Az elmúlt évtizedekben szinte kielégíthetetlenné vált a világ műanyag-éhsége. A pillepalackoktól a csomagolóanyagokon át a számítógép-alkatrészekig számtalan termék készül a különféle polimerekből; világszinten évente közel 300 millió tonna műanyagot állítunk elő.
Az USA Környezetvédelmi Ügynöksége szerint 2012-ben 32 millió tonna műanyaghulladékot szedtek össze Amerikában. A műanyagok többségét kőolajszármazékokból gyártják; erősen környezetszennyezőek, lebomlásuk közben nagy mennyiségű veszélyes anyag kerül a talajba és az óceánokba.
A tudósok régóta keresik a módját annak, hogyan lehetne természetes anyagokból – divatos szóval „megújuló forrásokból” – hasonló adottságokkal és tulajdonságokkal rendelkező matériákat készíteni. Már ma is léteznek a hagyományos kőolaj-alapú műanyagoknál kevésbé szennyező alternatívák – de az ún. „bioplasztik” előállítása drága és energiaigényes folyamat, ráadásul olyan nyersanyagokat használnak fel hozzá, amelyeket (mint pl.: a kukorica) élelmiszer-alapanyagokként is kiválóan hasznosíthatóak.
A Quartz hétfői riportja szerint olasz tudósok új, gazdaságosabb módszert találtak a bioműanyagok előállítására: a mezőgazdaság és a feldolgozóipar melléktermékeit hasznosítanák.
A kutatóknak egy speciális savas oldat segítségével sikerült kivonniuk a cellulózt – ezt a rendkívül erős biopolimert – olyan hulladékokból, mint a kakaóbab és a rizs héja, vagy a petrezselyem-, illetve spenótszár. Ilker Bayer kutatásvezető, az Olasz Technológiai Intézet munkatársa az Amerikai Kémikusok Szövetsége által kiadott Macromolecules nevű lapban megjelent tanulmányában azt írta, hogy az általuk kifejlesztett eljárással olyan anyagokat állíthatunk elő, amelyek számos hagyományos műanyagot kiválthatnak – ráadásul a korábbinál jóval gyorsabbá és olcsóbbá teszik a bioműanyagok gyártását. Hab a tortán, hogy módszerük arra is megoldást kínál, hogy mihez kezdjünk azzal a mezőgazdasági hulladékkal, amelyből csak Európában évente 24 millió tonna keletkezik.
