Hirdetés

Windows XP futtatása Macintoshon

|

Az Intel processzoros Macintosh gépek megjelenésével zöld utat kapott a Windows az almás masinákon is. Mostani cikkünkben két módszert mutatunk be erre.

Hirdetés

Mindannyian tudjuk, milyen előnyei vannak a Macintosh gépeknek, mennyire biztonságos, kezes és szép a rajta futó Mac OS X operációs rendszer. A windowsos platformról történő teljes váltást azonban pár dolog megakadályozhatja. A Windowshoz hasonlóan sok apró segédprogram érhető el Mac OS X alá is, amelyekkel biztosan ki tudjuk váltani korábban megszokott filmlejátszónkat, képnézegetőnket és egyéb alkalmazásainkat. Probléma az olyan speciális szoftverekkel lesz, mint például a banki átutalást segítő alkalmazások, a csomagszállító cégek saját programjai vagy az APEH nyomtatványkitöltő, amelyek csak és kizárólag Windows alatt futtathatók. Hasonló akadályba ütköznek a megszállott játékosok is, hiszen a játékprogramok csupán elenyésző hányada érhető el Mac OS X alatt, az „A" kategóriás fejlesztők közül egyedül a Blizzard és az id Software ülteti át a termékeit Macintoshra is.
Ez a probléma viszont gyakorlatilag teljesen megszűnt az Intel processzoros Mac gépek megjelenésekor, hiszen az Apple Boot Camp, illetve a Parallels cég Parallels Workstation alkalmazásával teljes értékű Windowst tudunk futtatni Macintosh gépeken önálló operációs rendszerként, illetve virtuálisan, az OS X-szel párhuzamosan.



Az Apple Boot Camp alkalmazásának segítségével önállóan futtatható Windows XP-t telepíthetünk egy Intel processzorral felszerelt Macintosh gépre, külön partícióra vagy merevlemezre. A Boot Camp első, 1.0-s béta-verziója 2006. április 5-én jelent meg, négy hónappal az első Intel-alapú Mac számítógép után. Jelenleg 1.1.2-es változata érhető el - amely a megnövelt verziószám ellenére még mindig béta-állapotban van.
A Boot Camp a Windows-telepítés teljes folyamatában segítséget nyújt, partíciót hozhatunk létre vele a Windows XP számára, és el is készíti nekünk az Apple gépünk hardvereszközeinek Windows-meghajtóit tartalmazó CD-t is.
Telepítés előtt szükségünk lesz egy második javítócsomaggal (SP2-vel) felszerelt Windows XP Home vagy Professional változatra, más verziót hivatalosan nem támogat az alkalmazás; ha nincs ilyen SP2-vel egybegyúrt telepítőcsomagunk, akkor az nLite alkalmazással létre kell hoznunk egyet. Szükségünk lesz továbbá egy üres CD-re, a Boot Camp futása közben ugyanis egy CD-t ír nekünk, amelyre elhelyezi a számunkra szükséges windowsos meghajtókat és segédprogramokat is.

 

Hirdetés

 

A meghajtókat tartalmazó korong elkészülte után kell létrehoznunk a Windows számára elkülönített partíciót. A Boot Camp képes nem destruktív módon átméretezni az éppen futó Mac OS X-et tartalmazó partíciót, így adataink természetesen a helyükön maradnak. Amikor megadjuk a partíció méretét, érdemes figyelembe venni, hogy minimum 5 gigabájt kell a Windows XP számára - ha azonban 32 gigabájtnál nagyobbat hozunk létre, akkor nem használhatunk FAT-állományrendszert rajta, csak NTFS-t. Az NTFS használata sajnos megnehezíti a Windows és a Mac OS X közötti adatcserét, hiszen a Windows XP értelemszerűen nem látja a Mac OS X-et tartalmazó partíciót, a Mac OS X pedig nem képes tökéletesen írni/olvasni az NTFS-állományrendszert tartalmazó meghajtókat.
A következő lépés a már korábban említett Windows-telepítőlemez meghajtóba helyezése, majd a számítógép újraindítása után megkezdődik a telepítés, amely pontosan ugyanúgy zajlik, mint egy megszokott PC-s Windows-telepítés.
Egy dologra nagyon figyeljünk: amikor a telepítő megkérdezi, hogy melyik meghajtóra szeretnénk telepíteni a Windowst, akkor mindenképpen a „C:"-t válasszuk, valamint ne töröljünk vagy hozzunk létre új partíciókat, mert könnyedén letörölhetjük vagy felülírhatjuk a Mac OS X-et.
Nemcsak telepítés közben, hanem utána is pontosan úgy viselkedik a Boot Camp segítségével telepített Windows, mint hagyományos társa. Ha ellátogatunk az Eszközkezelőbe, rengeteg ismeretlen eszközt találunk.

