Persze a jól értesültek és Nokia rajongók jól tudják, hogy nem ez a legelső ilyen jellegű telefonjuk: volt egy kizárólag távol-keleti piacra szánt mobiljuk 2005-ben (6708), aztán ott voltak a 7700/7710 modellek 2003 környékén, amelyek inkább prototípusnak, vagy legalábbis eszmefuttatásnak voltak tekinthetők, nem pedig komoly, kiérlelt daraboknak.
Nokia 6708 - csak kiválasztottaknak
Ettől függetlenül a 7710 kereskedelmi forgalomba is került, de teljesen sikertelen volt, hiszen mind dizájnban, mint kezelésében messze megelőzte korát, különcnek számított, a felhasználók nem tartottak rá igényt. Végül kicsit kilóg ugyan a sorból, de ettől függetlenül (az érintőképernyő miatt) ide sorolhatjuk a 770-ás internet táblát, ami telefonálásra nem is volt alkalmas. A Linux alapokon futó kütyüt követte még az N800 és N810, de a Nokia egyikkel sem akarta leigázni a piacot, inkább csak egyfajta erődemonstrációnak, kísérletnek volt felfogható.
Kattintson videónk megtekintéséhez...
Az iPhone-hatás
Az iPhone hatalmasat robbantott, mindenki megkezdte saját verzióinak gyártását, egyre másra törtek a felszínre az önjelölt, vagy éppen igazoltan iPhone-gyilkos modellek, a Nokia viszont hallgatott. Időközben megjelent az iPhone 3G, jöttek az egyre kiérleltebb konkurensek a Samsungtól, LG-től, sőt, még az X1 is beesett végül a Sony Ericssontól, de a Nokiánál még mindig csend honolt. Persze a háttérben működött a gépezet: megjelentek az első S60 Touch felületről, annak kezelésről szóló videók, és persze mindenki tudta, hogy ez még messze nem a végleges verzió, de látszott, hogy hamarosan jön valami.
Nokia 7710 - és ilyen is volt valamikor
A Nokia, ahogy korábban is, egyszerűen kivárt. Ez az a gyártó, amelynek piaci előnye okán tényleg nem kellett semmit elsietnie. Ugyanez a kivárás volt érezhető annak idején a flipes, zenei, vagy akár dizájn készülékek kapcsán. Mindig megvárták, míg nagyjából az összes rivális megjelent saját készülékeikkel, majd a tapasztalatokat összegezve, a saját fejlesztéseket kiérlelve előjöttek megoldásukkal. Ez eddig bejött, hiszen piaci előnyük sosem rengett meg ilyenkor, illetve mindig sikerült egy olyan felfokozott hangulatot okozni a felhasználók körében, amit egyébként az adott termék nem is feltétlenül igazolt.
Hamarosan meg is jelentek az - akkor még Tube munkanéven futó - 5800-ról az első kémfotók, vagyis beindult a gépezet. Hosszas várakozás, találgatás után végre 2008 őszén hivatalosan is bejelentették a telefont, ami a magyar piacon ez év elején meg is jelent. A kicsit hosszúra nyúlt, de talán szükséges bevezető után nézzük, mivel szolgál nekünk az 5800 Express Music.
Bele való
Nem igazán szoktunk kitérni a telefonok tartozéklistájára, csak abban az esetben, ha a szokásosnál jóval többet, esetleg kevesebbet találunk a dobozban. Az 5800 esetében szerencsére az előbbiről van szó, hiszen kapunk hozzá műanyag, de remek minőségű tokot, távirányítós (3,5 jackkel) headsetet, TV-kábelt, adatkábelt (microUSB), csuklópántot, egy műanyag pengetőt (pálca helyett), telefontámaszt, illetve végre egy méretes, 8 gigás microSD-kártyát. Körülbelül ez az az ellátottság, amit elvárhatónak tartunk egy ilyen kategóriájú készüléknél.
A képre kattintva galéria nyílik!
A telefon egy nagy, téglalap alakú test, ami teljes egészében műanyagból készült. Szerencsére minőségi alkotóelemeket használtak: a hátlap finom, gumihatású bevonatot kapott, vagyis az ujjlenyomatok csakis a kijelzőn látszanak meg, vagy tűnnek fel. Eleinte csalódva forgattuk a kezünkben a mobilt, de végül megbarátkoztunk vele. Nem is volt ez nehéz, hiszen az illesztések, az összeszerelés is jól sikerült.
