„You press the button, we do the rest.” Nyomja meg a gombot, a többit bízza ránk! Ezzel az ígérettel reklámozta első fényképezőgépét 1888-ban a cég alapítója, George Eastman. Ha belegondolunk, pontosan ez a probléma. Manapság a felhasználók legtöbbjének fényképezőgépre sincs szüksége, nemhogy egy szolgáltatásra, amely elérhetővé teszi számukra a képeiket. Gyakran csak elővesszük a telefonunkat és készítünk egy elfogadható képet, melynek a minősége ugyan meg sem közelíti egy 35 milliméteres filmre készített felvételét, de a legtöbb esetben még így is elégedettek vagyunk a végeredménnyel. Már az elfogadható minőség korában élünk.
Egy másik kor, a kényelem kora volt az, mely anno segített Eastmannek megteremteni a később világhíres cég alapjait. Mára azonban a kényelem és a technológia benyújtotta a számlát. A nagy becsben tartott, rochesteri székhelyű cég csődeljárást, majd csődvédelmet kért, felhagyott a digitális gépek forgalmazásával, a héten pedig bejelentették hogy befagyasztották dolgozóik bérét.
Megmaradt vagyonát a digitális fényképkészítés területén kidolgozott szabadalmai alkotják, melyekből ironikus módon néhány éppenséggel felgyorsította a bukás folyamatát.
A Kodak több értelemben is úttörő volt. Egyrészt mindenki számára elérhetővé tette a fényképészetet, és munkájának gyümölcseként a fényképezés művészetté válhatott. Másrészt a számtalan csatornán reklámozott, hirdetett termékeinek és folyamatos kampányainak köszönhetően a Kodak neve lassacskán egybeforrt a fényképészet fogalmával.
Eastman zsenialitása abban rejlett, hogy nem szimplán egy terméket forgalmazott, hanem ahhoz kötődő szolgáltatást is nyújtott, mellyel széles körben elérhetővé tette - a korábban kiváltságosok tulajdonát - a fényképezést.
A látnok cég
A Kodak szándékosan nosztalgikus hangvételű reklámjai sajnos egy idő után már nem voltak elég hatásosak a cég részvényárainak növelésére. Az 1970-es években filmjeivel még az amerikai piac 90 százalékát, kameráinak eladásával annak 85 százalékát uraló cég egy generációval később tehetetlenül nézte végig, ahogy kicsúszik lába alól a talaj. Korábbi versenytársait (Fuji, Polaroid) eközben újak váltották fel, a Hewlett-Packard, a Sony és az Apple is bekerült a képbe.
Technológiai tudása ellenére a Kodak ekkor már nem volt elég fürge, hogy lépést tartson a többiek által diktált irammal. A cég vezetői a részvényesek nyomása és a tökéletes termék képének illúziójához való makacs ragaszkodás miatt nem voltak hajlandók útjára bocsátani azt a technológiát, melyet ők alkottak meg (digitális képalkotás). Ennek ellenére a fejlesztések területén a Kodak a kezdetektől fogva nagyon is előrelátó cég volt.
Amikor egy fénykép elkészítéséhez annyi kellékre és kellékanyagra volt szükség, mint amennyi áru egy jól megrakott igáslovon elfér, Eastman rájött, hogy a fényképészet változásért kiált. Első fényképezőgépe megjelenésének idején a fotózás nem számított tömeges üzletnek és az átlag középosztálybeli családok is maximum 10 fotográfiát birtokoltak, melyet olyan szakembereknek köszönhettek, akik tudták, hogyan használják a képek elkészítéséhez és előhívásához szükséges vegyszereket.
Eastman mindent megváltoztatott. Korai Kodak gépei, melyek akkoriban elfogadható összegbe, 25 dollárba kerültek, hétköznapivá tették a fényképezést. A későbbi, jelentősen olcsóbb Brownie modellekkel a cég megteremtette a kényelmes fényképezés korát, és termékeit ennek a stratégiának szentelte.