 

 

Hirdetés

Most kell elővennünk és elindítanunk a korábban megírt, meghajtókat tartalmazó CD-t, és telepítenünk a rajta található meghajtócsomagot. Ez felrakja a legtöbb Macintosh hardver kezeléséhez szükséges meghajtót, továbbá az Apple billentyűzetek speciális funkcióinak ki-be kapcsolásához, valamint a monitor fényerejének megváltoztatásához való segédprogramot. Emellett tartalmaz egy új vezérlőpultelemet, amellyel kiválaszthatjuk, hogy a következő rendszerindításkor melyik operációs rendszer töltődjön be.

Az Apple hardvereszközeinek támogatása a Windows alatt szinte tökéletes - igaz, marad pár felkiáltójel az Eszközkezelőben, de minden működik rendesen, többek között a vezeték nélküli hálózat, a Bluetooth és a gép beépített iSight kamerája is. Az Apple honlapjának információi szerint mindössze két olyan hardver létezik, amelyhez egyelőre nincs Windows-meghajtó: az egyik az Apple távirányító, a másik pedig a MacBook Pro billentyűzetek háttérvilágításának vezérlője.
A Windows önálló partícióról való futtatásának egyaránt megvannak az előnyei és a hátrányai is. Legnagyobb - és gyakorlatilag egyetlen - előnye, hogy mivel nem a Mac OS X alatt fut, teljes egészében kihasználhatja a számítógép erőforrásait, beleértve a teljes memóriát, a processzort és a videokártyát is, tökéletesen alkalmas nagy erőforrás-igényű alkalmazások, így például windowsos játékok futtatására is.
Természetesen hátránya is van a Windows önálló futtatásának. A legfontosabb az, hogy egyrészt futtatásához újra kell indítani a számítógépet, másrészt Windows alól értelemszerűen semmilyen Mac OS X alatti állományunkhoz vagy adatunkhoz nem férhetünk hozzá. Fordítva ez nem teljesen igaz: ha Windowsunk FAT32 állományrendszerű partíción található meg, akkor a Mac OS X képes írni és olvasni annak meghajtóját.
Érdemes megjegyezni, hogy a Boot Camp segítségével elvileg csak Windows XP-t futtathatunk - gyakorlatilag más, Intel processzorokon működő operációs rendszerek elindítására is használható, ám jelenleg az Apple kizárólag a Windows XP-s meghajtókat adja a csomaghoz.