Se nem vastag, se nem vékony (képre kattintva galéria nyílik)
Az 5800 a többi, általában jellegtelen dizájnhoz képest hoz némi frissességet, egyediséget, de azért erről sem mondhatjuk el, hogy alapjaiban rengetné meg a formatervező világot. Az előlapon alul három gomb sorakozik: a híváskezelők kétoldalt, illetve a menübe vezető középen. Felül az előlapi kamera objektívje mellett a fényérzékelő található, illetve ide került a közelség érzékelő, aminek kettős feladata van. Telefonálás közben kikapcsolja a kijelzőt, nehogy véletlenül valamit megnyomjunk rajta, illetve ez teszi lehetővé azt is, hogy ha hívásunk van, akkor egyszerűen csak kijelzővel lefelé fordítva elnémítsuk a telefont. Végül az Xpress Music felirat mellett egy apró fehéren világító ikon a Média parancssor előhívására szolgál, de erről kicsit később.
SIM-patikus
A többi csatlakozó magáért beszél: felülre került a töltő és az USB-port (utóbbiról még mindig nem tölt a telefon - fekete pont érte), jobboldalt található a hangerőállító, a hardveres billentyűzár (piros pont érte), valamint a kamera gyorsgombja. Átellenben pedig két, egymásra nyíló kis ablakocska tűnik fel: az egyik rejti a memóriakártyát, a másikban pedig a SIM-kártya bújik meg. Utóbbit csak úgy lehet eltávolítani, ha a hátlap és az akku levétele után a stylus (és persze bármilyen hasonló eszköz) segítségével egy lyukon keresztül kitoljuk. Nem feltétlenül a legegyszerűbb módja a dolognak, de biztosan valamiért szükség volt erre...
SIM-eltávolítási művelet (kattintson még több képhez)
A hátlapon - szokás szerint - a kamera objektívje és „tartozékai" találhatók. Vagyis az elmaradhatatlan feliratok, illetve a dupla LED-vaku. A bal alsó sarokban kell keresgélni akkor is, ha a stylusra van szükségünk, ugyanis a hátlapba csúsztatva helyezték el a tervezők. A pálca egyébként könnyű, vékony, könnyedén forgatható, jól használható, bár nem sokszor szorultunk rá.
Symbian OS v9.4, Series 60 rel. 5
Az oprendszer és platform kérdést a fenti alcímben akkor el is intéztük, nézzük, mit jelent mindez a gyakorlatban. Azt, hogy egy kompletten újra kitalált rendszerről van szó, ami legtöbbször átgondoltan, jól működik, de bőven van még rajta mit csiszolni. (Persze sosincs kész rendszer...). Az első újdonság a már korábban érintett Média parancssor, ami nem más, mint egy előre meghatározott gyorsmenü. Bárhol is legyünk a menüben, futtassunk akármilyen programot, megérintésével egy csík gördül le, amiről öt menübe ugorhatunk el, ha kedvünk tartja. Ezek: zene, galéria, online megosztás, Videoközpont és webböngésző. Sajnos nem szerkeszthető listáról van szó, ezért úgy érezzük, hogy a Symbian korábbi, szinte korlátlan testreszabhatósága kissé csorbát szenved.
Kedvenc partnereinknek külön ikont adhatunk (kattintson a többi fotóhoz)
A kijelzőre maximum négy kedvenc kontaktunkat helyezhetjük el kis ikonok formájában, ami megkönnyíti, meggyorsítja a velük folytatott kommunikációt. Képet kötelező rendelni hozzájuk, ha nincs, akkor is választani kell a képtárból valamit. Rábökve az egyes személyekre azonnal látjuk mikor hívtuk, ő mikor hívott, milyen üzenetváltásaink voltak. stb. Nem igazán érthető, miért négyben maximalizálták a felvehető partnerek számát, hiszen a hatalmas kijelzőre bőven fért volna még.
Felül a töltő, USB, valamint a jack csatlakozó (kattintson rá!)
