Hirdetés

Retró gaming Androidon - így játssz klasszikusokkal a mobilodon!

|

Az okostelefon kiváltotta a hagyományos telefont, a mobilt, a fényképezőgépet, a zenelejátszókat és sok minden mást. De vajon bevethető-e akkor is, amikor rád tör a nosztalgiával átitatott játszhatnék?

Hirdetés

Felébredt a nosztalgikus érdeklődés a '80-as és '90-es éveket gyermekként megélt korosztályban, amit jócskán ki is használ a videojáték-ipar. Egyre-másra jönnek szembe a hirdetések minden platformon, nap mint nap pár kattintásra és néhány (tíz)ezer forintra vagyunk valamilyen több száz vagy akár több ezer játékot felvonultató, modern kori retró konzol megvásárlásától. Léteznek kézben tartva használható, akkumulátoros modellek is, így azonnal felmerül a kérdés: miért is adjak ki pénzt, ha mindig a zsebemben hordok egy nagyobb és erősebb kütyüt, az okostelefont? Nem lenne érdemesebb azon megoldani a játékot is?

Egy okostelefon sok ezerszer felülmúlja az említett korszak sztárja, a Nintendo Entertainment System (NES) és klónjai számítási teljesítményét. Nem probléma tehát újraírni vagy akár emulátoron futtatni a régi címeket, ami abból is látszik, hogy az "android retro game" keresőkifejezést úgy 290 millió találattal honorálja a Google.

Sokan szeretik a nagy pixeleket, a legtöbb múlt századi platform emulálható, sőt némely későbbi is. Bőven elérhetők az Android vagy az Apple boltjában ingyenes vagy részben ingyenes címek, úgyhogy valószínűleg az első okostelefonos retró élményeteken már rég túl vagytok.

Hirdetés

Élmények és érzékek

A legtöbben nagyon élénken emlékeznek fiatalkori konzolos, mikroszámítógépes tapasztalataikra, hiszen ott és akkor nagy újdonságot, harsány élményt jelentett a játék, sokszor még közösség- és karrierépítő jelentőséggel is bírt. Az élénk, talán a valóságosnál is pozitívabb múltbeli emlékként felidéződő pillanatok elég komoly elvárásokat támasztanak a ma már 30-40 évvel idősebb játékosokban, így sokan meglepődve tapasztalják, hogy nem ugyanazt nyújtja számukra a mobilon újraírt City Battle, nem is megy úgy a játék, pedig szinte pixelre megegyezik az eredetivel. Ebben jelentős szerepe lehet az eltelt időnek, azaz az öregedésnek is. Köztudott, hogy a látás nem javul az idő múlásával, és az olvasószemüveg kényszerű cserélgetése sem teszi könnyedebbé az élményt, de az kevésbé ismert, hogy a tapintásunk is jelentősen romolhat a kor előrehaladtával.

Kutatások szerint nagyfokú egyéni eltérések tapasztalhatók, de az emberek többségénél mind a felbontás, mind az érzékenység csökken, ami 50 év felett már (statisztikailag és nem feltétlenül egyedileg) markánsan megfigyelhető. Az okostelefonos játékok esetében pedig alapvető fontosságú az érintőképernyő, a retró címek is rendszerint virtuális képernyőgombokra és nem a készülék döntögetésére alapozzák az irányítást. Az ujjbegyek korral némileg megemelkedett érzékenységi küszöbe miatt gyakori, hogy a játékos még nem érzékeli a képfelületet, ám valójában már hozzáért és aktiválta azt. Arról nem is beszélve, hogy az érintőképernyőn nem lehet nyugtatni az ujjakat, nem érzékelhető a gombok széle, az egész élmény nem ugyanaz, mint valódi billentyűkkel, kontrollerekkel.

