"Minden tárgy formáját és szerkezetét legszigorúbb elemi logikája és létjogosultsága értelmében ragadd meg."
Henry van de Velde
Egyre több helyen találkozunk egy olyan stílusirányzat termékeivel, amelyre elsősorban esztétikailag mondjuk rá, hogy igen, ez gyönyörű, másodsorban megkérdőjelezzük, hogy mindennek van-e valami lényege, valami funkciója egyáltalán?
A steampunk a technológiában valami olyat képvisel, amit száz évvel ezelőtt a szecesszió, az art nouveau iparművészei fogalmaztak meg utoljára: hisz abban, hogy az egyszerű és mindennapi tárgyakat széppé formálhatjuk, a kézműves munka öröme kárpótol minket az elhidegülő, minimalista megoldásokért, visszaformálja a világ tárgyait egy olyan korszak esztétikai irányelvei alapján, amelyek manapság már idejétmúltnak tűnhetnek. Ha egy ilyen tárgy kerül a kezünkbe, ha elég nyitottak vagyunk a szecesszióra, azt mondhatjuk rá, hogy "hűha", ez "érdekes", ez "lenyűgöző"; ha pedig műanyagbarátok vagyunk és megrögzötten funkcionalisták, ráfoghatjuk, hogy minden, ami steampunk, giccses, hiszen a forma nem áll összhangban a funkcióval.
Steampunk - az anakronizmus dizájnja
Ha viszont tovább mélyedünk a szuburbán stílusirányzatok vizsgálatában, akkor rájöhetünk, hogy bármilyen is legyen a hozzáállásunk, mint az ezredforduló egyik underground jelenségével való találkozást, a steampunkot lehetetlen kikerülnünk.
Sztojanov Péter által készített steampunk billentyűzet
A számítástechnikatörténet maga is szolgáltatja az anakronista ötletek elővételét és kivetelezését. Hiszen ki ne gondolkozott volna-e már azon, hogy mi lett volna, ha Babbage differenciálgépe megvalósul, működik és, már 50 vagy akár 100 évvel korábban hatalmas lyukkártyás gépek irányítják a világot? (Lásd erről Bruce Sterling-William Gibson: The Difference Engine magyarul A gépezet című regényét.)
Nem véletlen az sem, hogy egy programozási nyelv az Ada; Ada Lovelace grófnő, Lord Byron, a költő lányának keresztnevét viseli.
A steampunk a technológiában a számítástechnika "hőskorában" még nincsen, holott a 60-as évektől kezdve már jelennek meg ilyen stílusban és tematikában megírt regények, filmek, képregények. A tárgykultúrában bekövetkezett elterjedése és a steampunk dizájn megjelenése szinte alig egy évtizedes múltra tekint vissza, mégis jelenleg a szubkultúrában ez a legnépszerűbb és a legtöbb terméket produkáló irányvonal.
Nevezhetnénk úgy is, hogy steampunk új ipari technológiai forradalmat kíván megvalósítani az információs technológiai forradalom vívmányainak újradizájnolásával. A nagy "ötlet" - vissza a jövőbe, a jövő múltja - mintegy melléktermékeként a szubkulturális termékdömpingnek csak most, az ezredfordulón kezdett beérni és vált esztétikailag is meghatározó erejű tendenciává. Nem véletlen tehát egy száz évvel ezelőtti irányzattal való párhuzam, amelynek az esztétikai leleményeihez maga a steampunk is visszanyúl. Azonban még mielőtt részletesebben belemennénk ebbe a problémába, lássuk, mi is az a steampunk!
De mi is az a steampunk?
