Mára elmondhatjuk, hogy az utolsó elektronikai dinoszaurusz, a vákuumcsöves technológia kései képviselője a katódsugárcső, pontosabban az erre épülő monitorok kihaltnak tekinthetőek. A piacon bőséges a kínálat és az igényeinknek megfelelő kijelző kiválasztása egyáltalán nem egyszerű. Cikkünkkel ebben a feladatnak a megoldásában szeretnénk segíteni, csak annyira elmélyedve a műszaki részletekben, amennyire minimum szükséges.
A méret a lényeg!
A nekünk leginkább megfelelő kijelző kiválasztásánál a legelső szempont, amit mérlegelnünk érdemes a méret. 17-, 19-, 20-, 22-, 24 hüvelykes kijelzőt, vagy még nagyobbat válasszunk? Az általánosan elterjedt válasz erre a kérdésre az, hogy a "nagyobb jobb", de kiegészül azzal, hogy gyakran felesleges és érdemes észben tartani azt is, hogy milyen feladatra használjuk a kijelzőt és mekkora helyen kell elférnie. Hagyományos irodai feladatokra, teljesen hétköznapi munkakörülmények közé a 17-19 hüvelykes kijelzők tökéletesek, tényleg felesleges nagyobb méretűt vásárolni.
Más a helyzet, hogyha a felhasználó akinek szánjuk grafikai munkával, videoszerkesztéssel foglalkozik. Nekik fontos a minél nagyobb munkaterület, hogy elférjen a kijelzőn maga a "munkadarab" és a "szerszám", azaz a grafikai, vagy videoszerkesztő alkalmazás összes kezelőszerve, anélkül hogy azok rálógnának egymásra. Számukra szintén jó ötlet lehet egy kétmonitoros konfiguráció összeállítása is - erről bővebben alább. A piacon egyre inkább terjednek az úgynevezett "szélesvásznú" (Wide, Widescreen), 16:10 képarányú kijelzők, ugyanakkor a hagyományos 4:3-arányúak is tartják magukat. Az előbbieket kifejezetten multimédia célokra találták ki azért, hogy a segítségükkel a szélesvásznúra formázott filmeket a kép alján és tetején látható, zavaró fekete csíkok nélkül lehet élvezni.
Irodai munkára inkább a 4:3 arányú kijelzők ajánlottak, kivéve ha sokszor dolgozunk táblázatkezelőkkel, hiszen a 16:10 arányú - szélesebb - kijelzőkre több oszlop fér ki. A drágább szélesvásznú monitorokat 90-fokkal el lehet forgatni - mely funkciót az összes modern (érts: 3-4 évnél nem régebbi) grafikus vezérlő támogat -, így azokon úgy jeleníthető meg egy dokumentum, ahogy az a nyomtatásban is festene. Őszintén szólva nem találkoztunk még olyan grafikussal, aki ezt a lehetőséget kihasználta volna - egymonitoros konfigurációnál legalábbis - úgyhogy mindenképp érdemes megkérdezni a "célszemélyt" mielőtt ilyet vásárolnánk neki, hogy használná-e ezt, érdemes-e többet fizetnünk egy ilyen kijelzőért.
Manapság az LCD és Plazma-televíziókon szinte kivétel nélkül találunk valamifajta olyan bemenetet, aminek segítségével ráköthetjük őket számítógépünkre. Első látásra talán vonzónak tűnik óriási, 26 hüvelyk (66 cm) feletti "monitort" használni, de a gyakorlatban ezek egyszerűen túl nagyok a mindennapi, monitorszerű használathoz. Rá fogunk ébredni, hogy a számítógépek operációs rendszereinek felhasználói felületeit úgy tervezték meg, hogy az ember a szemével kövesse a mutatót és ne a fejét forgassa utána. Ezeken pusztán azért kaptak ilyen bemeneteket, hogy multimédiás, illetve hirdetőtábla célokra legyenek használhatóak. A plazma-kijelzők pedig egyébként is érzékenyek az állandó, változatlan elemek megjelenítésére, mint például a menüsorok, ugyanis az ilyen képelemek beégnek a kijelzőn.
Illesztések, paraméterek, tanácsok - a cikk folytatódik. Kattintson! >>>
