Pár nappal ezelőtt a The Washington Post egyik újságírója Nate Silver „The Signal and the Noise” című könyvének rövid ismertetője során kiemelt egy rendkívül érdekes részletet a műből, amelyben a szerző által meginterjúvolt Murray Campbell azt állítja, hogy Garry Kaszparovot 1997-ben tulajdonképpen egy hibának köszönhetően lehetett képes legyőzni az IBM Deep Blue.
(A kép forrása: kasparovagent.com)
A szuperszámítógép fejlesztésében részt vett mérnök szerint a klasszis játékos veresége az általa egyébként megnyert első játszma 44.-ik lépésére vezethető vissza, mikor a Deep Blue egy szoftveres hibának köszönhetően nem volt képes döntésre jutni a következő lépése kapcsán, így teljesen véletlenszerűen mozgatta a bástyát, amellyel alaposan megzavarhatta a váratlan fejleményben logikát kereső Kaszparovot.
A végül 3,5 : 2,5 végeredménnyel záródott veresége után Kaszparov csalással vádolta meg az IBM-et, hiszen a második játszma során az eszköz messze jobban teljesített az addig látottnál, a sakkozó spekulációja szerint a kritikus lépéseknél egy nagymester segíthetett be a szuperszámítógépnek.
Ezt az IBM kategorikusan tagadta, ám azt bevallotta, hogy a játszmák közt a programozói kijavítottak pár hibát és bővítették a számítógép játszmákat tartalmazó adatbázisát, viszont ezt a szabályok megengedték számukra. Nem meglepő módon Kaszparov visszavágót követelt, ám a kérést az IBM illetékesei elutasították, majd véglegesen szétszereltették a Deep Blue-t.
A sakkfeladványok megoldására specializált Deep Blue 11,38 gigaflopos teljesítményével másodpercenként 200 millió lehetséges lépést tudott elemezni, a memóriájában pedig 700 ezer nagymesterek által már lejátszott csatát tárolt.
