Az internet térnyerésével a hálózati technológiák is sokkal fontosabbá váltak a végfelhasználói eszközökben, így hamar jött az igény, hogy legyen minden egy kicsit egyszerűbb, kényelmesebb. A megoldás a Wi-Fi lett, amely zsinórnélküli adatátvitelt biztosít – de ez már a múlt, a technológia jó pár generációváltáson túlesett, ezért már kiforrott, megbízható és gyors. Legalábbis ezt gondolnánk, pedig még ez még mindig nem teljesen igaz. A Wi-Fi sokszor megbízhatatlan, a jelátvitelt temérdek minden zavarja, gyengíti, sőt, néhány vezérlő sem mondható éppen tökéletesnek. És sajnos mind a mai napig vannak olyan gépek, amelyekbe ilyen vezérlő kerül. De ne essünk pánikba, van megoldás a problémára, sőt, notebooknál mindezt egy kis odafigyeléssel otthon, egyszerűen, saját magunk is elvégezhetjük.
A WLAN kártyák világa
Minden notebookban, mobil eszközben, hibridben és egyéb hordozható PC-ben van WLAN vezérlő, ez alapszolgáltatás. Amennyiben olcsó a készülék, általában b/g vagy n „lite” vezérlőt kapunk, a drágábbaknál pedig már a 802.11ac szabvány sem újdonság. A szabványok fejlődésével sok minden változott, de a leglényegesebb, hogy a jelerősség és az adatátvitel sebessége javult. Az átlagos munkához, webezéshez még egy g-s kapcsolat is megteszi, de multimédiára, video streamingre (a youtube-ozás is ide tartozik, pláne, ha HD-módba kapcsolunk) már erősen javasolt valamiféle n-es vagy akár az ac vezérlő. Az olcsó, kisméretű gépeknél 1×1-es, vagy más jelölés szerint 1T1R vezérlőt kapunk, vagyis két antenna van, melyek közül az egyik vesz, a másik ad. Ehhez 20 MHz-es sáv tartozik, így az n szabvány 150 Mb/s sebessége eleve feleződik. Sajnos a régebbi kártyák közül sok nem is támogat mást. Aztán itt vannak a háromantennás, akár dual bandre képes modellek is, ám ezekért már többet kér a notebook gyártója, hiszen a kártya és az antennarendszer is bonyolultabb.
Kártyaválasztó
A mPCIe foglalatba illeszkedő WLAN kártyákból rengeteg van a piacon, sőt, nem nehéz ezt külön is beszerezni bármelyik számítástechnikai boltban. Az áraknál használt piacon már 1000 forintért kapunk Wi-Fi vezérlőt, sőt, 3-4 ezer forintért már jó minőségű, n-es kártyát is kapunk. Az ac szabványú kártyákat még viszonylag drágábban tudjuk beszerezni, de 8-12 ezer forintért ezt is megszerezhetjük.
Amire nagyon figyeljünk oda választásnál, az a kompatibilitás, márpedig esetünkben ez több részből tevődik össze. Egyrészt lehetőleg olyan WLAN kártyára bővítsünk, amelynek ugyanannyi antenna kell, mint amennyi a notebookunkban van – persze be lehet szerelni extra antennát, ám ez rengeteg kábelezéssel és a gép teljes szétszedésével jár – nem éri meg a vesződséget.
A másik fontos kompatibilitási szempont a gyártói zárolás. Például a Lenovo gépeinél ismert tény, hogy csakis a gyártó által elfogadott és hitelesített kártyákkal működnek a gyártó PC-i. A gép bekapcsolásakor a BIOS ellenőrzi az FRU kódot, és ha ez a WLAN kártyánál nem hivatalos adat, az indulási folyamat leáll, a kártyát pedig nem fogja kezelni a gép. Ugyan van erre BIOS-hack, de mi ezt azért nem javasoljuk.
Sebességváltás
A WLAN kártyát nem olyan nagy varázslat kicserélni, mint azt sokan gondolják. Persze itt most konkrétan notebookokról beszélünk, mert például egy kompakt mobil készülékben, tabletben vagy okostelefonban erre házilag nincsen mód. Notebooknál azonban más a helyzet, sőt, sok modellnél akár garanciavesztés nélkül is megoldhatjuk a Wi-Fi-gyorsítást. A hibrid gépek és ultrabookok esetében nehezebb a helyzetünk, ilyenkor a garancia is sérülhet, ezért a cserét érdemesebb hivatalos szakszervizzel végeztetni, hogy ne vesszen el a garanciánk. Persze ha ez már lejárt, annak sincsen akadálya, hogy itt is otthon végezzük el a cserét.
Rendhagyó módon kezdjük a szoftverrel. Első lépésben töltsük le az új WLAN kártyához tartozó drivert, majd a régi vezérlő driverét távolítsuk el a Windowsból. Utána kapcsoljuk ki a gépet, jöhet a csere.
A WLAN kártyák az esetek 99%-ban külön foglalatba illeszkednek, vagyis nincsenek az alaplapra integrálva. Ehhez a gyártók a mini PCI Expresst használják, a kártyák pedig egészen apró méretű, mindössze pár centiméteres nyáklapok. A kártyacsere szerelési része roppant egyszerű, amennyiben a notebook hátlapján piktogrammal jelölik, hogy melyik fedlapot kell eltávolítani a cseréhez. Ilyenkor egyszerűen eltávolítjuk az antennacsatlakozókat, kicsavarozzuk a kártyát, behelyezzük az újat, rögzítjük, csatlakoztatjuk az antennákat, visszatesszük a fedlapot és a hardveres résszel készen is vagyunk.
A helyzet kompakt notebookoknál bonyolódik: van olyan modell, ahol a fél borítást le kell szerelnünk a gépről, hogy hozzáférjünk ehhez a kártyához. Ez sem lehetetlen küldetés, de előtte érdemes a gyártó oldalán megnézni, hogy van-e illusztrált szerelési útmutató, illetve javasoljuk a Youtube-keresést, ahol rengeteg szerelési videót találhatunk.
A szoftveres rész innen már pofonegyszerű: az előzőleg letöltött drivert telepítsük fel az új kártyához, majd csatlakozzunk ismét Wi-Fi hálózatunkra. Érdemes egy előtte-utána mérést is végezni, vagyis még a régi kártyával lemérni a sebességet, aztán a szerelés után ugyanonnan, az új kártyával is készíteni egy mérést például egy helyi hálózati fájltárolóra másolással.
