Tuningsorozatunk előző részében leginkább azon alkatrészeket tekintettük át, amelyek együttes finomhangolásával érezhetően megnövelhető a rendszer összteljesítménye. Ezenkívül megpróbáltuk összegyűjteni azokat a szempontokat, amelyeket már a vásárlás során érdemes figyelembe venni, hiszen ezek az aprócska paraméterek olykor komolyan befolyásolhatják a túlhúzás sikerességét. Azt is tisztáztuk, hogy ezen cikksorozatunkban nem a BIOS-beállításos módszert ajánljuk olvasóinknak, hanem inkább a jóval könnyebb, operációs rendszer alóli tuningolás módszertanát mutatjuk be. Az ehhez illő szoftverekről még nem esett szó, annyit viszont elárulhatunk, hogy cikksorozatunkba rengetegféle program szerepel majd, az alaplapokhoz csomagolt gyári programoktól kezdve a lelkes fejlesztők által alkotott puritán, de annál hasznosabb alkalmazásokig.
Elsőként az Asus Ai-csomagját vesszük górcső alá, amely többféle módon kínál pár kattintásos tuningot a felhasználók számára. Hogy próbálkozásainkat minden esetben siker kövesse, a ma elérhető lehető legdrágább és talán legjobb alaplapot választottuk ki a feladatra. A Striker II Extreme a gyártó inteles vonalának egyik csúcsa, nemcsak árával, hanem mérhetetlen mennyiségű funkciójával is kitűnik a kínálatból. Az nForce 790i lapkakészlet ráadásul remek alapot nyújt, még akkor is, ha korábban nem voltak épp „stabil tuningalapnak” nevezhetőek az NVIDIA által gyártott készletek.
A tesztrendszer lelke egy kétmagos Core 2 Duo E8500 processzor, amely ugyan viszonylag magas órajellel rendelkezik – 3,16 gigahertz -, de ez cseppet sem hátráltatott minket a tuningsulis feladatra való benevezésében. Végül érdemes kiemelnünk a felhasznált memóriamodulokat is, amelyek a takeMS gyárából érkeztek. Az alaplaphoz mérten DDR3-szabványú lapkákról van szó, amelyek névleges üzemfrekvenciája 1333 megahertz.
Nem állítanánk, hogy a teljesen sikeres túlhajtáshoz feltétlenül ennyire komoly hardverelemek kellenek. Jóval alacsonyabb összértékkel is össze lehet válogatni olyan eszközöket, amelyek akár erősebbek is, mint a mi aktuális tesztpadunk. Lesz majd egy ilyen ajánló is a részünkről, de előbb a múlt hónapban ígérteket teljesítjük, azaz jöjjön az első alkalmazás, amely egy-két kattintás után markáns gyorsulásra készteti számítógépünket!
Tuningbeállítások egy csomagban
Ha Asus, akkor Ai Suite. Ezt az elnevezést adták a fejlesztők a márka saját rendszerbabráló alkalmazásának, igaz, nem minden beállítás célja az utolsó teljesítménycsepp kifacsarása. A napjainkban az IT-szektorban zajló „bezöldülés” a gyártót is elérte, így a program felületén olyan beállítások is elérhetők, amelyekkel egy gombnyomásra csökkenthető a teljesítmény, ezáltal pedig a fogyasztás is. Sőt, egy újabb kattintás azt is megmutatja nekünk, hogy ezzel a csökkentéssel épp hány wattot nyerünk a normál állapothoz képest, ráadásul az előre megadott költségegyütthatók jóvoltából ki is számolja a spórolás mértékét. Nagyon jól hangzó funkcióról van szó, a tuningolni vágyó felhasználók azonban nem valószínű, hogy sokat fogják használni. Ők leginkább azokat a menüket fogják kedvelni, ahol megahertzenként növelhetik a rendszerbusz sebességét, előre megadott százalékok alapján emelhetik a számítógép összteljesítményét, valamint a fordulatszámot illetően minden egyes ventilátorra saját profilt állíthatnak be.
Hogyan kezdjünk hozzá?