Alul egy tárcsázó felület, valamint a névjegyzékbe vezető ikon található. Eleinte azt hittük, hogy az aktív készenlét (ahogy eddig ismertük) kimaradt, de végül hosszas turkálás után a menü megjelenés, és téma környékén megtaláltuk ezt is. Ha aktiváljuk, akkor a korábban említett ikonok eltűnnek és (csak) négy, szabadon programozható ikon jelenik meg a képernyő felső részén. A gyors elérést segíti még, hogy alapállapotban a bal felső sarokra nyomva megkapjuk az óra menüt, ahol az ébresztést is beállíthatjuk. Ha pedig a jobb felső sarkot bökjük meg, akkor a Csatlakozás menüpont tárul elénk, ahol a Wi-Fi, Bluetooth, GSM modulokat kezelhetjük.
Gyors, gyors, lassú
A főmenü a lehető legegyszerűbb. 12 darab ikonból áll, de ezen változtathatunk. Ha rendezni szeretnénk őket, akkor az iPhone-hoz hasonlóan ujjheggyel tologathatjuk őket a nekünk kedves pozícióba. A képernyő legtöbbször jól reagál és teszi ezt gyorsan. Nem tapasztaltunk sok mellényomást. Sokkal nehezebb volt megszokni azt, hogy a listában egy-egy menüelemre bökve nem jutottunk be azonnal az almenübe, hanem ezzel a mozdulattal „csak" kijelöltük azt. A listák húzása, tologatása, lapozgatás korrekten működik, de messze van az iPhone-nál tapasztalt hihetetlen könnyedségtől, „lazaságtól".
A nem testre szabható Média parancssor (kattintson a többi képhez)
Örömmel üdvözöltük a tényt, hogy a kijelző nem a készülékház síkjában helyezkedik el, azaz így keletkezett egy kis pereme. Ez sokkal könnyebbé teszi az ujjheggyel, körömmel való listagörgetést a panel szélénél. Ez a fajta információkeresés leggyakrabban a névjegyzékkel kapcsolatban merülhet fel. A keresés persze most is rendelkezésre állt, de a fejlesztők annyival megkönnyítették a dolgunkat, hogy a keresendő név első karakterének beírása után már csak azok a betűk maradtak fent, amelyek lehetséges folytatásai voltak a keresett névnek. Ez a navigációs készülékekből ismerős indexelési eljárás másodpercekre rövidítette a keresést.
Amikor könnyű a keresés a névjegyzékben (kattintson a többi képhez)
Szövegbevitel terén mindenre gondoltak a tervezők, bár kétlem, hogy valaki a kézírást, illetve a mini QWERTY billentyűzetet használná. Előző sosem lesz annyira gyors, pontos, mint egy teljes QWERTY, utóbbi esetében pedig annyira kicsik a betűk, hogy csak stylus-szal kezelhető. A numerikus, 12 gombos felület már egykezes használatot tesz lehetővé, a teljes billentyűzetes mód pedig a leggyorsabb módja a bevitelnek. Sajnos a virtuális keyboardon nincs magyar, ékezetes kiosztás, amit egyszer már nagyon szívesen látnánk. Természetesen vannak ékezetes karakterek, de mennyivel könnyebb lenne, ha külön gombok megnyomása nélkül tudnánk ékezetes karaktereket használni.
Íme, a teljes QWERTY (kattintson a többi képhez)
A kezelőfelület gyorsan, pontosan reagál a készülék forgatására, ami gépelésnél, böngészésnél életbevágó. A másodperc tört része alatt megfordul és rendeződik a kezelőfelület, illetve nem fordult elő egyszer sem, hogy „úgy maradt" egy billentyűzet, amibe a régebbi modelleknél gyakran belefutottunk. Sajnos időnként megmakacsolta magát az S60 felület, és hiába nyomkodtuk a kijelzőt, semmi sem történt. Ez - reméljük - egy szoftverfrissítéssel meg fog szűnni.
