Fotónyomtatók tesztje

Az olcsó készülékek mellett már több nemzedéket is megértek azok a fotónyomtatók, amelyek nyomatminősége megközelíti, sőt talán felül is múlja a hagyományos, kémiai eljárással készült fotókét. S cikkünkből nemcsak a kínálattal ismerkedhetnek meg olvasóink, hanem a nagyon változatos extrákkal is. Gyors ütemben nő az igény a digitális fényképezőgépek iránt, s ez nem csoda: a „virtuális” képekhez nem kell filmet vásárolni, a helyszínen ellenőrizhetők a felvételek, vagyis minden tekintetben olcsóbbak a hagyományos képeknél és szabadabb a használatuk. Mindezeknek köszönhetően sokkal többet fotózunk, mint az analóg „korban”, de elég ritkán nyomtatjuk ki a képeket. Mára az átlagos, házi használatra szánt gépekkel készült fotók már vannak olyan jók, mint az analóg 10×15 centiméteres papírképek, ám a köztudatban a „digitális fényképezés” és a „jó minőség” fogalma még nem kapcsolódott össze.

Talán azért nem, mert az emberek még nem felejtették el az első digitális fényképezőgépek és nyomtatók gyengéit, továbbá az új készülékeket sem tartják könnyen kezelhetőnek. Reméljük, összeállításunk távoli emlékké szelídíti ezeket az aggodalmakat, mert tesztmezőnyünkön is látni való: a fejlesztőmérnökök idén sem lógatták a lábukat, s a nyomtatók szebbek, okosabbak, mint tavaly voltak – ráadásul, mint említettük, érthetetlen módon még olcsóbbak is. Úgy tűnik, hogy még inkább megfelelnek a kiváló minőségre, a gazdaságosságra és a kezelhetőségre vonatkozó igényeinknek. A teljes cikk a 2003. júliusi számunkban olvasható.