Hirdetés

AMD Llano - A második fúzió

|

Az AMD év elején indította el netbookokba szánt Brazos platformját, amelyet a nem olyan régen kiadott Llano követett.

Hirdetés

Ódákat zengtünk annak idején a Fusion projektről, és magukról a Brazos lapkákról, amelyek mind fogyasztásukkal, mind pedig az ahhoz képest mért teljesítményükkel vívták ki az elismerő szavakat, szerte a világon. Az új felépítés szerint a grafikus vezérlő és a processzor egy chipben kap helyet, amelyre immáron APU (Accelerated Processing Unit) néven illik hivatkozni.

A fejlesztések mögött álló ideológia szerint a frekvencia emelése és a magok számának növelése után a következő lépés a heterogén programozás elterjedése, amely gyakorlatilag az első lépés a rendszerszintű integráció felé. Mivel az első generációt kifejezetten a netbookokba és a nettopokba szánták, így csak szűkebb réteg számára volt hasznos az új technológia, tehát a lapkákban rejlő potenciált nem aknázták ki teljes mértékben. Szerencsére már akkor tudtuk, hogy az AMD boszorkánykonyhájában bőszen készül a notebookokba és a mainstream asztali gépekbe szánt variáns, a Llano. Találgatásokkal és pletykákkal már eddig is találkozhattunk, ám júniusban hivatalosan is bemutatták az „A-szériás” processzorokat. A Llano kódnév alatt két platform rejtőzik, amelyek közül az egyiket a mobileszközökben fogjuk viszontlátni (Sabine), míg nagyobb társaikat a desktop számítógépekben (Lynx).

 



A processzor

Ahogy az 2011-ben elvárható, az egységek 32 nm-es csíkszélességen készülnek, méghozzá a GlobalFoundries gyártósorain. Ez a gyártó első olyan mikroprocesszora, amely több mint 1 milliárd tranzisztort tartalmaz. A sorozat erősebb tagjai a 4 magos variánsok, amelyek mellett egy, a későbbiekben részletesebben megvizsgált, 400 Radeon magos grafikus egység terpeszkedik. Érdekesség, hogy a négymagos Intel Sandy Bridge processzorokhoz hasonlóan, 50 százalékkal több (szám szerint 1,45 milliárd) tranzisztor található a chipben, míg a lapka alapterülete alig 5 százalékkal nagyobb az utóbbinál.

Gyorsítótár tekintetében csupán magonként 1 megabájtnyi L2 cache-re számíthatunk, ami azt jelenti, hogy az L3 kimaradt a processzorból. Ez például többet között annak is köszönhető, hogy a Sandy Bridge GPU-jának 20%-os összterület-elfoglalásával szemben a Llano GPU-ja körülbelül a lapka 40–45 százalékát teszi ki, így a mérnököknek kis hellyel kellett gazdálkodniuk.

A négymagosok mellett kétmagos CPU-k is elérhetők lesznek, amelyek 758 millió tranzisztorral gazdálkodnak, és valamivel gyengébb grafikus vezérlőt tartalmaznak. Persze ezáltal a teljesítmény mellett a fogyasztás és a hőtermelés is jóval kisebb lesz, így az ilyen hardverek főleg az olcsóbb gépekben kapnak majd helyet. Technológiai szempontból ezeken felül nincs különbség, már csak abból adódóan sem, hogy a kétmagos processzorok ugyanazok a lapkák, mint a nagyobb testvéreik, ám a másik két magot letiltották bennük, valószínűleg azok hibás működése miatt. Már jó ideje bevett szokás mind az AMD-nél, mind az Intelnél és az NVIDIA-nál, hogy az 1-2 hibás maggal rendelkező, de egyébként tökéletesen funkcionáló lapkákat olcsóbb, valamivel lassabb példányként hozzák forgalomba.

Az előzetes összehasonlítások alapján a Llano átlagosan körülbelül 6–10 százalékkal sebesebb az azonos frekvencián üzemelő Athlon II/Phenom II CPU-knál. Ez annak függvényében igen kevésnek mondható, hogy a Llano majd' 3 éve készül, ami alatt alig nyúltak hozzá annak felépítéséhez. Ez idő alatt az Intel két komoly architektúraváltáson is átesett, ami igen tekintélyes szakadékot eredményezett a két gyártó között. Ettől függetlenül hiba lenne leírni a Llanót, de nem mehettünk el eme tény mellett sem.