A steampunk a közgondolkodással ellentétben nem műfaj. A steampunk tematika és stílusirányzat (egyesek szerint életérzés is). Úgy, ahogy a tudományos fantasztikumban alkotott művek sem egy műfajba sorolhatóak - vannak science fiction művek különböző műfajokban, science fiction regények, science fiction filmek, így vannak steampunk művek is: steampunk filmek, regények (steampunk steampunk nincs!). Az iparművészetben és a technológiai tárgykultúrában külön műfajkategóriák nincsenek, így ebben az értelemben is értelmetlen lenne steampunk műfajú termékekről beszélni. Annál inkább vannak steampunk stílusú tárgyak. A tárgykultúrában steampunk stílusirányzat, divatjelenség és kevésbé tematika.
Már az 1960-as évektől kezdve találunk steampunk tematikájú filmeket, regényeket. Nagyjából az 1960-tól 1980-ig tartó korszakot szokták a proto-steampunk jelzővel illetni. A korai steampunkot a nosztalgikus hangvétel és a neoszecesszió jellemzi. Tárgykultúrája még lényegében nincsen. A proto-steampunk művek előfordulása zárványjellegű. (Proto-steampunk film például Oldrich Lipský "Várkastély a Kárpátokban", azaz Tajemství hradu v Karpatech című Verne-adaptációja, vagy az Angliában népszerű Those Magnificent Men in Their Flying Machines).
A mai értelemben vett steampunk az 1980-as évek közepétől jelent meg, a disztópikus science fictionnel és a fantasyval keveredve. Már voltak korai steampunk PC-játékok is. (Ilyen pl. a 20000 Lieues Sous Les Mers című játék 1988-ból vagy az Amigára írt Viaje al Centro de la Tierra 1989-ből).
A steampunk tárgykultúra nagyjából az ezredfordulótól létezik. Innentől kezdve a szuburbán esztétika népszerűsége a cyberpunk dizájnnal és más a technikát fölhasználó divatirányzatokkal karöltve a mai napig jellegzetesen képviselteti magát.
Anakronizmus
Mint minden stílusirányzatnak, ennek is vannak formai és esztétikai irányelvei. A steampunkban kulcsfontosságú esztétikai irányelv a szándékos és tudatos anakronizmus. Azaz az egy adott korszakhoz, ez esetben a mi korszakunkhoz nem illő korszakok stílusának, díszítőelemeinek felhasználása. Ezt az anakronizmust a steampunk dizájnerek általában a 19. század elejétől az első világháborúig tartó korszakok (biedermeier, eklektika, szimbolizmus, szecesszió, talán még az art-deco is) stílusirányzatainak keverésével valósítják meg, de manapság már nem ritka példa a 1920-as, 1930-as évek (náci katona viktoriánus szerelésben), vagy a korábbi korszakok stílusainak ötvözése (pl. egy RPG-ben páncélos lovagok felbukkanása gőzgépek mellett).
Anakronista dizájnú termék például egy rozsdás, száz évesnek tűnő pendrive, ami olyan, mintha a nagyszüleink padlásán találtunk volna. Tudjuk, hogy 100 éve még biztosan nem voltak pendrive-ok (írógépek és számológépek már igen!). Gondolkodhatunk rajta, hogy ez mégis mitől jobb, mint egy egyszerű műanyag borítású változata. Nem jobb vagy rosszabb. Csak más stílusú, és azzal, hogy egy régebbi korszak világának díszítőelemeit konstruálja újra, egyszerre gondolkodtat el a jelen és múlt viszonyáról, az esztétika szerepéről jelen világunkban és arról, hogy a posztmodern tárgykultúra és ezzel a művészet is mely irányokban haladhat előre, haladhat-e egyáltalán előre, ha nem éppen visszafelé?
A forma, a dizájn és a funkció a steampunkban teljesen külön válik. Nincs értelme firtatni, hogy a dizájnnak számos steampunk input vagy output eszköz, kiegészítő vagy számítógép, laptop esetében van-e értelme. Nincs értelme. A steampunk számos esetben csak egy archaizáló tuningnak tűnik.