A digitális jelen
A szélesebb felhasználói réteg évek óta a digitális korszakot éli. A fényképek előhívása pénzbe és időbe kerül, de miért költenénk vagy várnánk a képekre, ha a fényképezőkről azonnal átküldhetjük őket a számítógépeinkre? Más részről a digitális képek ugyan könnyen kezelhetőek, azonban korántsem olyan tartósak, mint az előhívatott darabok. Sok család a mai napig féltve őrzi felmenőik fényképeit. Érdekes lenne tudni, hogy a következő évszázad emberei mennyi digitális képet tudnak őrizni az 1990-es években készítettekből.
A Kodak a hanyatlás ellenére egyelőre még nem szűnt meg. Digitális fényképezőgépei gyártását ugyan végleg leállította, szponzorációit megszüntette, azonban szellemi tulajdona jelentős, mely egyes elemzők szerint többet ér (3 milliárd dollár), mint maga a cég. Mégis nehéz nem szomorúan tekinteni a csődvédelmet kérő Kodakra. A cég átalakulása egy fontos korszak lezárulásával egy időben zajlik. Búcsúznak a múlt egyes aspektusaitól, a nosztalgiától, melyből oly sok éven keresztül nagyszerűen profitált a cég.
Perek tüzében: szabadalomsértés ide-oda
A Kodakot felügyelő csődbíróságnál február idusán az Apple keresetet nyújtott be, melyben kérvényezte, hogy szabadalomsértési pert indíthasson az Eastman Kodak Co. ellen, mivel véleményük szerint az engedély nélkül használt fel Apple tulajdonban lévő technológiát nyomtatói, fényképezői és képkeretei gyártásánál. Erre ugyan már korábban is volt példa, de akkor a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság (International Trade Commission) elutasította az Apple keresetét.
Eközben az egyre válságosabb helyzetbe kerülő Kodak vezetősége januárban arra a véleményre jutott, hogy minden mentőövet kihasznál, majd szabadalomsértési pert indít az almások, valamint a HTC ellen. Az Apple ügyvédjeinek véleménye szerint ezt az ügyet az ITC nem vizsgálhatja, mivel a Kodak csődvédelmet kért és eleve azt tervezi, hogy szabadalmait és a digitális fényképezőkkel foglalkozó üzletágát eladja. A Kodak erre csupán annyit reagált, hogy a szabadalomsértés csőd esetén is szabadalomsértés marad és a kártérítésre a nehéz helyzetben lévő cégnek szüksége van.
Kis Kodak történelem
1888: Eastman piacra dobja ez első könnyen használható fixfókuszos fényképezőt, mely 100 kép felvételére alkalmas
1897: megjelent az első összetolható objektíves zsebben elférő Kodak fényképezőgép.
A cikk a következő oldalon folytatódik!
1935: a Kodak bemutatta a színes Kodachrome-ot, mely idővel a cég egyik legnagyobb bevételi forrásává vált.
1950-1960: a Kodak fejlett technológiájának köszönhetően felgyorsul a színes magazinok és könyvek nyomtatása.
1963: megérkeztek a filmmel könnyen tölthető Instamatic point-and-shoot fényképezőgépek első szériái, a 126-osok és a 110-esek.
1969: mikor az első ember a holdra lépett, Kodakok segítségével filmeztek az asztronauták.
1975: Steven Sasson a Kodak mérnöke feltalálja a digitális fényképezőt és összerakja az első prototípust.
2003: Kodak EasyShare LS633 az első AMOLED paneles digitális fényképező.
2006 január: A cég bemutatja a világ első duplalencsés fényképezőjét a Kodak EasyShare V570-et és az addigi legkisebb nagylátószögű objektívet.
Hogy miként folytatódik a Kodak élete, azt nem lehet tudni. Elképzelhető, hogy a cég tovább fog működni valamilyen formában, ám az szinte biztosra vehető, hogy soha többé nem lesz az, aminek a XX. században megismertük. Az elmúlt 100 év egyik fontos álmodóját vesztettük el!
