Akusztikus modem
A hetvenes évek nem kimondottan a gyönyörű dizájnról szóltak, s ekkor született a folyton online kapcsolatra áhítozó generáció úttörőinek életbevágóan fontos eszköze: a hangtárcsázós modem. Mikor még a telefonálás egyetlen módja a falból kiálló vezeték végén csücsülő plasztik kagyló volt, ahhoz, hogy egy számítógép kommunikálni tudjon a külvilággal, kézzel kellett tárcsázni a telefonon. Ha bejelentkezett a megfelelő szignál, kézzel kellett a modemhez csatlakoztatni a kagylót. A funkció diadala a formán: a netezők első nemzedéke ezen keresztül kapcsolódott a hálóra - kár, hogy úgy nézett ki, mintha két pici vécépumpa áhítozna a telefonunkra.
Osborne 1
A hordozható számítógép ötlete olyan kézenfekvő, hogy ma már szinte fel sem tűnik, hogy volt olyan kor, mikor csak kísérleteztek ilyesmivel. 1981-ben az első igazi hordozható gép, az Osborne 1 majd 10 kilót nyomott, de már volt benne egy 5 hüvelykes monokróm monitor, teljes értékű billentyűzet és két floppy meghajtó is. Szerencsére, ahogy a laptopok kezdtek vékonyabbak és formásabbak lenni, a bicepszvastagító Osborne 1 már csak a múlt egyik dizájnbeli kihívásokkal küzdő, súlyos emlékképe marad.
Commodore 1541 floppy-meghajtó
Maga a Commodore 64 kétség kívül a valaha készített egyik legszebb dizájnú számítógép. Elég kockaszerű ahhoz, hogy nosztalgiával emlékeztessen a '80-as évekre, de elég lekerekített sarkot tartalmaz ahhoz is, hogy azáltal szinte időtálló kinézetet kapjon. Sajnos a hozzá kapcsolható külső 1540-es meghajtó még ma is csak maximum egy nagy darab műanyagtömbre emlékeztet - ami ráadásul nehezebb volt mint maga a gép. Jóval hangosabb is volt, ráadásul piszkosul melegedett is. Mi lehetett ennél lehangolóbb látvány az íróasztalon? Két 1541-es.
Motorola DynaTAC 8000X
Az ember gyakran elgondolkozik néhány igencsak pompásra sikeredett utódot elnézve, hogy - ismerve őseiket - , hogyan sikeredhettek ilyen gyönyörűre. Az egyik kézenfekvő példa Liv Tyler, de maradva az IT világában, ott van rögtön a Motorola Razr. Ez utóbbinak ugyanis nem más a távoli ősapja, mint a DynaTAC 8000X, a legeslegelső mobiltelefon. Az antennája nélkül is 26 centis és 800 grammot kóstáló féltégla már a nyolcvanas évek emberének szemével sem volt túl megnyerő, mégis státuszszimbólummá vált. A mobilitásra kiéhezett amerikai emberek örömmel adtak ki érte '83-ban 3995 dollárt (kb. 700 000 forintot) - 1984-ben világszerte így emelkedett negyedmillióra a mobiltelefon-előfizetők száma.
Microsoft Windows 1.0
1984-ben az első Macintosh operációs rendszere egy csapásra népszerűvé tette a grafikus interfész ötletét - egy évre rá a Microsoft már válaszolt is rá a Windows első verziójával. Azóta sem született hozzá hasonlóan kocka dizájnú és rikító oprendszer. Az igazat megvallva persze az első Windows nem volt az az igazi rendszer, mint inkább egy kiegészítés az MS-DOS-hoz: maradtak például a csupa nagybetűs fájlnevek vagy az igencsak „doszos" grafika. És bár a Microsoft azóta is csak kullog a külcsíny terén az Apple után, a csúnya kiskacsa a vizuális elemek tárházával pompázó Vistává nőtte ki magát, és hát ugye a köztes változatok eladási eredményei is igencsak meggyőzőek.