A The Steampunk Workshop - a mai napig az egyik legnépszerűbb „redizájner” vállalkozás - egyik írása jó példa erre. Arról szól, hogy hogyan készítsünk egy szabványos 1980-as években közkedvelt IBM PC-s billentyűzetből szecessziós, réztalpakon álló darabot. Ez is egyértelműsíti, hogy egy ilyen tuningban nincs másról szó, mint esztétikai irányú törekvésekről. A billentyűzet attól még billentyűzet marad, hogy másmilyen formát ölt. Ami változik, hogy mi szívesebben használjuk-e az átalakított, egyedi darabot, vagy beérjük egy átlagosabb kinézetű billentyűzettel is?
Mindennapi használati tárgyaidat öltöztesd fel új ruhába ma!
Nem más ez, mint a John Ruskin és William Morris fémjelezte Arts and Crafts újraéledése, ami úgy dönt, hogy az új esztétizmus erejével szabja át a gépektől szürkévé és monotonná vált világot.
Az eredeti Arts and Crafts elmélete szerint a művészet erejével tudjuk megváltoztatni a világot. Ehhez persze arra van szükség, hogy a művészet a mindennapi életet is áthassa. Ugyanezt az esztétikai irányelvet igyekszik követni a steampunk is. Ami a hagyományos science fictionből vagy a fantasyból hiányzik, az az, hogy lényegében nincs tárgykultúrája, addig a steampunkban éppen a tárgykultúra a legerőteljesebb.
20. század előtti anyagokkal helyettesít minden műanyag és szürke alkatrészt. Hiszen miért is nem használhatnánk az unalmassá vált lassan már „mindenünk” alapanyaga, a polietilén helyett: bőrt, rezet, üveget, csontot, úgy ahogy azt régen is tették. A steampunk esztétikában ezek egészülnek ki a 19. századi atmoszférát idéző: óralapok, fogaskerekek, csavaranyák, rézgyűrűk, rugók, ódon izzók felhasználásával.
A steampunkban a tárgykultúra a legpunkosabb irányzat. Ahogy azt a punkok is vallják: „Csináld magad! Legyél te tárgyaid dizájnere! Formáld át a minimalizmus keretei közé szorított világot a magad képére, és ezt kezd a mindennap használatos tárgyaidnál!”
A viktoriánus korszakban mindennapos tárgyaknak számítottak a különböző bútorok, lámpák, fogasok. Manapság ugyanilyen mindennapos használati tárgyaink közé tartoznak a számítástechnikai és mobileszközök, éppen emiatt esik a steampunk dizájnerek választása ezekre a darabokra.
Új és egyben régies köntöst húznak megfakult, unalmassá vált monitorjaikra, gépházaikra, billentyűzetükre. Új formát adnak annak, ami a számítástechnika hőskorában még újszerűnek ható, ma már kinézetre sokszor unalmas tárgyaiknak. A steampunk technológiai dizájn játékosságra invitálja a felhasználót, aki akár maga az is alkotó lehet, ha a túl sablonosra gyártott, szabvány szerinti PC-eszközei külalakjával nem elégedett, hiszen az ezredfordulón formabontónak ható dizájnmegoldásokat ügyesebb ezermester-adottságokkal megáldva ma már bárki, akár otthon újragondolhatja, megtervezheti, elkészítheti.
Az Arts and Crafts elveit mi sem támaszthatná alá jobban, mint amit Jake Von Slatt, az egyik legnagyobb amerikai dizájner vall a steampunk esztétikáról:
Aki pedig úgy gondolja, adjon igazat a jelenkor Arts and Crafts-ának, hiszen nem elhanyagolandó tézis, hogy mindennapi tárgyaink hatnak közérzetünkre, személyiségünkre, elgondolkodtathatnak, gyönyörködtethetnek. A 21. század embere ezernyi tendencia közül választhat. A steampunk esztétikája is egy út arra, hogy újraéld a régi idők romantikáját, felfedezd a magadban rejlő alkotót. Egy út arra, hogy újraformáld tárgyaiddal a benned rejlő régit.
A múlttal újítsd meg jelened!
