Teszteltük az Intel Core 2 processzort!

Az első Pentium 4 változatok 1400-1700 megahertzes órajele mellé 256 kilobájt másodszintű gyorsítótár, 400 megahertzes külső órajel és SSE2 támogatás párosult. A 0,18 mikronos gyártástechnológia kis visszalépést jelentett, hiszen a Pentium 3-asok utolsó verziói (Tualatin) már 0,13 mikronos technológiával készültek. A Pentium 4 hat év alatt több ráncfelvarráson esett át, de az architektúra nem változott: az Intel szerint a NetBurst képes lett volna a 10 gigahertzes álomhatár elérésére, amennyiben a melegedés nem akadályozza meg őket e cél elérésében. Emiatt a Pentium 4 a Prescott maggal csak 3,8 gigahertzig jutott, ami papíron szép teljesítmény, gyakorlatilag nehezen tud lépést tartani az AMD jóval modernebb architektúrájára épülő Athlon 64 processzoraival.

A megváltó Core 2?
Bár a Core processzorcsalád már piacon van egy ideje, az asztali gépekbe szánt Core 2 egységek esetében csak július 27-én dördül el a startpisztoly. A Pentium 4 hanyatlása láttán az Intel úgy gondolta, hogy gyökeres változtatásokra van szükség, ha versenyben szeretnének maradni. Éppen ezért szakítottak az általuk sokat sztárolt -- a felhasználók által inkább sokat kritizált -- NetBurst mikroarchitektúrával, amely nem csak sokat fogyasztott, de rettentően sok hőt is termelt, és ennek ellenére sem tudta vetélytársát egyértelműen megelőzni.

Úgy tűnik az Intel is felismerte, hogy gyökeres változtatásokra van szükség. Ennek okán született meg a Core illetve a Core 2, amely megásta a Pentiumok sírját, és nyugdíjba küldi a magát a Pentium nevet is. A névváltás jelzésértékű, miszerint az új processzorcsalád annyira különbözik a régitől, hogy még névben sem hasonlítható hozzá. Lássuk mit is tartogat számunkra az új processzor.

Világmegváltó újdonságok?
A 65 nanométeres gyártástechnológiával készült magok 2 vagy 4 megabájt megosztott másodlagos gyorsítótárral rendelkeznek, amely mindkét mag számára elérhető teljes terjedelmében, szemben a Pentiummal, ahol mindegyik magnak külön gyorsítótára volt. Az újdonságok között találjuk a Smart Memory Access-t és a Memory Disambiguation-t, amelyeik az előreolvasás (prefetch) és a memória műveleteket gyorsítja fel jelentősen.

A Core 2-ben több olyan változás történt, amely jelentős előrelépést jelent a Pentiumokhoz képest. Az Advanced Digital Media (ADM) feladata a 128-bites SSE utasítások végrehajtása egyetlen órajelciklus alatt (a Core 2-ben már az SSE4 multimédiás kiterjesztés is megtalálható), míg a Wide Dynamic Execution (WDE) a megváltozott futószalag-kialakítást takarja. A Core 2 magjaiban 14 lépcsős futószalag dolgozik, és egyszerre négy utasítás végrehajtására képes, továbbá ennek részeként beépítésre került a Micro és Macro Ops fusion, mely összekapcsolja a különböző szintű utasításokat. Ez a kialakítás sokkal gazdaságosabb, mint a régi NetBurst architektúra, ráadásul jelentősen gyorsabb nála.

A felhasználó mindebből csak annyit fog észrevenni, hogy az órajel csökkent, ám ez mégsem megy a teljesítmény rovására (akárcsak az AMD Athlon 64-ek esetében), sőt, inkább minden felgyorsul.

