Hirdetés

Nokia E6 teszt: nem rossz kombó



|

Mivel az egész telekommunikációs piac a teljes érintőképernyőről szól, így a Nokia is behódolt a divatnak: a QWERTY mellé immáron érintős felület is jár.

Hirdetés

Nagy fordulatok és mozgolódások vannak mostanában a finneknél. Tanúi lehettünk, ahogy beengednek egy addig teljesen idegen operációs rendszert a készülékeikre, kivégeztek, majd újra elővettek egy hányatott sorsú másik rendszert, pletykák keltek szárnyra a felvásárlásukkal kapcsolatban, és úgy általában megingott a gyártó iránti bizalom. Ez még akkor is így van, ha az összesített eladások, illetve a felmérések szerint a Nokia még mindig ott van a fejekben, számolnak vele az emberek, sőt vásárolják is, de a feltörekvő koreai gyártók, illetve az Apple és a HTC is komolyan nyomul előre.

 

 

 

Nokia E6: szemmel látható fejlődés (a képekre kattintva galéria nyílik)

 

A Nokia az útkeresés közepette is teszi a dolgát, jön ki azokkal a modellekkel, amelyek valószínűleg benne voltak az elmúlt egy éves fejlesztési tervben. De nem is tehetnek mást, jelen kell lenni a piacon. A Symbian frissítése jelentette az egyetlen kézzelfogható újítást a Nokiával kapcsolatban mostanában, így tesztünk alanya is ezzel a rendszerrel (Symbian Anna) rendelkezik. Az E sorozat a Nokia termékei között az üzleti készülékeket jelöli, és bár mostanában kezdenek eltűnni ezek a megkülönböztetések, az még mindig leszögezhető, hogy teljes, fizikai QWERTY billentyűzetes telefonok gyakrabban fordulnak meg üzleti környezetben. Az E71, majd az E72 annak idején óriási sikereket zsebelt be, így nem csoda, hogy a vonal folytatódik, méghozzá a hagyományokat gondosan ápoló E6 személyében.

 

Hardverből még mindig jeles

 

Lehet szapulni a Nokiát korszerűtlen rendszerei, kezelőfelületei miatt, de az elvitathatatlan, hogy a „vasat" még mindig nagyon össze tudják rakni. Az E6 az összes vizsgált célcsoport körében elismerős pillantásokat váltott ki, pedig „csak" egy teljes billentyűzetes készülék. A mi tesztkészülékünk ezüstben pompázott (feketében és fehérben is létezik), amit a fémes, fényes betétek, és az elsőre meglepően kicsi felületre összenyomott billentyűzet csak kihangsúlyozott. A fekvő formátumú, 2,46 hüvelykes kijelző felett az előlapi kamera, valamint a fény és az arcunk távolságát figyelő érzékelők helyezkednek el egymás mellett. A kezelőszervek területén sokszor hibázott már a Nokia, de most egy pillanatig sem érezzük zsúfoltnak ezt a részt. Az ötirányú D-pad köré csoportosították az E sorozatnál már megszokott gyorsgombokat. Ezek mindegyike valamelyik gyakran használt funkciókhoz vezetnek, de hosszú megnyomásukhoz másodlagos funkciót is társíthatunk - sőt, az alapértelmezetthez képest akár egészen más feladatot is kapcsolhatunk hozzájuk. Mivel nincsenek peremek, bemélyedések itt, a kezelés sokkal gyorsabb, könnyebb. Az áttekinthetőséget valószínűleg az is javítja, hogy az általában szintén itt elhelyezett két gyorsgomb most eltűnt, mivel ezeket az érintőképernyőn érhetjük el.

 

 

 

QWERTY, ami esetünkben jelenleg éppen QWERTZ

 

A QWERTY billentyűzet négy sorba rendezi a gombokat, méretük meglehetősen kicsi, de ez nem volt zavaró az üzenetek bepötyögése során. A jó Nokia hagyományok szerint a teljes, ékezetes magyar betűkészlet elérhető anélkül, hogy külön menükben kellene matatni - persze elérésükhöz az egyik „shift" gombot így is meg kell nyomni. A numerikus gombokat középre rendezték, éppúgy, mint egy normál billentyűzetes telefonnál. A különbség annyi, hogy a csillag, valamint kettős kereszt gombok nem alulra, hanem a jobb felső traktusba kerültek a négyszer hármas elrendezésen belül. A gombok ugyan nem nagyok, de kellő magassággal rendelkeznek, így nem okoz gondot a gépelés. A nyomáspont rendben van, az anyaguk pedig valahol középen van a műanyag és a puha gumi között. Első pillantásra furcsa volt az az üres terület a klaviatúra alatt, de a gyakorlatban kiderült, hogy gépeléshez támaszt ad, segíti a kényelmes fogást, valamint az egész mobil kiegyensúlyozottságában is szerepe van.