Nos, mindenféleképpen az alkalmazás feltelepítésével kell megkezdeni a műveletet. Csakúgy, mint a meghajtók esetében, itt sem érdemes az alaplaphoz járó CD-ről telepíteni, hiszen gyakorta találhatók a weben több verziószámmal frissebb változatok. Nagyon friss termék esetében természetesen nem marad más, mint a korongos telepítés. Néhány alapkérdés és fájlmásolás után mindössze egy újraindítást kér a program. Ezt követően a Tálcán meg is jelenik egy narancssárga alapon fehér repülős ikon, amely az ún. Ai GEAR 3+ szoftveres technológiát rejti. Ez lényegében nem más, mint az Ai Suite három az egyben funkciót kínáló részlege, más szóval a túlhajtás mellett energiatakarékosságot és csendesebb üzemet is kínál. Teszi ezt úgy, hogy különböző profilokat ajánl fel a felhasználók számára. Az öt előre beállított menüpont közül kettő eltérő mértékben törekszik a gép fogyasztásának csökkentésére, míg a maradék három kifejezetten a teljesítmény növelését helyezi előtérbe.
Az alapállapot a High Performance beállítás, amely lényegében a rendszer normál helyzetét jelenti. Ettől egy sebességi fokozattal feljebb jön a Turbo mód, ami már valóban emel a processzor üzemfrekvenciáján, méghozzá a rendszer órajelének megváltoztatása révén. Nem is akármennyit: a tesztprocesszorunk 3,16 gigahertzes órajelét azonnal 3,33 gigahertzre emelte. Lényegében tehát megkaptuk az Intel kínálatában az E8500 felett elhelyezkedő E8600-ot ingyen és bérmentve. A rendszerbusz órajele ebben az esetben 1400 megahertzre nőtt, amely 5 százalékos többletet jelent az alapértéket figyelembe véve. Sokan bizonyára többet várnának, viszont tény, hogy ez a beállítás roppant stabil és fagyásmentes.
Ha valakinek ez nem tetszene, megpróbálkozhat az automata üzemmóddal is, amely a processzorterhelés függvényében változtatja annak órajelét. Picit követhetetlennek tűnik a dolog, épp ezért jogosan merül fel a kérdés, hogy valóban megtörténik-e az órajel megemelése. Nos, kipróbáltuk és örömmel tapasztaltuk, hogy a változás bekövetkezik, viszont valami oknál fogva az üzemfrekvencia csak a Turbo módnál elért 3,33 gigahertzig változott. Ezzel az automata változattal tehát ugyanazt kapjuk, mint a Turbóval, az egyetlen különbséget az jelenti, hogy míg a Turbónál állandó az elért órajel, addig automata módban csak akkor kerül megváltoztatásra, ha tényleg szükség van a plusz megahertzekre.
Ai Booster – csak óvatosan
Ha van veszélyes része a programcsomagnak, akkor ez az. Az alapképernyőről a kis villám gombot megnyomva jutunk a következő kis ablakba, amely rögtön több, százalékos értékkel tárul elénk. Nem nehéz kitalálni, hogy ezek ismét a processzor órajeléhez kapcsolódnak. Az Ai Gear 3+ módszerével ugyebár 5 százaléknyi többletet kaphattunk. Nos, ezen a ponton akár ennek négyszeresét is beállíthatjuk. Még mielőtt azonban nekiesnénk a maximumnak, nem árt, ha elvégzünk egy kis fejszámolást. A processzorok többsége általában nem visel el ekkora mértékű emelést, ha minden más paraméter – elsősorban a feszültségértékek – változatlanul marad. Érdemes tehát kiszámolni, hogy ez a bizonyos 20 százalék mekkora névleges órajelet fog jelenteni. A mi esetünkben ez körülbelül 3,8 gigahertz, ami még egy modern kétmagos egységtől sem várható el minden esetben.
Az Ai Boosterben eljátszhatunk a százalékokkal...
...de megahertzenként is emelhetjük az órajelet.
Fontos kiemelnünk, hogy a Boosteren belül minden egyes változtatás újraindítást von maga után. Más szóval olyan, mintha a BIOS-ban állítottuk volna be ezeket az értékeket. Nagy probléma, hogy a merésznek számító legmagasabb százalék beállítását viszonylag könnyedén követheti totális rendszerfagyás. A gép újraélesztése ekkor csak a Reset gomb megnyomásával történhet. Mentsvár lehetne a szorzó csökkentésének a lehetősége – hiszen ekkor csökken a névleges órajel is –, ám erre a program nem nyújt megfelelő felületet. A Core 2 Duo E8500 pedig pont a magas szorzójáról ismert, amely miatt hamar kifullad a CPU, ha csak a rendszerbusz értékét tudjuk megváltoztatni.
