Hirdetés

Boldog 30. születésnapot ZX Spectrum!

|

A legendás személyi számítógép a harmadik X-be lépett. Lássuk melyik volt az a számítógép, melyre olyan játékokat írtak meg, mint például az Elite, a Manic Miner, a Horace Goes Skiing vagy a Lunar Jetman.

Hirdetés

Ugorjunk egy kicsit vissza az időben, mondjuk úgy 30 évet. 1982-t írunk, s a világ szokás szerint gőzerővel halad a végzete felé. Irak és Irán megállás nélkül lövik egymást, az angolok és az argentinok egy Falkland nevű kopár szikladarabért ugyancsak ölre mennek, Lengyelországban tiltakozó megmozdulásokat tartanak, meghal Leonyid Brezsnyev, Spielberg megajándékozza a világot egy cuki földönkívüli lénnyel, elindul Amerikában a Knight Rider tévésorozat és felbomlik az ABBA együttes.

Ebben a forrongó és tagadhatatlanul fordulatokban bővelkedő évben dobják piacra az első megfizethető árú és a nagyközönség számára igazán használható személyi számítógépet Angliában, a ZX Spectrumot. A brit feltaláló és vállalkozó, Sir Clive Sinclair nem kezdő ebben az iparágban, 1980-ban és 81-ben már elért kisebb sikereket a ZX80-as és a ZX-81-es géppel, de az igazán nagy áttörést a Spectrummal fogja elérni (bár akkor ezt még ő nem tudja és azt sem, hogy három évvel később a királynő lovaggá ütni a brit iparnak nyújtott kiemelkedő támogatásáért). Eredetileg a gép ZX-82 néven jelent volna meg, de mivel a gép képes volt 15 különböző árnyalatú szín egyidejű megjelenítésére, inkább átkeresztelték Spectrumra.

A gép szívét egy 3,5 MHz-es Z-80 processzor adta. Kétféle memóriaméret közül lehetett választani, volt a 16K-s modell (ennek az ára 125 font volt) és volt a népszerű 48K-s változat (175 font). A gép felbontása 256*192 pixel volt, s bármilyen otthoni TV készülékre rá lehetett kötni. A szoftvereket audiokazettán tárolták (váltakozó magasságú hangokkal képezték le a szoftvereket), bármely otthoni kazettás magnót csatlakoztatni lehetett a géphez. Ilyen alacsony áron akkoriban nem lehetett hasonló teljesítményű gépet beszerezni, szóval a vásárlók egészen egyszerűen nem tudtak ellenállni a csábításnak. Híres-hírhedt gumibillentyűzete legendásan megbízhatatlan volt, ráadásul a rajta lévő jelek és parancsok is nagyon gyorsan lekoptak.

Az alacsony árnak köszönhetően viszonylag gyorsan elterjedt a gép, s hamarosan rengeteg önjelölt kóder állt neki a Spectrum programozásának. Sok, manapság legendának számító játéktervező kezdte pályafutását a ZX Spectrummal (Peter Molyneux – Populous, Black and White, Dungeon Keeper, Dave Perry – Enter the Matrix, Earthworm Jim, MDK). A lelkes programozók által megalkotott programokat számítógépes magazinokban, nyomtatásban adták tovább az olvasóknak, akik aztán otthon szépen bepötyögték a nemritkán több oldalas kódot, hogy aztán magnóra mentsék, s később újrafelhasználhassák. Ennél már egy fokkal fejlettebb megoldás volt, amikor TV-n vagy rádión keresztül felvehettük a program „hangját” egy magnetofon segítségével, ez a megoldás is csodásan működött. A gép hiányosságai (kevés memória, gyenge processzor...) olyan kreatív megoldások kitalálására ösztönözték az akkori programozókat, hogy az manapság már szinte csodaszámba menne.

Itt érdemes megemlíteni  KFT zenekar 1984-es "Bál az Operában" című albumát, amelynek borítóján egy komplett Spectrum játék forráskódja volt megtalálható. Aki vette a fáradságot és begépelte a sorokat egy jópofa, "rózsás és Valériás" játékot kapott ingyen a nagylemez mellé. Egyébként a 80-as évek közepén a Petőfi és a Bartók rádió is sugárzott éjjelente Spectrum programokat. 

A ZX Spectrumnak a későbbiekben további változatai is a piacra kerültek: 

- ZX Spectrum +: QL billentyűzetes 48K-s Spectrum reset gombbal.

- ZX Spectrum 128: 128KB RAM, nagy hőleadó panel, MIDI-kompatibilitás, RS-232 port, RGB port, továbbfejlesztett BASIC és külső billentyűzet csatlakoztatási lehetőség. 

- ZX Spectrum +2: A már Amstrad kezében gyártott változat egy 128-as Speccy volt magnóval egybeépítve. Ennek két al-modellje volt, a +2A és a +2B kisebb különbségekkel.

- ZX Spectrum +3: Ez egy Speccy 128-as 3 inches lemezmeghajtóval egybeépítve, amely +16 KB ROM-ot kapott és képes volt CP/M operációs rendszert futtatni alapból. 

A ZX Spectrumnak sok különböző klónja készült, legtöbb a Szovjetunióban/Oroszországban, Romániában és dél-Amerikában. A szakmai honlapok több, mint 50 különböző, főleg illegális klónt tartanak nyilván (köztük a magyar HT 3080C-t, amelyhez akár Commodore 1541-es floppy-meghajtót is lehetett csatlakoztatni), amelyek közül kiemelkedik az orosz Hobbit 64K, amely egyben iskolaszámítógép is volt. A sok szovjet/orosz klón és a későbbi független fejlesztések (merevlemez csatlakoztatás, hálózati kártyák, PC-s alkatrészek használata) hatására a Spectrum mind a mai napig aktív platformnak számít. 

A Magyarországon igen sikeres (máshol bukásnak számító) Enterprise-64 és 128 számítógépek is képesek voltak egy aránylag egyszerű emulátor segítségével Spectrum programokat futtatni.  

A ZX Spectrum inkább csak az Egyesült Királyságban aratott nagyobb sikert, de négy év alatt világszerte sikerült azért 5 millió darabot értékesíteni belőle. Az igazán nagy konkurencia a tengerentúlról jött és szintén 1982-ben kezdte meg világhódító körútját, a neve Commodore 64 volt. Ez viszont már egy másik történet 1982-ből.

 
Hirdetés

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Engedélyezi, hogy a https://pcworld.hu értesítéseket küldjön Önnek a kiemelt hírekről? Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.