A Windows futtatásának másik módját a Parallels cég (www.parallels.com) Parallels Desktop alkalmazása kínálja. A program segítségével egy Windowst vagy más operációs rendszert futtató virtuális gépet hozhatunk létre, azaz lényegében a Mac OS X-szel párhuzamosan üzemeltethetjük a Microsoft operációs rendszerét. A virtuális gép használatának rengeteg előnye van; egy windowsos program futtatásakor nem kell elhagynunk megszokott munkakörnyezetünket és kétszer újraindítani számítógépünket.
A 79 dolláros Parallels Desktop 30 napos próbaváltozatban mindenki számára elérhető, mi a legújabb végleges és a legfrissebb publikus bétaverziót is kipróbáltuk. Ez utóbbi rengeteg érdekes és kiváló lehetőséget tartalmaz - olyanokat, amelyeket más virtualizációs megoldásoknál még nem láttunk (ezekről egy kicsit később).
A telepítés előkészítése lényegesen egyszerűbb, mint a Boot Campnél, nem kell egy meghajtókkal telerakott CD-t elkészítenünk, particionálnunk sem kell, sőt a Windows telepítőlemezét sem kell magunk mellé készítenünk - a Parallels ugyanis akár egy ISO-állományból is fel tudja pakolni a Windowst.
A program többfajta módszert kínál a virtuális Windows XP-s gép elkészítésére, a legegyszerűbb Express módban gyakorlatilag csak a nevünket és a Windows termékkulcsát kell megadnunk, minden más teljesen magától zajlik - beleértve a virtuális gép hardverkonfigurációjának beállítását is.
A haladók természetesen részletesen is konfigurálhatják a beállításokat. Ilyenkor meg kell adnunk, hogy milyen operációs rendszert szeretnénk telepíteni a gépre, a program a különböző Windows-változatok mellett a Linuxot, a FreeBSD-t, az OS/2-t, valamint egyéb operációs rendszereket is támogat.

Hirdetés

 

 

Következő beállítási lehetőségünk a virtuális gép számára elkülönített memória, valamint merevlemez mennyisége. Ez utóbbinál kétféle lehetőségünk is van: ha akarjuk, akkor azonnal létrejön a kiválasztott virtuális merevlemezt tartalmazó állomány, és elfoglalja a teljes megadott méretet. A második lehetőségnél - ez az ajánlott - az állomány mérete folyamatosan nő, ahogy virtuális merevlemezünk telik be.
Szintén részletesen konfigurálhatjuk a virtuális gép hálózati viselkedését. Ha akarjuk, akkor teljesen átveszi a „gazda" Mac OS X hálózati beállításait, és annak kapcsolatát használja mindenféle hálózatos vagy internetes tevékenységhez. Választhatjuk azt, hogy a virtuális számítógép önálló gépként jelenik meg a helyi hálózaton, vagy azt, hogy csak a „gazda" gépet, illetve az azon futó más virtuális operációs rendszereket érhesse el.
A beállítások után a Windows telepítése teljesen zökkenőmentesen zajlik, a folyamat végén azonnal egy teljesen használható operációs rendszert kapunk.
Még a virtuális gép által használt virtuális eszközök meghajtóinak telepítésével sem kell vesződnünk, a Parallels Desktop ugyanis azt is elvégzi helyettünk, csakúgy, mint a Parallels Tools Center alkalmazás installálását, amelynek segítségével a Windowson belül tudjuk vezérelni a virtuális gép bizonyos paramétereinek működését.

 

Hirdetés

 

Ha már fut virtuális gépünk, akkor jövünk rá igazán, hogy miért is jó ilyen módon futtatni a Windowst. A virtuális és a rendes számítógép közötti adatcsere ugyanis hihetetlenül egyszerű: egyrészt - ha akarjuk -, akkor a két masina vágólapja átjárható, azaz amit Windowsban kimásolunk, azt a Mac OS X-ben beilleszthetjük, és fordítva. Ugyanilyen egyszerű az állományok mozgatása a két rendszer között. Míg a korábbi Parallels-változatokban csak egy megosztott mappa használatával lehetett fájlokat cserélni, az új verzióban már vidd és dobd módszerrel is működik: egyszerűen áthúzzuk a Windows és a Mac OS X ablaka között a mozgatni kívánt állományokat.



Mindenképpen érdemes kiemelni a Parallels Desktop azon képességét, hogy a Windows alatt futtatott programokat meg tudja jeleníteni a Mac OS X Asztalán. Az úgynevezett Coherence módban a Windows alatti alkalmazások nem a virtuális gép ablakán belül futnak, hanem úgy viselkednek, mintha „rendes" OS X-es programok lennének.