Egy szó, mint száz, az Ai Booster százalékos beállításaival körültekintően bánjunk, ne hagyjuk magunkat elcsábulni a magas számok láttán. Sőt jobb, ha egyenesen manuális módra váltunk, és megahertzenként kezdjük el a központi egység rendszerbuszát növelni. Fájó, hogy minden egyes applikálást újraindítás kell, hogy kísérjen, ám ha nem megy másként, akkor muszáj ezzel beérnünk. Ha sikerült megtalálni azt a pontot, amely már számunkra is jelentős pluszt és stabilitást nyújt, akkor javasolt elmenteni a beállítást egy saját profilba, így inaktiválás után könnyedén visszatölthetjük a hosszasan kisakkozott beállítást.
Mi a helyzet a rendszer többi komponensével?
Elsősorban a memóriákról ejtenénk pár szót. Az nForce lapkakészletek már jó ideje képesek arra, hogy egy adott rendszerbuszsebesség mellett fix órajelen járassák a memóriákat. Igen hálásak lehetünk az NVIDIA-nak ezért a funkcióért, hiszen így a rendszerbusz emelésekor nem növekszik a memória órajele, amely egyébként csak újabb stabilitási gondokat jelentene. A teszthez használt alaplapunknál kiválóan működött ez a beállítást, akár az Ai Gear 3+-t, akár az Ai Boostert használtuk, a kétszer két gigányi memória órajele mindvégig a szabványban rögzített 1333 megahertzen járt. Egy balul elsült tuningkísérlet okait tehát kizárólag a processzornál kell keresni, az Asus programja minden egyéb hardverkomponens értékét a gyárilag meghatározott szinten tartja.
Az Ai Gear 3 alapbeállítása. Elnevezésével
ellentétben itt nincs semmilyen túlhajtás
Csekély, de biztonságos túlhajtást eredményez a Turbo mód
Az Ai Gear Auto módjában a processzor tényleges
kihasználtságától függ az órajelemelés mértéke
Természetesen örömteli lenne, ha manuális módban ezekhez is hozzáférhetne az ember, ám egyrészt az egy szinttel komolyabb háttértudást kíván, valamint ezzel az erővel a BIOS-ban is váltogathatnánk a paraméterek között. Tapasztalataink szerint a feszültségértékek sem változnak a windowsos tuning során, bár elképzelhető, hogy a voltok háza táján, a háttérben zajlik némi pluszmunka, hogy ezáltal is stabilabbá váljon a rendszer.
A hűtés is fontos!
A túlhajtás konkrét beállításai mellett egy másik tényezőre is feltétlenül oda kell figyelnünk: ez pedig nem más, mint a rendszerben üzemelő ventilátorok fordulatszámának paraméterezhetősége. Igen hasznos részlege ez az Asus programcsomagjának, hiszen ezen a ponton saját magunk adhatunk meg olyan fordulatszám-tartományokat, amelyekre a kiválasztott hűtőegység automatikusan nem lenne képes. Kiváltképp akkor érdemes ehhez a menüponthoz nyúlni, ha a processzorhoz járó gyári hűtőt használjuk, és nem is kívánjuk a közel jövőben lecserélni.
A teljes fordulatszámhoz képest akár 40 százalékkal is lejjebb tudjuk venni a percenkénti fordulatszámot, ami bizony jelentős zajcsökkenést jelent. Meglepő, de itt is többféle módon válthatjuk le az alapbeállítást. Az egyik az ún. Duty Cycle mód, amely – ahogy már említettük – 60 és 100 százalék közötti skálát kínál. A tízes kiosztás minden egyes lépcsőfokára reagál a hűtőn lévő ventilátor, a százaléknak megfelelően szépen gyorsul vagy épp lassul. Ha az Intel gyári hűtőjét vesszük alapul, akkor a legalacsonyabb állás 1750-as percenkénti fordulatot jelent, míg a csúcsot a 3250 körüli fordulatszámnál éri el. Lényegében itt fixbeállításokról van szó, azaz legyen bármekkora a CPU-használat vagy épp mostoha termikus körülmények a számítógépházon belül, a fordulatszám az adott százalékhoz ragaszkodik.
