Rengeteg router kapható, de hosszú időre befolyásolja a mindennapjainkat, hogy melyiket választjuk. Ha néhány dolgot mérlegelünk, akkor jobb döntést hozhatunk és ha egy-két biztonsági tanácsot követünk, akkor nyugodtabban netezhetünk.
Wi-Fi, de melyik?
Itthon a 802.11b szabvánnyal indult a Wi-Fi, mely mai szemmel internetezéshez is kicsit lassú (11 mbps). Évek múlva terjedtek ez a gyorsabb és megbízhatóbban működő 802.11g rendszerű útválasztók, melyek a legtöbb esetben ma is megállják a helyüket, de korszerűnek már nem mondhatók és nem túl gyorsak (56 mbps). Összehasonlításként, a vezetékes kábeles Ethernet összeköttetés, azaz a helyi hálózat a legtöbb esetben 100 megabites, aminek jó részét ki is lehet használni a gyakorlatban. Ha ehhez mérhető vezeték nélküli teljesítményt szeretnénk, akkor az újabb, tesztelt 802.11n szabványú útválasztók közül válasszunk, ezek 150 vagy 300 megabites sávszélességgel kecsegtetnek és a továbbfejlesztett MIMO antennarendszerük révén a hatótávolságuk is jobb. Beltéren a három antennás készülékek adják a legjobb eredményt, ha több emeletes a ház, akkor a középső antennát érdemes lehet 45 fokban hátra dönteni. Vannak készülékek beépített, gyárilag elrendezett antennákkal is.
Mikor kell dual band router?
Sok 802.11n router dobozán olvasható a dual band kifejezés, ami minimálisan azt jelenti, hogy két frekvenciatartományban is képes dolgozni a rádió. A 802.11b és g készülékek csak a hagyományosan minden eszköz (hálózatok, egerek, billentyűzetek, Bluetooth) által túlterhelt 2,4 GHz-es sávban dolgoznak, így egy sűrűn lakott területen nagyon sok minden gátolhatja működésüket. Ezért építették be az új 802.11n-be a régebbi, leginkább csak Amerikában elterjedt 802.11a-s szabványból az 5 GHz-es sáv használatát. Ezen a frekvencián koránt sincsen tülekedés, ezért a hálózat valamivel kisebb területen, de jobban működhet. Ha lakótelepen vagy lakóparkban, soklakásos házban élünk, akkor érdemes elgondolkozni kétsávos útválasztó vásárlásán. Ügyeljünk arra, hogy az eszközök (laptop, PC, tévé) is ismerjék az 5 GHz-es tartományt, egyébként nem fognak tudni csatlakozni a hálózatunkhoz. Kevés új laptop tartalmaz dual band Wi-Fi adaptert, előfordulhat, hogy USB-s vagy PCI-Express adaptert (sticket vagy kártyát) kell vásárolnunk, hogy a felső sávba költözhessünk.
Régebbi, nem bővíthető eszközeink (zenelejátszó, tévé) kedvéért érdemes lehet párhuzamosan fenntartani az alsó, 2,4 GHz-es sávban is a forgalmat. Vigyázzunk arra, hogy csak a szimultán kétsávos („Simultaneous Dual Band”, vagy „Quad-Band”) kulcsszavakkal fémjelzett modellek képesek egyidejű működésre az alsó és a felső sávban is, sok dual band készülék esetében viszont a menüben választhatunk hogy melyik legyen az aktív.
Biztonságos élet
A márkásabb útválasztók kínálnak varázslót az üzembe helyezéshez, ami megkönnyíti a beállításokat. Az biztos, hogy tudnunk kell internet kapcsolatunk típusát (és ha van hozzá, akkor a felhasználónevet és jelszót). Mindenképpen állítsunk be titkosítást, hogy ne lophassa a szomszéd a netet és pláne ne nyúlkáljanak át az (esetlegesen) vírusos gépéről a kártevő programok a mi birodalmunkba. A titkosítás rendszere mindenképpen WPA/WPA2 legyen, lehetőleg AES kódolással és nem kitalálható, elég jól variált jelszóval (kis és nagy betűk valamint számok is legyenek benne!).
Gyakran elmarad a router admin jelszavának a megváltoztatása, ami védtelenné teszi hálózatunkat. Ez pedig végzetes, mert sokszor a Wi-Fi hálózat neve (SSID) is a gyári marad, a gyártóból pedig nagy eséllyel kitalálható az általa használt gyári admin jelszó. Változtassuk meg MINDENKÉPPEN az admin fiók jelszavát és a jelszót is, D-Link vagy TP-Link helyett egyedire, de velünk nem egyértelműen azonosíthatóra.
Megismételnénk még egyszer, mert fontos: MINDENKÉPPEN változtassunk jelszót, hálózatnevet és állítsunk be megbízható titkosítást, egyébiránt egy rosszindulatú támadó meglephet minket, vagy a mi hálózatunkról végezhet illegális tevékenységet (támadások indítása, spamküldés). Tegyük meg a minimumot saját biztonságunkért.
