Hirdetés

Minden, amit tudni illik a hibrid meghajtókról

|

Féljünk a hibrid tárolóktól vagy lehet őket szeretni? Túl jókat ígérnek ahhoz, hogy mindent elhiggyünk.

Hirdetés

Nagy kapacitás, kiváló teljesítmény, vagyis a HDD és az SSD világának két jó tulajdonsága egyesül a hibrid meghajtóknál, miközben rossz tulajdonság tulajdonképpen nincsen – feltéve, hogy a gyártók által összeállított tulajdonságok felsorolását nézzük.

 

Hirdetés

SSHD

A Solid State Hybrid Drive egy végtelenül egyszerű elv alapján született: fogták a lassú, de nagy kapacitású mobil, 2,5 colos merevlemezeket és hozzájuk csaptak egy néhány Gigabájtos SSD tárolót. A valóságban azért ennél többre volt szükség, ugyanis a vezérlőt meg kellett tanítani arra, hogy az SSD-nél található flash tároló és a HDD között szinkronizálja az adatokat, illetve az SSD-re mindig azok az adatok kerüljenek, melyeket a felhasználó leggyakrabban használ, és amivel az összteljesítmény legjobban növekszik.

 

 

A gép oldaláról nézve egy SSHD nem más, mint egy hagyományos HDD, ám sokkal gyorsabb annál. Az SSD és a HDD külön-külön nem is látszanak az operációs rendszer alatt. A belső vezérlő mindenféle szoftvertelepítés vagy különösebben óvatosan megválogatott beállítások nélkül is tudja, hogy mikor mit kell tennie, így elvégzi az optimalizálást és a szinkronizálást. A felépítés és a működési elv pontosan ugyanolyan, mint az Intel és néhány más cég által évekkel ezelőtt bevezetett Smart Cache SSD, ahol egy egészen kis kapacitású, kb. 8-20 GB-os SSD-t kellett a rendszerbe kapcsolni, majd Windows alatt szoftveresen a HDD gyorsítására feláldozni.

 

 

Méret, frekventált fájlok

Az SSHD-knál is hasonló a helyzet, vagyis kb. fél-egy TB-os HDD-kbe szerelnek nagyságrendekkel kisebb kapacitású, 4-8 GB flash tárolót. Figyelem!  A WD Black2, melyben egy 120 GB-os SSD található az 1 TB-os HDD-vel egy 2,5 colos (9,5 mm-es) házba zárva nem(!) hibrid tároló! Itt külön-külön lehet elérni az SSD-t és a HDD-t, utóbbit egy speciális szoftver telepítése után.

Általánosságban elmondható, hogy a gépek túlnyomó többségénél az operációs rendszer elemeit tölti ide át a HDD vezérlőchipje, hiszen ezeket futtatjuk a leggyakrabban. Ez egyben azt is jelenti, hogy egy-egy program indulása nem feltétlenül lesz látványosan gyorsabb, ahogy a fájlműveletek sem ugranak meg SSD-módjára, azonban arra jó esély van, hogy a rendszer sokkal sebesebb lesz és gyorsabban reagál. Találóan fogalmazva egy dedikált gyorsítótára a lassú merevlemeznek.

 

 

A méréseknél látványos javulást az IOPS-nél és a kisebb méretű fájlok kezelésénél láthatunk. Ilyenkor akár a 2x-es szorzó sem elképzelhetetlen egy normál, 5400 rpm-es HDD-hez képest, ugyanakkor arra ne számítsunk, hogy ez az összteljesítményben is megjelenik – itt sokkal inkább 10-20%-os gyorsulással számoljunk.

A viselkedésnél azzal számolhatunk, hogy kezdetben semmit nem fogunk tapasztalni az SSHD-ból, a vezérlő csak megfigyel és naplózza, melyik fájlt hányszor hívta le a rendszer. A használat előrehaladtával aztán beindul a gyorsítótárazás és a hibrid meghajtó egyre inkább érezteti hatását. Ehhez nem árt néhányszor újraindítani a gépet, betölteni kedvenc alkalmazásainkat stb.

 

 

Két vonzó előny

Az SSHD így már lehet, hogy kevésbé tűnik olyan vonzónak, ám van két előnye: először is alig drágább egy hagyományos HDD-nél, másodszor pontosan ugyanakkora, mint a normál, 2,5 colos merevlemez és nem is fogyaszt annál többet. Az első modellek, melyek még a Seagate műhelyéből érkeztek, még szigorúan 9,5 mm-esek voltak, ám nem sokkal később megjelentek a 7 mm-es modellek, melyek már olcsóbb ultrabookokba is szerelhetők.

 

 

A hibrid tárolók nemezise

Az SSHD-t előszeretettel alkalmazzák középkategóriás notebookokban és sok felhasználó is kifizette a felárat a flash chipekkel megtámogatott hibrid tárolóért. Ugyanakkor az SSD-k ára továbbra is zuhan (bár ez most a rossz árfolyamok miatt egyáltalán nem látszik), sőt, idénre azt jósolják a gyártók, hogy akár újabb kapacitás duplázódás (vagy árfeleződés, kinek, hogy tetszik) várható. Márpedig egy bizonyos tárhely felett a felhasználók már nem panaszkodnak, sőt, már a 256 GB is elegendő a legtöbb otthoni felhasználó számára. Amint a megfizethető SSD-k kapacitása eléri a 0,5-1 TB-ot, az SSHD nagyjából értelmét vesztheti. Innentől kliensgépbe csakis SSD kerül, a nagy fájlokat meg tárolhatjuk másodlagos, vagy külső merevlemezen, valamint NAS-on.

Komolyabban érdekel az IT? Informatikai, infokommunikációs döntéshozóknak szóló híreinket és elemzéseinket itt találod.

Hirdetés
Hirdetés

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Engedélyezi, hogy a https://pcworld.hu értesítéseket küldjön Önnek a kiemelt hírekről? Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.