A Pentiumok nagy fogyasztása és erős melegedése mindig központi téma volt a felhasználók körében, emiatt sok vásárló elpártolt az Inteltől. A probléma megoldása szinte kézenfekvő volt az Intel számára: finomított gyártástechnológia, alacsonyabb órajel -– ennek következtében a tranzisztorszám is csökkent --, de ezek önmagukban nem eredményeztek drasztikus változást. A Core 2-ben azonban egyesülnek az Intel szerver- és mobilprocesszorokban alkalmazott energiatakarékos megoldásainak java része, így a fejlett energiagazdálkodás jelentősen csökkenti a fogyasztást. Erre példa a Pentium M-től örökölt energiagazdálkodási módszer, miszerint a processzor használaton kívüli részei automatikusan kikapcsolnak, így energiát spórolnak meg, és kevesebb hőt termelnek. A Core 2-be két digitális hőmérő szenzort építettek, így mostantól mindkét mag hőmérsékletét figyelemmel kísérhetjük.

Ahogyan azt az újabb Pentium 4-esek illetve Pentium D-k esetében megszokhattuk, a processzor 32/64-bites. Az új processzorokból nem maradhatott ki az Intel virtualizációs technológia sem, melynek segítségével két operációs rendszert futtathatunk valós időben, párhuzamosan. Nélkülöznünk kell viszont a többszálú feldolgozást gyorsító Hyper-Threading technológiát, bár ez valószínűleg későbbiekben is csak a csúcskategóriás Extreme Editionnek megfelelő X jelzésű Core 2 processzorokban láthatjuk majd viszont.


A processzorszámozás a következőképpen alakul (a számok előtt lévő betűk a fogyasztásra vonatkoznak; az E jelzésű 55-75 Watt, míg az X 75 Wattnál nagyobb):

• E4*** — 1.6 GHz, 800 MHz FSB, 2 MB osztott L2 gyorsítótár,
• E6300/6400 - 1.86/2.13 GHz, 1066 MHz FSB, 2 MB osztott L2 gyorsítótár,
• E6600/6700 - 2.4/2.66 GHz, 1066 MHz FSB, 4 MB L2 gyorsítótár,
• X6800 (eXtreme Edition) — 2.93 GHz, 1066 MHz FSB, 4 MB L2 gyorsítótár.

Feltételezések szerint nem kizárt, hogy az 1066 megahertzes külső órajel hamarosan 1333 megahertzre változik. Az viszont biztos, hogy az eXtreme Edition még idén elérheti a 3,2 gigahertzes órajelet.

Teszteredmények -- a Pentium hanyatlása

Tesztcsomagunk tartalma két Core 2 Duo processzor -- egy 2,93 gigahertzes X6800-as (eXtreme Edition) és egy 2.66 gigahertzes E6700 típusjelzésű --, valamint egy Intel Desktop Board 975XB volt; utóbbin átdolgozott tápellátó áramkörök dolgoznak a Core 2-vel való kompatibilitás érdekében (a régibbi kiadású Intel 975XBX alaplappal a Core 2 nem működik).


A két Core 2 Duo processzor remekül teljesített a teszteken, és ez jól látható a teszteredményekből, ahol a Pentium D 955X eredményeit is feltüntettük.


A Core 2 és a Pentium közötti hatalmas különbséget nem lehet szó nélkül hagyni. Nem tudunk olyan eredményt mutatni, amelyben a Pentium legalább megszorongatta volna a Core 2 Duot, pedig a tesztben használt 955X majdnem a leggyorsabb létező kétmagos Pentium –- csak a 965X gyorsabb nála -- és úgy tűnik a Hyper-Threading sem segíthet már rajta. A kisebbik Core 2, az E6700 is remekül teljesített, nem sokkal maradt el a csúcsmodelltől, és bőven rávert a Pentiumra.


Véleményünk szerint Intel jó döntést hozott, amikor a NetBurst mikroarchitektúra leváltása mellett döntött. A processzorok fogyasztása is mérséklődött, valamint a melegedés sem volt jelentős: a processzorhűtő csak ritkán kapcsolt magasabb fokozatba. A Core 2 Duo meggyőzően szerepelt tesztjeinkben. Végre az Intel számára is világossá vált, hogy az órajel nem minden.