Az internetet használók körében régóta ismeretes a Stanford Egyetem Folding@Home nevű alkalmazása, amely a fehérjekutatással foglalkozó biológusok munkáját igyekszik segíteni számítógépünk kihasználatlan futásidejének rendelkezésre bocsátásával. A rendszer működése valamelyest a fürtözött számítógépek elvére épül: feltelepítjük a programot, majd az a központi szerverről letölti a feldolgozásra váró adatcsomagok egyikét. Ha a művelet elkészült, az eredmények automatikusan visszatöltődnek a forrásba. Bár egy átlagos otthoni munkaállomás számítási teljesítménye nem vetekedhet az egyetemeken használt szuperszámítógépekével, többet összeadva nagyon komoly erőforrás áll rendelkezésre: míg a világ jelenlegi legnagyobb szuperszámítógépe, az IBM BlueGene/L maximálisan 280 Teraflopos teljesítményre képes, a Folding@Home átlagos, folyamatos működés közben elért teljesítménye 200 Teraflop körül mozog.
Irdatlan kapacitásról van tehát szó, de a töménytelen mennyiségű adat feldolgozásához még ez is kevésnek bizonyul. Az egyszerű gyorsulás értekében a programozók úgy döntöttek, hogy nem csak a processzor, hanem a grafikus lapka rendelkezésre álló teljesítményét is felhasználják. Az egyelőre még tesztelés alatt álló, végleges változatban szeptemberben megjelenő verzió az R500-as sorozatú, vagyis a Radeon X1-el kezdődő típusjelzésű kártyák programozható shader egységeit is munkára fogja majd - ez is a rendkívüli rugalmasságról tanúskodik.