 

 

 

Elegáns, megkapó formák

 

Csatlakozók terén is legalább olyan pedáns a Nokia E6, mint az anyagok minőségében, összeszerelésben. Alul meglepetésre találunk még egy hagyományos töltőcsatlakozót, baloldalon egy kis műanyag borító alól vadászható elő az USB port. Ezen keresztül is tölthető a készülék, kössük össze akár a gépünkkel, vagy az elektromos hálózathoz (értsd: konnektor). A dobozban egyébként headseten, a hálózati töltőn és a szinkron kábelen (USB) kívül nem találunk mást, vagyis memóriakártya sem jár hozzá. Ez utóbbi a 8 gigabájtos belső memória fényében nem tűnik nagy problémának. Az E6 egyébként támogatja az N8 óta ismert USB-on-the-go funkciót, ami azt jeleneti, hogy egy pendrive csatlakoztatása után a telefonról böngészhetjük annak tartalmát, vagy játszhatjuk le a rajta tárolt tartalmakat. (Az ehhez szükséges adaptert is külön kell beszerezni).

 

 

 

Pont annyira emelkednek ki a gombok, amennyire kell

 

Visszatérve a csatlakozókhoz: felül a meglehetősen vastagra hizlalt felületen a szintén ajtócskával védett microSD kártyahely, a 3,5 mm-es jack csatlakozó, valamint a ki-, bekapcsoló gomb található. Jobbra a hangerőállítók, köztük a hangutasításokat aktiváló billentyű helyezkedik el, eggyel lejjebb pedig az a csúszka, amellyel a zárolhatjuk, vagy feloldhatjuk a telefont. A csúszka másodlagos funkciója a LED-vaku elemlámpaként való aktiválása: ha a csúszkát lehúzás után pár másodpercig lent tartjuk, akkor bekapcsol a LED és máris sikeresen megvakíthatjuk a közelünkben lévőket. A hátlap igazi mestermunka - a Nokia tervezői rendkívül ízlésesen helyezték el az idevaló dolgokat: felül egy sorban a hangszóró, a már említett dupla LED-vaku, maga a kamera, illetve a rá vonatkozó 8.0 MPix felirat található. Alatta pedig a fém hátlap, ami matt felületű, tehát az ujjlenyomatok kevésbé láthatók rajta.

 

 

A hibrid neve: Anna

 

Az E6 bekapcsolása után meglehetősen gyorsan rá lehet jönni, hogy érintőképernyővel van dolgunk, hiszen pl. a D-pad közepének megnyomása után a panelen feltűnik a Feloldás gomb, amit csak az ujjunkkal aktiválhatunk. Innentől kezdve pedig a rendszert dicséri, hogy egyszer sem lehet különösebben zavarba jönni, hogy mikor használjuk a fizikai billentyűzetet és mikor nyúljunk magához a kijelzőhöz. Minden magától értetődő.

 

A Symbian Anna alapkoncepciója nem sokat változott a korábbiakhoz képest, hiszen a fix widgetekre felosztott képernyők rendszere eddig is megvolt. Annyi azonban mégis más, hogy immáron öt képernyőn garázdálkodhatunk (alapesetben négy van, de még egy hozzáadható) a köztük való váltás, vagyis lapozás zökkenőmentes, kellemesen animált és úgy általában véve kulturáltnak mondható - alul például apró pöttyök jelzik, hogy melyiken tartózkodunk éppen. A képernyők teljes felületét nem vehetjük sajnos birtokba, hiszen baloldalon egy sávban fix felületek tanyáznak. A legfelső az időt és a dátumot mutatja, megnyomása után pedig magához az óra alkalmazáshoz ugrunk (ébresztő, világóra, stb.).

 

 

Csak a jobboldali elemeket változtathatjuk meg

 

Az alatta lévő az éppen használt profilt jelzi ki, ha megérintjük, akkor az éppen használt, illetve a többi profilt szerkeszthetjük. Végül az alsó csak akkor aktív, ha valamiféle esemény történt (elmulasztott hívás, SMS), ebben az esetben kis ikonok jelzik, hogy jó lenne megnézni, ki keresett bennünket. A képernyők fennmaradó részére a Symbiannél szokásos módon három téglalap formában widgeteket, parancsikonokat, és egyéb eszközöket telepíthetünk.

