteszgépet lehet kapni - megkockáztatjuk, hogy akár az asztali konfiguráció leváltására is. (Bár ebben az esetben tisztában kell lennünk a korlátokkal.)

 

Ha a teszt technológiai tanulságait nézzük, akkor azt kell látni, hogy az Intel részéről igen célravezető lépés volt a belépő szintű Celeron és a felső kategóriát képviselő Core 2 Duo processzorcsaládok közé bevezetni a Pentium Dual-Core generációt is. Ez mind árában, mind pedig teljesítményében az előbbi kettő között áll, és tapasztalataink azt mutatják, hogy egyszerűbb irodai és otthoni feladatokra a teljesítménye, különösen memóriával gazdagon körítve, elegendő, így nem kell feltétlenül a magasabb kategóriában keresgélni.

 

 

Kattintásra nagyobb lesz!

 

Kiegyensúlyozott kínálat

 

A legtöbb tesztelt modell konfigurációja kiegyensúlyozott volt, ez alól talán csak az (ebben a mezőnyben) erős Core 2 Duo processzorral érkező, de csupán egy gigabájt memóriát kínáló Albacomp és BenQ a kivétel. Általánosságban azt tudjuk javasolni, hogy egy konfiguráció elemei álljanak arányban egymással - a fenti két gép esetében a processzor mellé elvártuk volna a dupla memóriát, ami ráadásul a Windows Vista futtatását is gördülékenyebbé teszi.

 

A grafikus kártyák vegyes képet mutattak: a gépek fele érkezett integrált videovezérlővel, a másik 50 százalék viszont diszkrét grafikai alrendszerrel bírt. Persze ezek mind jellemzően a legkisebb elérhető kártyák voltak, nem sokkal nagyobb teljesítménnyel, mint az integrált modelleké. Merevlemez-kapacitást illetően már valamivel nagyobb volt a szórás, annak örültünk, hogy 100 gigabájt alatti modellt nem láttunk, de akadt 250 gigás háttértárral rendelkező gép is, igaz, hogy ez a versenyen kívül induló MSI volt.

 

A gépek felszereltségét illetően már komoly eltérésekkel találkoztunk. Véleményünk szerint már ebben az árkategóriában is alapvető a négy darab USB-port, és nem árt, ha van FireWire is. Hasonlóan ajánljuk a Bluetooth meglétét is, nagyon praktikus, ha nem kell külső egységgel foglalkozni, mert a hardver a gépben van. Pár ezer forintos alkatrészről van szó, kár kihagyni. A beépített webkamera is hasznos, különösen azoknak, akik gyakran használják, de egyébként lehet nélküle élni, mint ahogy a memóriakártya-olvasó is jó, ha van, de elviseljük, ha kimarad (a beépített egységek úgysem támogatnak minden kártyaformátumot).

 

 

Kattintásra nagyobb lesz!

 

Meglepetés-eredmény

 

A Lenovo N200 egyértelműen a nagyon alacsony - akciós - árával került az élre az utolsó körben, és szerezte meg ezzel a tesztgyőztesnek járó pecsétet. Nem érdemtelen azonban a győzelem, hiszen kiegyensúlyozott konfigurációról van szó, magasan a mezőny átlaga fölé emelkedő minőségű házban.

 

Az Acer Aspire 5720G is vitathatatlanul megérdemli a nonstop MOBIL szerkesztőinek ajánlata címet. Ha a Lenovo nem lenne ilyen áron elérhető, valószínűleg az Acer vitte volna el a pálmát. Konfigurációjában a két modell közel azonos, csak a grafikai alrendszerük tér el, amely az 5720G esetében nem integrált megoldású.

 

Az MSI EX610X, bár versenyen kívül, de megkapja technológiai díjunkat, hiszen a mai, Intel rendszerek által uralt világban mindenképpen kockázatot jelent egy AMD-alapú konfigurációval nevezni egy ilyen jellegű összehasonlító tesztre, még akkor is, ha egyéb paraméterek miatt nem tudjuk értékelni a gépet.