Nintendo Virtual Boy
1995-ben a Nintendo nagyot próbált robbantani az akkor ígéretesnek tűnő virtuális valóság területén: piacra dobta a Virtual Boy játékkonzolt. A „hordozható" egység egy gamepadból és állványra erősített szemüvegből állt - úgy festett, mint valami bizarr, mobil műanyag peep show. A jobb és bal szem képének gyors váltogatásával volt hivatott használójának a háromdimenziós látvány élményét átadni. A technológiája hasonló volt, mint a ma is használt 3D IMAX moziknak, de persze költségkímélésből itt a játékosok csak a fekete alapon piros monokróm képekkel kellett beérniük. A vásárlóknak egyáltalán nem jött be a konzol: egy évvel a megjelenése után le is lőtték a gyártását.
Tiger Electronics Furby
Első hangzásra maga a megvalósult geek álom: ajándékozz gyermekeidnek (vagy magadnak) egy intelligens robotot, ami úgy néz ki, mintha Topi maci és az egyik Szörnyecske szerelemgyereke lenne. Hála saját processzorának, érzékelőinek és mozgó alkatrészeinek, a Furby reagált a fényre, hangokra és érintésre - reggel felkelt, válaszolt a kérdésekre vagy ha meghúzták a szőrét. Kinézete ellenére és kezdeti alacsony árának köszönhetően pillanatok alatt kifogytak belőle a boltok '98-ban, ami egekig tornázta fel a maradék példányok árát.
iMac Flower Power és Dalmatian változatok
Az Apple első iMac-jai úgy kellettek már az addig csak szinte szürke és tojáshéj színben „pompázó" PC-piacra, mint egy korty friss levegő. A világos, játékos színek és a lekerekített élek sok ember fantáziáját megmozgatták. A 2001-es szériában volt két változat: a Flower Power (virágmintás) és a Dalmatian (dalmata mintás homályos foltokkal). Lehet, hogy Steve Jobs úgy gondolta, hogy például a mezei virágok majd üdítően hatnak az otthoni környezetben, de sajnos a végeredmény inkább hasonlított egy olcsó zuhanyzófüggönnyel bevont számítógépre.
Neuros II Digital Audio Computer
2004-ben a Neuros Audio kiadta a Neuros II-t, a minden lejátszók ősanyjának számító első verzió utódját. Lejátszott MP3-at, Ogg Vorbis,WMA és tömörítetlen WAV fájlokat és még hangot is tudott rögzíteni. A leginnovatívabb megoldás abban rejlett, hogy a szerkezet két részből állt: a lejátszóból és bővíthető bölcsőből, ami tartalmazta az elemet és a memóriát (128 MB-os flashtől a 80 GB-os merevlemezig). A hátulütője persze az volt, hogy az egész egy megtermett szürke téglára hasonlított - abban a korban, mikor a lejátszók egyre kisebbekké és vékonyabbakká kezdtek válni.
Microsoft Zune
Mikor 2006-ban a Microsoft megjelentzette az „iPod-gyilkos" lejátszóját, igyekezett abba beletenni mindent, amivel sikerre viheti majd. Csak valahol a belső tökéletesítés kanyargós útjának felénél megfeledkezett arról, hogy valamit kitaláljon az iPod szexi külseje ellen. Így fordulhatott elő, hogy a Zune kiábrándító műanyag köntösben és még kiábrándítóbb barna színben lépett a piacra. Ennek ellenére csak sikerült belőle eladni egymillió darabot hét hónap alatt, s a redmondiak végül kínálnak már limitált szériában más színű lejátszót is. Azért az mindenképpen intő jel a tervezőmérnökök számára, hogy van aki netes oldalt is alapozott arra a poénra, hogy senki sem lopna el iPod-ot, ha azt egy Zune kinézetű tokba rejtenék. Pláne mivel tényleg akadt jó pár ember, aki vett volna ilyet.