Élményszámba megy
Kicsit összegezve az eddigieket: az 5800 legtöbbször jól teljesít a mindennapi használat során, de időnként lábrángásba és idegességbe csapott át az egész, hiszen az egykezes használatot (kényszerből) gyakran váltotta a kétkezes, majd pedig vissza az egykezeshez. Frusztráló volt, hogy a képernyő kalibrálás nem az igazi, hiszen böngészés közben (de csak itt) érzésünk szerint mindig az ikonok, gombok, feliratok alá kellett bökni pár mm-el, és csak akkor érzékelte akciónkat. Egy elemekkel zsúfolt oldalon, felhasználónév, jelszó megadásnál ez maga a rémálom, ilyenkor került elő rendszerint a pálca és jelentek meg az izzadságcseppek a homlokunkon.
Hagyományos, 12 gombos, virtuális billentyűzet (kattintson rá!)
A netezés ettől függetlenül élményszámba ment, a weboldalak mozgatása, lapozása problémamentes volt, ha kétszer koppintottunk a felületre, akkor rázoomolt, másodikra pedig vissza. És mivel zenei mobilról van szó: a headset remek minőségű, a média lejátszó mindent tud, amit kell. A külső hangszórók egészen megdöbbentő hangerővel, és ami még fontosabb, kiváló minőségben dübörögtek, ami a sztereó szpíkereknek köszönhető.
A stylust jól elrejtették a hátlapba (kattintson a többi képhez)
Egy újabb sztori kezdete
Valószínűleg ismét jól gondolkodtak a finnek. Megvárták, míg az érintőképernyős mobilokkal kapcsolatos felhajtás a tetőfokára hág és ebben a pillanatban előálltak egy olyan mobillal, ami egyesíti, tökéletesíti, még inkább csúcsra járatja az egész témát. Annyi csavart tettek bele, hogy máris megkezdték a vásárlói csoportokra való osztást: zenehallgatós, Xpress Music kiadás minden földi jóval megpakolva a fiataloknak, hamarosan jön az N széria, és a Nokia modellek csúcsa, az N97 szintén Touch kezelőfelülettel, utána pedig valószínűleg valamelyik E széria lesz a soros.
100 ezer forintért az 5800 jó vételnek számít, hiszen papíron a legtöbb funkcióban veri az iPhone-t, a Pixon és Renoir esetében pedig maximum a megapixel csatát veszti el. A HSDPA, Wi-Fi, Bluetooth, GPS, 8 giga memória figyelemreméltó lista, főleg annak tudatában, hogy ezt a csomagot nem 130-140 ezerért lehet megkapni. A sok-sok tudást végre megtámogatták egy komoly teljesítményű akkumulátorral, amivel húzósabb, aktív használat mellett is 3 napig bírta, de nem volt ritka a négy napos életciklus sem.
Vannak persze gyermekbetegségei, de akit elkapott az érintőképernyő mánia, annak kötelező vétel.
Tulajdonságok:
- 2G hálózat: GSM 850 / 900 / 1800 / 1900
- 3G hálózat: HSDPA 900 / 2100
- Méretek: 111 x 51.7 x 15.5 mm
- Tömeg: 109 g
- Kijelző: TFT érintőképernyő, 16M szín, 360 x 640 pixel, 3,2 col
- Közelség, gyorsulás, fényérzékelő
- Memória: microSD (TransFlash), 8GB a csomagban, 16 GB-ig bővíthető
- 81 MB belső memória
- 128 MB SDRAM memória
- ARM 11 369 MHz CPU
- EDGE: igen
- 3G: igen
- HSDPA: igen, 3,6 Mbps
- Wi-Fi: igen, 802.11 b/g, UPnP tecnológia
- Bluetooth: igen, v2.0, A2DP
- USB: igen, v2.0 microUSB
- OS: Symbian OS v9.4, Series 60 rel. 5
- Böngésző: WAP 2.0/xHTML, HTML, RSS
- Színek: fekete, piros, kék
- Kamera: 3,15 MP, 2048x1536 pixel, Carl Zeiss optika, autófokusz, videó (VGA@30fps), vaku
- Beépített GPS vevő (A-GPS támogatással)
- Nokia Térképek 2.0 Touch
- MP3/WMA/WAV/eAAC+ lejátszó
- MPEG4/WMV/3gp videó lejátszó
- Sztereó FM rádió RDS-sel
- TV kimenet
- 3,5 mm audio jack kimenet
- Akkumulátor: Li-Ion 1320 mAh (BL-5J)
- Készenléti idő: max. 406 óra
- Beszélgetési idő: max. 8 óra 45 perc
