Az idei Computexen szinte az összes alaplapgyártó megmutatta, hogy gyakorlatilag készen állnak a 6-os szériájú lapkakészletekre épülő termékeikkel. Egyelőre nem tudni, hogy pontosan hány derivatívája lesz a P-s és H-s újgenerációs lapkáknak, a gyártók egyelőre P67-re és a H67-re helyezték a hangsúlyt. Mivel hivatalos bejelentés egyik standon sem történt - nyilvánvalóan az Intel szigorú szabályai, ütemterve miatt -, ezért egyelőre nem ismertek a pontos specifikációk sem. Annyit viszont már most tudni, hogy az USB 3.0 adatátviteli szabvány natív támogatása továbbra sem lesz elérhető, kiegészítő lapkára lesz szükség a szolgáltatás megteremtéséhez.
Fontos jellemzője lesz az új alaplapoknak az LGA1155-ös processzorfoglalat is, amely az új Sandy Bridge architektúrára épülő processzorokat fogadja majd. Sajnos nem elírás a tokozás neve, az Intel ismét foglalatot vált, és pont annyira lesz eltérő a most használatos LGA1156-tól, hogy az aktuális processzor családok - Lynnfield, Clarkdale - nem lesznek kompatibilisek az új 6-os sorozatú lapkakészletre épülő alaplapokkal. Úgy tűnik tehát, hogy meglehetősen gyorsan eltűnik majd az LGA1156, amely a Sandy Bridge várható megjelenésekor lesz körülbelül másfél éves platform. Ismét el lehet gondolkodni azon, érdemes-e most gépet újítani, hiszen ha bő fél év múlva egy új generációra helyezi a hangsúlyt az Intel, akkor talán nem feltétlenül kell most százezreket asztali PC-re költeni.
Természetesen nehéz megjósolni, hogy a Sandy Bridge architektúrán alapuló központi egységek mire lesznek képesek a Nehalem és Westmere generációkkal szemben. Mivel még meglehetősen messze van a piaci start, ezért pontos részletekkel nem szolgálhatunk. A 32 nanométeres gyártástechnológia használata adott, illetve azt is tudni, hogy a Clarkdale és Gulftown lapkáknál bevezetett AES-kódolás hardveres gyorsítása része lesz az architektúrának. Ezen felül bevezetésre kerül az AVX utasításkészlet is, amely egyelőre ismeretlen mértékben, de felgyorsítja a processzor számítás teljesítményét. A gyorsítótárak kialakítása a második szintig megegyezik a Nehalem processzorok cache-hierarchiájával, a harmadszintű tár mérete azonban 8 MB-ról - Lynnfield, Bloomfield - 6 MB-ra csökkent.
Eleinte a teljes cache-hierarchia változatlannak tűnt, az egyik korai tesztpéldányról kiszivárgott mérések alapján azonban látható a méretbeli csökkenés. A Coolaler néven ismert weboldal és fórum valamilyen módon megkaparintott egy 2,5 GHz-es alapórajelen üzemelő Sandy Bridge központi egységet, a tesztekhez használt alaplap típusa azonban ismeretlen. A CPU-Z kép alapján nehéz pontosan belőni, mely kategóriába való CPU-ról van szó, ám mivel a natív négymagos felépítés mellé Hyper-Threading technológia is társul, ezért vélhetőn a Core i7-800-as szériát váltó egyik processzort ismerhették meg közelebbről is a szerencsés tesztelők.
A tesztkonfigurációba 4 GB-nyi DDR3-as memóriát szereltek, a grafikus feladatokat pedig egy Radeon HD 5800-as videokártyára bízták. A képernyőmentéseken ugyan látszanak a Futuremark tesztprogramjai, ám mi most csak a processzor tudását, sebességét felmérő alkalmazások eredményeiről adunk beszámolót. A SuperPi 1M-es futása 16,349 másodperc alatt fejeződött be, míg a CPU Mark nevezetű alkalmazásban 371 pontot ért el a processzor. Ezek a számok nem mondanak túl sokat, és nem is nevezhetők kiemelkedőnek, a Cinebench 11.5-ös kiadása viszont már értékelhetőbb támpontot ad az aktuális generációkhoz képest. A 2,5 GHz-es Sandy Bridge egy hajszállal volt lassabb a 2,8 GHz-en ketyegő Core i7-860-nál, de nincs nagy lemaradásban a Core i7-965 Extreme Edition változattól sem.
Az Everest CPU Queen mérésében egy kicsit visszaesett az újdonság, nagyjából a Core i5-750 szintjén teljesít, a Photoworxx tesztben viszont a 3,2 GHz-es Core i7-965-öt is legyűri, annak ellenére, hogy utóbbi processzor háromcsatornás memóriavezérlővel bír, és piaci ára még most is 1000 dollár körül van.
Ezekből az eredményekből természetesen egyelőre nehéz bármilyen végleges következtetést levonni, mindenesetre az látszik, hogy a Sandy Bridge bizonyos esetekben már most határozottan gyorsabb a Nehalem családba tartozó processzoroknál. De nemcsak a teljesítménye miatt lesz érdekes az új architektúra, hanem a változó lapkadizájn miatt is. A Clarkdale központi egységeknél bevezetett felépítésen továbblép az Intel, és egy lapkába integrálja a központi magot, a memória- és PCIe-vezérlőt és az integrált grafikus magot. Kíváncsian várjuk, hogy ha valaki nem óhajt diszkrét grafikus kártyát vásárolni, mire számíthat a Sandy Bridge grafikájától.
Az összes mérést tartalmazó képgaléria ezen a linken érhető el!
