A legtöbben, akik kaphatóak egy kis szerelésre, maguk állítják össze külső merevlemezüket egy belső meghajtóból és egy perifériaházból. Ez tagadhatatlanul a legolcsóbb eljárás, ám korántsem biztos, hogy épp a leghatékonyabb -- no és persze nem mindenki veszi gyakorlottan a barkácsolás apró buktatóit. Az olcsó alumíniumházak némelyike már gyárilag túl „passzos”, esetleg meg van vetemedve, így nyomás alatt tarthatja a merevlemez felső burkolatát -- erre különösen a 2,5 hüvelykes meghajtók szerelésekor van esélyünk.
Eleve érdemes vásárlás előtt megnézni őket, ha lehet, mert minél jobb vételnek tűnnek, kidolgozásuk annál hanyagabb. Falba ütközhetünk, ha egy régebbi, néhány gigabájtos, kinőtt noteszgép-merevlemezt szeretnénk mobilizálni, mivel ezek magasabbak, mint a ma kapható karcsú perifériaházak, egyszerűen nem férnek be a helyükre. Kritikus pont lehet még a gyakorlati használatban az áramfelvétel, hiszen senki sem méretezi össze a ház elektronikáját és a merevlemezt, így megeshet, hogy némelyik noteszgépen egyáltalán nem fog működni az együttes, nem minden USB-vezérlő bírja szusszal. Ilyenkor csak külső táppal tudunk életet lehelni mobil háttértárunkba, így máris kétszer annyi kábelre és egy szabad elektromos csatlakozásra is szükségünk lesz.