Hirdetés

 

 


Szintén érdemes megemlíteni, hogy mivel virtuális masináról van szó, ezért olyan lehetőségeink is vannak, amelyek egy „valódi" gépre telepített Windowsnál nincsenek. Ilyen például a virtuális CD/DVD meghajtó használata. A Parallels képes egy meglévő ISO-állományt a virtuális gép számára valódi meghajtónak mutatni, nem kell a tartalmát kiírnunk igazi korongra. Ugyanilyen érdekesség, hogy ha nem teljes képernyőn futtatjuk a Parallels Desktopot, akkor annak ablaka szabadon átméretezhető, ilyenkor a benne futó Windows felbontása is azonnal, valós időben változik meg.

 

Hirdetés

 

Virtuális soros és párhuzamos kaput is hozzáadhatunk Parallels alatt futó masinánkhoz, a rajtuk kiküldött adatokat pedig állományba irányíthatjuk.



Nagyon hasznos tulajdonsága a Parallels programjának, hogy virtuális gépet nemcsak a „nulláról" hozhatunk létre, hanem meglévő PC-emulátoraink által létrehozott virtuális meghajtókat is képes saját formátumára konvertálni; az erre szakosodott Parallels Transporter program mind a VMware, mind a Microsoft Virtual PC alatt létrehozott virtuális merevlemezek átalakítására használható. Mi több, ami még ennél is jobb, egy másik gépen futó igazi Windows-installációt is képes maga alá másolni.

Hirdetés

 

 

Ehhez a klónozáshoz nincs más dolgunk, mint letölteni az ingyenes Parallels Transporter Agent alkalmazást, telepíteni windowsos PC-nkre, majd segítségével pár kattintással migrálhatjuk meglévő Windowsunkat Macintosh gépen futó virtuális gép alá. Az áttérés ennek köszönhetően fájdalommentesebb lehet, mint gondolnánk. Próbáink során ez a lehetőség kiválóan működött: egy programokkal telerakott, telepített, frissített és konfigurált PC-n futó Windowsból mindössze 15 (!) perc alatt tudunk egy Macintoshon működő virtuális gépet készíteni a helyi hálózaton keresztül. Természetesen az áthozott Windowsban a Parallels a meghajtóprogramokat virtuálisokra cseréli le, de minden egyéb beállítás és telepített program változatlan marad. Egyszerűen zseniális!


Hirdetés


A fentiekből kiderült, hogy mind a Boot Camp segítségével önállóan futtatható Windowsnak, mind pedig a virtuális Windowsnak megvannak a maga előnyei és hátrányai. Ha Macintosh gépünkön futtatunk Windowst, akkor mindkét megoldásra szükségünk lehet, ennek ellenére nem kell két külön Windows-installációt tartanunk a gépünkön.

 


 

A Parallels Desktop fejlesztői változata ugyanis egy különálló Boot Camp-es partíción található Windows virtuális futtatására is képes. Tehát kettő helyett csak egy telepített Windowst kell karbantartanunk, és az elérhető önállóan, illetve virtuálisan is, attól függően, hogy éppen mire szeretnénk használni.
Mivel a két módon való futtatás más és más eszközöket „lát", és éppen ezért más meghajtókat is kíván, ez problémát okozhatna. Ezt a Parallels a Windows XP hardverprofiljainak váltogatásával oldja meg. Egész egyszerűen létrehoz egy másik hardverprofilt, amelyet akkor használ, ha a Boot Camppel telepített Windows virtuálisan fut.
A Boot Camp-es Windowst jelenleg csak a Parallels Desktop béta-változata tudja futtatni, de ez a funkció várhatóan hamarosan bekerül a stabil kereskedelmi termékbe is.

Hirdetés

Aki eddig azért nem váltott Macintoshra, mert a speciális windowsos programjait nem tudta futtatni, az megnyugodhat, hiszen mind a Boot Camp, mind a Parallels Desktop (esetleg a kettő együtt) megoldást jelent a problémára. A Parallels Desktop rengeteg funkcióval felvértezett, kiválóan működő virtualizációs megoldás, bőven megéri a 79 dolláros (körülbelül 16 000 forintos) árát, minden Intel-alapú Macintosht használónak ajánljuk.


Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Engedélyezi, hogy a https://pcworld.hu értesítéseket küldjön Önnek a kiemelt hírekről? Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.