OTG, az alkalmi minimum

Nagyon sok az alkalmi játékos (kocagamer) a retró témák iránt érdeklődők között. A jó hír számukra, hogy viszonylag kis befektetéssel taktilisabbá tehetik a játékélményt. Elég egy, a telefon dugaljába illő OTG USB-kábel, és már lehet is csatlakoztatni a kutyaközönséges, olcsó, PC-s játékvezérlőket. Nemcsak a modern címek támogatják a kontrollereket, hanem sok emulátor és retro-remake applikáció is, így már jóval hatékonyabban irányítható a Scramble vagy akár az International Karate.

Működik, de nem hat túl elegánsan a mobilból vagy tabletből kilógó kábel, és a készülék elhelyezését sem könnyíti meg. Bluetooth-vezérlők használatával egy fokkal kényelmesebb, legalábbis kábelmentes játékélmény érhető el, de a telefont vagy tabletet így is le kell támasztani valahova, azaz praktikusan szükség van egy tartóra is. Az összeszedettebb megoldások a vezérlőt és a tartót egyben tartalmazzák. Ezek az eszközök nem kifejezetten retró célzattal születtek, hanem általános mobil játékmegoldásként, de persze sok emulátorral, retró játékpakkokkal is működnek.

A 8BitDo SN30 Pro nem a legolcsóbb alkalmi kontroller, de még megfizethető. Azok számára készült, akik megragadtak a 8 és 16 bites konzolok korában, és nap mint nap szeretnének egy autentikus kontrollerrel nosztalgiázni. Az SN30 Pro Bluetooth- vagy USB-C-kapcsolatot használ, és leginkább a klasszikus SNES vezérlőre hasonlít, kiegészítve azt két analóg karral. Mozgásérzékelőt és vibrációs modult is tartalmaz, használható Nintendo Switchhez, PC-hez, Androidhoz és Raspberry Píhez is.

Az eredeti jobb

Ha beüzemelted a számodra leginkább megfelelő kontrollert, akkor már csak a régi játékokat kell valamivel életre keltened Android alatt, szerencsére erre a célra rengeteg emulátor elérhető a Google Play Áruház kínálatában. A ROM-okat persze más forrásokból kell beszerezni. Az emulátor kiválasztásakor a legfontosabb szempont természetesen az, hogy milyen platformokat támogat. Általában mindenkiben megfogalmazódik, hogy mely régi játékok kedvéért hajlandó elbíbelődni a telepítéssel és a beállítással, és megvan az is, hogy milyen konzolhoz vagy mikroszámítógéphez kötődnek a legkellemesebb élmények, így ez a paraméter eleve adott. Sok emulátor egymagában képes többféle régi hardver megidézésére, például az EmuBox a Nintendo számos retró és kézi konzolját támogatja. Azért nem mellékes az ár és az extrák sem. Szerencsére a legtöbb emulátorhoz használhatók külső kontrollerek. Ezek hiányában maradnak az érintőképernyőre felrajzolt virtuális gombok és a velük járó kényelmetlenségek.

Magyarországon a nyolcvanas években még nemigen lehetett játékkonzolokkal találkozni, ár-érték szempontból sokkal inkább megindokolható volt akkoriban egy mikroszámítógép beszerzése. A tanulásra, fejlesztésre és oktatásra is alkalmas Commodore 64 és a ZX Spectrum megvásárlását jobban meg tudták indokolni a vállalatok és a szerencsésebb családok, mint egy pusztán játékra használható konzolét. Ezért sokakat a mikroszámítógépekhez köti első játékélménye, és kezük is a billentyűzetre emlékszik inkább, semmint a kontrollerre vagy akár a joystickre. Ha androidos mikrogép-emulátort használsz, akkor fokozottan hiányozhat a fizikai billentyűzet. A legtöbb emulátor a kép alá rajzol ki egy használhatatlanul apró klaviatúrát, vagy áttetsző rétegként lebegteti azt a teljes képernyőn - egyik sem az igazi. Érdemes legalább egy OTG-kábellel és PC-s billentyűzettel vagy egy miniatűr, vezeték nélküli mobil klaviatúrával segíteni a kellemesebb élményt.

