A történelem tele van olyan szuperautókkal, amelyeknek a gyártói úgy gondolták, elsöprő sikert aratnak, és valami ritkát, gyorsat és egzotikusat gördítenek le a szalagokról. Ez néha sikerült, néha pedig nem - csúfos bukásból ebből az iparágban sincs hiány. Összegyűjtöttünk öt olyan szuperautót, amelyek nagy csalódást okoztak.
Gumpert Apollo (2005-2012)
Roland Gumpert az Audi motorsportokkal kapcsolatos tevékenységeiért felelt az 1980-as évek közepéig, amikor egy megromlott kapcsolat miatt a háttérbe kényszerült. 2004-ben végleg kilépett az Auditól, és bár a kezdeti támogatás után Roland Mayer otthagyta, ő mégis megpróbált egy igazi versenygépet a pályákra küldeni. A Gumpert Apollo valamilyen szinten siker is volt, hiszen egy darabig még a Nürburgring rekordját is a magáénak tudhatta a sorozatgyártott autók között. Dicséretes eredmény, az Apollo viszont olyan rossz minőségben volt összeszerelve, akkora hézagokkal, hogy csodának tűnt, hogy egyáltalán egyben van ez a szuperautó. Hosszú távon nem is vált be, a Gumpert tavaly csődvédelmet kért, és a várva-várt megmentő eltűnése után felszámolták.
Jaguar XJ220 (1992-1994)
Az XJ220-at eredetileg 1988-ban, egy összkerekes, V12-es koncepcióként mutatták be, ami igazán feltüzelte a Jaguar iránt érdeklődőket. Négy évvel később végül megjelent ugyan az autó, de nagy csalódás volt a megrendelőknek, ugyanis egyszerűbb hajtáslánccal, csak hátsókerekes verzióban, V6-os motorral volt elérhető. Sokan megpróbálták visszamondani a rendelésüket, és végül még 1997-ben is lehetett vadiúj XJ220-at kapni, pont emiatt.
Panther 6 (1977)
Igencsak ígéretesnek tűnő, de elbaltázott szuperautó lett 1977-ben a Panther 6, amely értelemszerűen 6 kerékkel rendelkezett. Az ötletgazda Robert Jankel 200 mérföld per órás sebességet ígért egy V8-as Cadillac motornak hála, ami turbófeltöltéssel 600 lóerőt tudott papíron. Ezt egy 3-sebességes automataváltó egészítette ki a Tyrrell P34 F1-es versenyautójáról mintázott csodában, amiből végül csak kettő épült összesen. Látva az áramvonalasságát és sejtve a súlyelosztását, talán jobb is, hogy nem akartak vele utcai rekordokat dönteni.
Qvale Mangusta (2000-2002)
A Qvale Mangusta nem volt szuperautó, az ára viszont olyan magasságokban mozogna még ma is. A Ford Mustang sikereit megirigylő Marcello Gandini alkotásáról van szó, akihez a Lamborghini Miura és a Lancia Stratos is fűződik. Az eredetileg De Tomaso Biguà néven indult autó egy kaliforniai befektető, Kjell Qvale miatt váltott nevet. A rettenetes visszajelzések, teszteredmények és a gyenge eladások miatt a platform jogait eladták az MG Rovernek, amiből később megszületett az MG XPower SV.
Vector W2 (1980)
A Star Trek-lázban megszületett Vector W2-ről Jerry Wiegert azt állította, hogy a 200 mérföld per órás sebességre képes Lamborghini Countach-ot könnyűszerrel lemossa, és megfutja a 230-at is. A rekordot sosem érték el, amihez köze volt a GM-től kapott apró V8-asnak és a háromsebességes automata váltónak is. Bár a hajtáslánc nem lett elég erős, a műszerfal azért sokkolta a vezetőt, ugyanis minden létező adatot kiírt, még az üzemanyagnyomást és a váltóolaj nyomását is. A W2-ből végül csak egy mintadarab épült.
Szerintetek melyik volt minden idők legrosszabb szuperautója?