Nem így „gondolkodik” a Q-Fan beállítás. Furcsa módon ennél is megtaláljuk a százalékos listát, viszont akármit is állítunk, a kis légkavaró 1170-es percenkénti fordulatra áll be. Érdekes látni, hogy a százalékok itt is elérhetők, viszont beállításukra látszólag már nem reagál sem a program, sem a hűtő. Ennek ellenére úgy gondoljuk, a többség számára ez lesz a megfelelő beállítás, mivel a fordulatszám a terheléstől függően változik. Amint valami komolyabb program terheli processzorunkat, a ventilátor reagál, és szinte azonnal magasabb fordulatra vált. Maga a váltás igen kifinomult, szó sincs durva léptékű fordulatszám-emelkedésről. A terhelés megszűnésekor a fordulatszám természetesen visszatér a kezdeti alacsony értékre.
Az említett két mód nemcsak a központi egység hűtőjére alkalmazható, hanem minden egyes ventilátorra, amelyet rákötöttünk az alaplapra. Akár házventilátorról, akár egyéb eszközre szerelt légkavaróról van szó, a Q-Fan révén bármelyiket képesek vagyunk szabályozni.
Elég a tuningból, legyünk zöldek!
Most következik az igazi antituning-szemlélet, hiába is bárminemű ellenkezés. A túlhajtás mesetereinél is előfordulhat, hogy kiöregednek a szakmából, és másképp kezdik el látni a dolgokat. Általában ilyen esetekben a korábbi tevékenység ellenkezőjével kezd el ismerkedni az ember, amely jelen esetben az energiatakarékosságot jelenti. Ez az Asus programjában lényegében nem jelent mást, mint a processzor órajelének és a feszültségének két fokozatban történő csökkentését. Nagyon figyeljünk oda a fokozatosságra, semmiképp se tegyünk nagy léptékű változtatásokat, ugyanis könnyedén kifagyhat a rendszer, ha a két legszélső mód között váltunk. Az Asusnál is tudják ezt, épp ezért szerepel sebességváltós grafika ennél a részlegnél. Haladjunk szekvenciális úton, és nem lesz baj!
Nem fagy le a gép, mégis csökken a fogyasztás
A középső állástól jobbra elhelyezkedő beállítást nyugodtan nevezhetjük szolid spórolásnak is, hiszen ekkor csak minimális mértékben változik a két paraméter. Az igazi takarékos mód a Maximális kapcsoló, amely közel 40 százalékkal veszi lejjebb az üzemfrekvenciát, emellé társul még a nagyjából 0,15 voltnyi feszültségcsökkentés is. Ez pedig együttvéve igen kedvező fogyasztási adatot tud produkálni. Nem beszélve arról, hogy a processzormagok hőmérsékletei is rendkívüli mértékben lecsökkennek. Érthetetlen módon azonban a hűtőventilátor fordulatszáma zavaróan magas értéken marad, annak ellenére, hogy a hőfokok folyamatosan csökkennek. Még a maximális fogyasztáskímélő beállításon is épp annyira zavaróvá válhat, hogy kénytelenek leszünk további kattintásokra a Q-Fan menüpontban.
Kész is? Végeztünk?
Nos, a tuningsulival semmiképp. Sőt, még az Asus Ai Suite is tartogat több olyan funkciót, amely meglepheti a pluszteljesítményre vágyó felhasználókat. Úgy gondoljuk, ennyi ismertetés elég lehet egy sikeres, Windows alól történő tuninghoz. Még egyszer megemlítenénk, hogy bánjunk óvatosan az Ai Boosterrel, és csak akkor használjuk, ha valóban megértettük, hogy mi mit állít pontosan. Egy rossz próbálkozás, és könnyedén elszállhatnak az el nem mentett adataink. Az Ai Gear 3+ jóval biztonságosabb, a kezdők mindenképp ezen a ponton vágjanak bele a tuningba. Nem biztos, hogy a túlhúzás elsőre sikerülni fog, ám ne csüggedjünk, inkább nézzük át újra a beállításokat! Nagy tragédia úgysem történhet, mindössze kisebb dolgok borzolhatják a kedélyeket. Ennyi azonban belefér, főleg, ha szeretünk minél több tapasztalatot gyűjteni.