Grafikai és egyéb vezérlők

Az APU egyik legfőbb érdekessége természetesen az integrált grafikus vezérlő, amely az eddigi legerősebb – vagy ha tovább akarunk menni, akkor azt is mondhatnánk, hogy az első említésre méltó teljesítménnyel rendelkező – efféle megoldásnak mondható. A Redwood (Radeon HD 5570) alapokra épülő, Sumo kódnevű egység 400 Radeon maggal operál, amely az NVIDIA CUDA mag elnevezéséhez hasonlóan szimplán shader processzorokat jelent. A memória kezelése két 64 bites csatornán keresztül valósul meg, amely által a lapka a közös, maximum 1866 (mobil verziók esetében 1600) megahertzes DDR3 memóriákból táplálkozik. A Northern Island GPU-khoz hasonlóan a Sumo is hozzáadja az Evergreen GPU-k támogatási listájához az UVD3-at, amely a videók hardveres gyorsításáért felelős, egészen UltraHD-felbontásig.

Néhány szót szóltak a memóriavezérlő felépítéséről is, amely néhányak számára aggodalomra adhatott okot. Az első, és tán az egyik legfontosabb információ, hogy a grafikus processzor és a vezérlő között egy 30 GB/s-os sáv áll rendelkezésre, amely kizárt, hogy korlátozó tényező legyen. Ez az érték a jövőben feljebb is csúszhat, akár 50 GB/s-ig, aminek elérése csupán a gyorsabb memóriavezérlőkön múlik. Fontos azt is megjegyezni, hogy a dedikált memórialapkák nem támogatottak – csak és kizárólag a RAM-ból csippenthetünk le a GPU számára némi helyet.

Hirdetés

 

A 20 euró cent mellett is igen aprónak tűnik a Brazos (jobb szélső) és a Llano (középső)


A másik nagyon jelentős képesség a kontrollerrel kapcsolatban a dinamikus priorizáció, amely valós időben tudja kiosztani a rendelkezésre álló sávot a CPU és a GPU között. Amennyiben mindkettő komoly terhelés alatt van, akkor a grafikus mag némi előnyt élvez, mely az egész Fusion szemlélet alapján érthető döntés. Ettől függetlenül amellett sem szabad elmenni, hogy ritka az az eset, amikor mind a 4 magot, valamint a GPU-t is 100 százalékig kihasználjuk, így az utóbbi technológia megléte csak igen kevés esetben lesz ténylegesen kiaknázva.

A Llano 24 darab PCIe 2.0-sávval rendelkezik, amelyből 16-ot a diszkrét grafikus kártyák, míg négy darabot a kis késleltetést vagy nagy sávszélességet megkövetelő kiegészítők érhetik el. A maradék négyet az úgynevezett Fusion Controller Hub számára tartja fent a rendszer. Kétféle chipsettel kerülnek forgalomba majd az új generációs Fusion alaplapok. Az A60M és az A70M gyakorlatilag teljesen ugyanaz, csupán az előbbi nem rendelkezik USB 3.0 támogatással.

Dual Graphics

Lehet, hogy van még olyan olvasónk, aki emlékszik a Hybrid CrossFire névre hallgató technológiára, amely bár ígéretes próbálkozásnak indult, ám hamar a süllyesztőbe került. Most, a Llano bevezetésével ismét megpróbálkozik a gyártó ennek indításával, annak ellenére, hogy a processzorban található grafikus vezérlő a játékosokon kívül mindenkinek az igényét bőven ki tudja elégíteni. A megoldás lényege annyi, hogy az integrált vezérlő a mellé pakolt diszkrét grafikus kártyával együtt képes dolgozni, ami elméletben úgy valósul meg, mint egy hagyományos CrossFire-kapcsolat. Persze a helyzet nem ilyen egyszerű, ugyanis érthető okokból némi korlátozásokra kell számítanunk: az asztali platformok esetében csak és kizárólag 6570 és 6670 használható, míg a mobil megoldásoknál 6600M és 6700M.

 

Hirdetés

 

Piros színnel az asztali, zölddel a mobilprocesszorokat jelöltük


Kihasználtság

A legfőbb kérdés az, hogy milyen alkalmazásokkal tudjuk kihasználni a Llanóban rejlő erőt. Nem titok, hogy egyelőre igen kevés program áll rendelkezésünkre, de amint a heterogén módon programozható hardverek elterjednek – amire egyébként körülbelül egy éven belül számítani lehet –, a szoftverfejlesztők is rá fognak kapni az igen nagy előnyökkel járó technológiára.

Ügyfélszolgálati változás!
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Engedélyezi, hogy a https://pcworld.hu értesítéseket küldjön Önnek a kiemelt hírekről? Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.