 

 

Átrajzolt, csinosabb ikonok

 

A kezdeti ismerkedés után gyorsan rááll az ember ujja, hogy mikor, hova nyúljon: a kijelzőhöz, vagy éppen az egyéb kezelőszervekhez. Általában úgy működött a tesztelés alatt mindez, hogy ahova már kényelmetlen volt ujjheggyel közelíteni, akkor máris érdemes volt a D-padot igénybe venni. Ez leggyakrabban böngészés közben volt jellemző a linkekre való kattintásnál. Mivel a kijelző felülete (mondjuk ki) nagyon kicsi, így azért többször megtörtént, hogy csak alapos célzás után tudtunk megnyomni egy-egy gombot. Ilyenek például maguk a virtuális funkcióbillentyűk, amelyeket jellemzően akkor babrálunk, ha különböző beállításokat akarunk elvégezni. A kis panelmérethez (2,46") egyébként örömtelien nagy képfelbontás párosul (640 x 480), aminek egyenes következménye, hogy a megjelenített kép részletessége, minősége elsőrangú, viszont minden ikon, kezelőszerv meglehetősen aprócska.

 

Szoftverek, hardverek

 

A Nokiától megszokhattuk, hogy nem szokta szűken mérni az előre telepített programokat és ez szerencsére most sincs másként. Elsőként említjük a már talán jól ismert Ovi Mapst, ami egy teljes értékű, (magyar nyelvű) hangos utasításokkal ellátott, fordulóról fordulóra navigáló szoftver. Természetesen továbbra is teljesen ingyenes az alkalmazás és abban még mindig verhetetlen sok vetélytársához képest (főleg az „árát" nézve), hogy nem kell feltétlenül online kapcsolat a használatához. A memória(kártya) kapacitásának erejéig annyi ország térképét töltjük fel rá, amennyit csak tudunk, de ha ezzel sem akarunk foglalkozni, akkor kicsomagolás után máris rendelkezésünkre áll hazánkén túl Lengyelország, Cseh Köztársaság és Szlovákia térképe. Ha külföldi utat tervezünk, akkor az online kapcsolat letiltása után biztosak lehetünk benne, hogy rendelkezünk a megfelelő térképekkel és hatalmas költségekbe sem verjük magunkat a külföldi mobilnet használat miatt. Az Ovi Maps felülete, rendszere az egyik legkiforrottabb, átgondoltabb a piacon, így kapunk sávinformációt, különböző térképnézeteket, tömegközlekedési információkat. Az egyetlen hátrány kizárólag a képernyőméretből adódhat, de ez adott, el kell fogadni.

 

 

 

Az E6 probléma nélkül, akár ingzsebbe is rakható

 

Az Alkalmazások mappában több hasznos dolog található még, mint például a JoikuSpot mobil hotspot generáló szoftver teljes verziója, a már megszokott Közösségi oldalakat egybegyűjtő és kezelő megoldás (ami sajnos még mindig lassú és döcögős), de van videoszerkesztő, Traveler az utazóknak, teljes értékű (szerkesztésre is alkalmas) Quickoffice, F-Secure vírusirtó, Zip manager és egy PDF olvasó az Adobe-tól. Persze a nemes egyszerűséggel Áruháznak titulált alkalmazásboltból tovább növelhető a szoftverek száma, amennyiben valaki vállalja a fájdalmasan lassú betöltési időket és a még mindig nem teljesen felhasználóbarát felületeket - főleg ekkora kijelzőn.

 

 

Az eddigiek alapján talán nem meglepő, hogy még az 1 GHz-et sem közelítő processzorral szerelték a mobilt, ami egészen pontosan egy 680 MHz-es ARM11 CPU, kiegészítve a 3D-s megjelenítést, valamint az OpenGL-t is támogató hardveres gyorsítással, valamint 256 MB RAM-al és 1 GB ROM-mal. Ez a kombináció általában megfelelő sebességet ad a készüléknek, főleg akkor, ha nem szakadunk el a tipikus napi rutintól, ami jelen esetben az alapfunkciók használatát (telefonálás, üzenetküldés, internet) jelenti. Ha egy kicsit meghajtjuk és erőforrás igényesebb alkalmazásokat engedünk az E6-ra, akkor már várakozni kell, de még ekkor sem csap át a vállalhatatlan szintbe. Adatkommunikációs területen nincs szégyenkeznivalója a telefonnak, minden fontos szabványt megkapunk (Bluetooth 3.0, Wi-Fi b/g/n, HSDPA, HSUPA).