Az OTG-technológia sok mindent elbír, így olyan, egyedi gyártású, rétegigényeket kielégítő megoldásokat is találhatsz, mint Despegator vagy az aJoy nano. Ezek az USB-eszközök hidat képeznek a PC (OTG-kábellel az okostelefon), valamint a jó öreg Atarihoz, Commodore-hoz és más gépekhez használt botkormányok között. Ellentétben a PC-s, analóg botkormányokkal az Atari rendszerű joy digitális, azaz nem érzékel semmilyen fokozatot, ami meglehetősen szögletes irányítást tesz csak lehetővé, de akkoriban ez volt az általános, és ugyanúgy hozzátartozik a retró élményhez, mint a nagy pixel. Az adapterek játékvezérlőként láthatók az operációs rendszer számára, és a legtöbb esetben igényelnek némi beállítást az emulátorban.

Az emulátorkínálat nagy része a Nintendo munkásságát hivatott mobilos életre hívni, gyakori még a ZX Spectrum is, vélhetően a gép egyszerűbb felépítésének köszönhetően. Jóval kevesebb a használható Commodore 64-emulátor, de azért akadnak jók is.

Természetesen a mai okostelefonok számítási kapacitása nem korlátozza az emulálható rendszerek körét a 8 bites világra, meglepően sok az emulátor a 32 bites PlayStationhöz vagy a 64 bites Nintendo 64-hez is. Ízlés dolga is, hogy melyik szoftver megközelítése, kezelőfelülete tetszik inkább.

Még egy bőr vagy méltó remake?

Vannak játékok, például a Snake, a Pac Man vagy a Space Invaders, amelyeket igen nagy számban újraírtak szinte minden platformra. Némelyeket azért, mert egyszerűségük okán ideálisak gyakorlófeladatnak, másokat pedig nosztalgiából visznek tovább a rajongók. Sok jogi vita is akad ezekkel kapcsolatban, ezért olykor más néven, kisebb-nagyobb változtatásokkal élnek tovább az eredeti címek, miközben gyakorlatilag ugyanazt nyújtják. Persze ez még előnyére is válhat a játéknak, az pedig még inkább, ha az eredeti ötletet sikerül egy kicsit továbbfejleszteni, megszüntetni egy bosszantó régi hibát, netán átrajzolni egy nagyon kiegyensúlyozatlanra sikerült ősi pályát.

A Google Play Áruház ezerszám tartalmaz régi címek népszerűségére építő játékalkalmazásokat. Nagyon sok köztük a pixelpontos átirat, de az is gyakori, hogy az eredeti játékmenethez egy továbbfejlesztett megjelenést adnak, amivel jó esetben nem ütik agyon a nosztalgikus várakozásokat, de sajnos előfordul, hogy pont igen. Ha ezen az akadályon sikeresen túljutottak a fejlesztők, még mindig ott van az irányítás kérdése: muszáj valamilyen érintőképernyős vezérlést kifejleszteni az eredetileg gamepaddel vagy joystickkel űzött játékokhoz. Ez az esetek kis számában (jobbára a point and click címekben és a stratégiai játékokban) sima ügy, ezekhez az érintőképernyő éppen ideális. A többinél maradnak a képernyőre halványan vetített kontrollzónák, amelyek a legritkább esetben aratnak osztatlan sikert. Ilyenkor jöhetnek a korábban már említett játékvezérlő kontrollerek OTG- vagy Bluetooth-csatlakozással.

Lapozz tovább, ugyanis a következő oldalon emulátorokat ajánlunk!

Komolyabban érdekel az IT? Informatikai, infokommunikációs döntéshozóknak szóló híreinket és elemzéseinket itt találod.

Oldalak: 1 2

Hirdetés
Hirdetés

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Engedélyezi, hogy a https://pcworld.hu értesítéseket küldjön Önnek a kiemelt hírekről? Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.