Hosszúkás, hengeres testbe zárta legújabb technológiáját a gyártó. A HDC-SD1 a közepes HD-felbontású kamerák közé sorolható. Van ugyan nála apróbb is, de a méretcsökkentés ennél a készüléknél nem ment sem a képminőség, sem a kezelhetőség rovására. Egy átlagos felhasználó kezébe jól illik a készülék, és a kezelőszervek elhelyezése is kényelmes. A hengeres ház tetejébe épített gumibakot a középső és hüvelykujjal megtámasztva stabil egykezes felvételek készíthetők. Háromhüvelykes, 16:9 képarányú TFT-kijelzőt használhatunk a tájoláshoz, amelyet akár teljesen szembefordíthatunk, ha portrét szeretnénk. Emellett maga a kijelző - bal kézben tartva - kiegészítő támasztékul is szolgálhat.
Automata és manuális módot is kínál a készülék - utóbbi esetben állítható az expozíció, a záridő, a fehéregyensúly. Ha akarjuk, kézzel is szabályozhatjuk az élességet, így nem jelent gondot szép fókuszváltós felvételeket forgatni - igaz, ilyenkor a 260 000 képpontos kijelző csak hozzávetőlegesen elegendő.
Élesebb szemet!
Igen finoman kezelhető a tizenkétszeres optikai zoom: egyrészt a többsebességes billentyűnek, másrészt az általunk eddig látott egyik legkiválóbb optikai képstabilizátornak köszönhetően. A minőségi, nagy fényerejű lencse és a nagy képfelbontású érzékelő révén még szerény fényviszonyok mellett is éles, tiszta felvételekre számíthatunk.
A képalkotás három (színalkotónként egy-egy), 560 000 képpontos CCD-érzékelőre épül. Az egyik szenzor éppen egy fél képpontnyival van eltolva a másik kettőhöz képest, így készíti el az elektronika a HD-felbontású képet. Volt alkalmunk meggyőződni arról, hogy a trükkös megoldás ellenére semmi gond a színekkel és a részletekkel. A függőleges kontúrok elkülönítésében még jobb is a HDC-SD1, mint némely egyetlen, de teljes HD-felbontású érzékelőre építő konkurense (az egyetlen, nagy felbontású lapka érzékelőelemeit viszont itt a színkomponensek között kell megosztani, következésképpen gyakorlatilag egyáltalán nem járunk jobban). A Panasonic színenként dedikált érzékelői ugyan kis felbontásúak, de nagy alapterületűek, ezért az átlagnál sokkal jobb jel-zaj arányt produkálnak, több valós részletet őrizve meg.
Sokakban csalódást kelthet, hogy nem 1920×1080, hanem 1440×1080 képpont dimenziójú videókat készít a kamera, ebből adódóan ezek nem egy az egyben pixelhelyesen, hanem átméretezve jelennek majd meg a nagy felbontású tévéken, monitorokon. Ezt a kompromisszumot a kisebb készülék- és nagyobb képpontméret, azaz a lényegesen kevesebb zaj érdekében fogadták el a tervezők. Az összhatás kiváló; képminősége alapján is a legjobb fogyasztói HD-videokamerák közé sorolható az SD-1.
Az állóképek két megapixelesek, ami videokamera kategóriában nagyszerűnek mondható. Kihasználhatjuk velük a nagy fényerejű lencserendszer és az optikai képstabilizátor előnyeit, de ne számítsunk a fényképezőgépektől megszokott részletességre.
AVCHD: extra tömörítés és gépigény
Az AVCHD formátum nagy előnye, hogy gyakorlatilag a ma elérhető maximális tömörítési arány mellett nyújt teljesen minőségi, HD-felbontású képet. Ezt különösen nagyra értékelheti az, aki már sokszor futott ki a merevlemez-kapacitásból MPEG-2 kódolású, magas részletességű felvételek rögzítésekor, szerkesztésekor. Az AVCHD-videókból a legjobb minőség mellett is 40 percnyi fér a mellékelt 4 gigabájtos SDHC-kártyára, a mindennapos célokra teljesen megfelelő minőségű normál sablonnal ez 60 percet jelent. Nagyobb minőségalkuval még 90 percig is elmehetünk, de sajnos standard, DVD dimenziójú felvételek nem készíthetők - pedig ez a takarékosság és az utófeldolgozás miatt jól jönne.
Az utófeldolgozás egyébiránt az AVCHD legkényesebb pontja, emellett már maga a visszajátszás is problémás lehet. A mellékelt programmal vagy külső alkalmazással (például Pinnacle Studio 11-gyel) készíthetünk AVCHD-videókat DVD-re, de ennek megtekintéséhez PC-s lejátszóprogram, esetleg egy asztali Blu-ray vagy HD-DVD lejátszó szükséges. A mellékelt szoftver csak igen korlátozott vágási lehetőségeket kínál, külső alkalmazással viszont roppant időigényes az elkészült anyag kódolása. Utóbbihoz 3,4 gigahertzes, egymagos processzorral a felvételi idő mintegy ötszörösére volt szükség - és áttűnéseket, egyéb effektusokat még nem is használtunk. Maga a vágás szintén nehézségekbe ütközik, mivel az előnézeti visszajátszás diavetítésbe fullad, egy átlagos gépen ma még gyakorlatilag csak az archiválás oldható meg natív AVCHD formátumban.
A többségünk egyelőre csak a számítógépünkön nézhetjük vissza az SD1-gyel készült felvételeket, ezért ez manapság még a távolabbi jövőbe tekintő beruházás. A HD-lejátszók megjelenésével, valamint a PC-k teljesítménynövekedésével azonban folyamatosan javul a helyzet, ezért ez a kamera IT-viszonylatban időtálló befektetésnek számít, és mindenképpen minőségi választás.
Adatok és értékelés
Termék: Panasonic HDC-SD1
Forgalmazó: Panasonic South-East Europe Kft.
Kiskereskedelmi bruttó ár: 279 990 Ft
Adatok:
- AVCHD mozgóképformátum
- 1440×1080 képpontos mozgókép
- Leica Dicomar objektív, 12× zoom
- Fényerő F1.8-tól F2.8-ig
- Három 560 000 teljes pixeles, 1/4 hüvelykes CCD
- Optikai képstabilizátor
- Beépített minivaku
- SD és SDHC memóriakártya-foglalat
- 4 GB-os SDHC-kártya (alaptartozék)
- Automata, gyári és beállítható fehéregyensúly
- 3 hüvelykes, 16:9 oldalarányú TFT
- Szuperfényes TFT-üzemmód
- Beépített 5.1 csatornás térmikrofon- és mikrofonaljzat
- HDMI-, komponens és kompozit videokimenetek
- 74,1×67×137 milliméteres befoglaló méretek
Értékelés:
Panasonic HDC-SD1
Előny: kiváló képminőség, minimális zaj, kézre álló vezérlőelemek, gyors indítás
Hátrány: nem pixelhelyes a teljes HD-felbontás, érintőképernyővel tovább javulhatna a kezelhetőség, az AVCHD-feldolgozás szupererős gépet igényel
Teljesítmény: 96
Szolgáltatás: 91
Ár/érték: 87