 

 

 

Szép kidolgozás a hátlapon is

 

A kamera fényképezés területén az autofókusz elhagyása miatt sajnos messze nem azt a szintet adja, mint általában maga a telefon - ezt a leendő Nokia E6 tulajdonosok vélhetően nehezen nyelik majd le. Tudjuk persze, hogy a mobil nem fényképezőgép, de a fix fókusz szinte megfelezi a lekapható témák szánmát, nagyban rontva az összképen. Sajnos dedikált kameragomb sincs, amit az előbbiek tükrében már rezignáltan vettünk tudomásul. A képernyő tájolása miatt a mobilt csak álló helyzetben van értelme fotózásra használni, ekkor azonban az exponáláshoz használhatjuk a navigációs gomb közepét, vagy éppen a kijelző alján elhelyezett piktogramot is. Zoomolásra szintén két lehetőségünk van (a hangerő gombok és a csúszka a kijelzőn), és azok sem maradnak hoppon, akik szeretnek elszöszmötölni a különböző beállításokkal és motívumokkal. A videó már egy kicsit komolyabb eresztés lett, mivel rögzíthetünk 720p-s mozgóképeket 25fps mellett, sőt, VGA minőségben az előlapi kamerát is bevethetjük.

 

 

 

Ide jöhetett volna egy dedikált kameragomb

 

A Symbian Annának köszönhetően nagyban javult a böngésző kezelhetősége és sebessége is. Végre már nincs szükség külön gombnyomásokra ahhoz, hogy megadjunk egy új címet, illetve a kijelző „felett" megjelenő menürendszer is sokkal áttekinthetőbb, mint korábban. A kijelző kapacitív ugyan, és a multitouch sem fog ki rajta, csak éppen annyira kicsi a felület, hogy a gyakorlatban értelmetlen a használata. Ugyanez a helyzet a Flash támogatással is (az értelmetlenség tekintetében), mivel van ugyan, de annyira szakadozva, élvezhetetlenül és kisméretben jelennek meg az anyagok a kijelzőn, hogy mi elég gyorsan felhagytunk a próbálkozással.

 

Nem rossz, de csak célzottan

 

Ha az E sorozat utódjaként tekintünk az E6-ra, akkor el kell ismerni, hogy a Nokia remek munkát végzett. Mindenhol hozzányúltak egy kicsit a dizájnhoz, ettől szebb, elegánsabb lett az összhatás, amit kiegészítenek a Symbianen végrehajtott szintén kedvező változások. Az érintőképernyő bevezetése nehezen védhető, hiszen ha jól belegondolunk, tulajdonképpen minden általa nyújtott funkció pótolható, elérhető a fizikai kezelőszervekkel is - vagyis itt egyértelműen a trendi faktor emelése volt a lényeg. A kis kijelző így további gátját képezi annak, hogy a ma divatos és kapós, 3,5 hüvelyk képernyőméret feletti mobilokkal felvegye a versenyt, legfeljebb azt érte el a Nokia, hogy megmutatta, ilyet is tud.

 

 

 

Kérdéses, hogy megtalálja-e a célcsoportját

 

Aki teljes QWERTY-re vágyik, azt talán nem is érdeklik a korlátok, és csak arra akarja használni a kompakt méretekkel rendelkező E6-ot, amire mi is ajánljuk. Telefonálás, tengernyi üzenet küldése, alap multimédiás feladatok és navigáció. Végül biggyesszünk egy hatalmas piros pontot az E6 neve mellé az akkumulátor üzemideje miatt. Egy külföldi nyaralás alatt pár SMS és néhány hívás mellett a 6. napon csak azért dugtuk töltőre, hogy a haza utat kibírja. De komolyabb igénybevétel mellett is garantált a két nap, ami mostanában sok felhasználó szemében vonzó tulajdonság lehet.

 

Nokia E6

 

Ár: 99 990 Ft
Web : http://hopp.pcworld.hu/8020


Előny: remek billentyűzet, igényes anyagok, frissített Symbian, erős akku

Hátrány: fixfókuszos kamera, kis kijelző, lassan betöltődő szoftverek

Teljesítmény: 4/5
Felszereltség: 4,5/5
Ár/érték arány: 4/5

 

Termékjellemzők:

 

115,5 x 59 x 10,5 mm, 133 g
TFT kapacitív érintőképernyő
640 x 480 pixel, 2.46 hüvelyk, Gorilla glass bevonat
Multi-touch támogatás
Gyorsulás- és távolságérzékelő
3,5mm jack
8 GB tárhely, 256 MB RAM, 1 GB ROM
microSDvel bővíthető (max. 32GB)
HSDPA 10.2 Mbps, HSUPA 2.0 Mbps
Wi-Fi 802.11 b/g/n, Bluetooth 3.0 (A2DP)
microUSB, USB On-the-go
8 megapixeles kamera, fix fókusz, dupla-LED vaku
Geo-tagging, arcfelismerés

 

Hirdetés

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Engedélyezi, hogy a https://www.pcwplus.hu értesítéseket küldjön Önnek a kiemelt hírekről? Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.