Éveken keresztül nyugodtan telt az Andorid-dzsungel lakóinak élete. Adott volt a vezérük, a Samsung Galaxy S széria aktuális alfahímje, ami nem csak diktálta a trendet, hanem a koreai cég és az Apple közötti jogi csatározásoknak köszönhetően a droid törzs zászlóshajójának lett kikiáltva. Ez a modell volt az, amelynek az elsőségét nem lehetett megkérdőjelezni, amely mellett az össze zöld robotos modell meghajlott. Az iOS elleni hadjáratban az élre állt, az iPhone-ok pedig félték a nevét, hiszen a hátvizén megannyi Samsung telefon tudott felkapaszkodni. Királysága azonban megingott, hiszen az évről-évre ugyanazt a bevett sémát alkalmazó széria mintha ellustult volna, ez pedig a feltörekvő vetélytársaknak kedvezett.
Az első kihívót a HTC One dinasztia adta, amely immár második éve próbálja átvenni az alfahím szerepét. Az értékesítési adatok alapján egyelőre sikertelenül. Idén két újabb csúcstámadó is érkezett a piacra. Az egyiket az LG, a másikat a Sony nevelte ki. A G3 előretörését már rebesgetik, de amíg nem láttuk saját szemünkkel, addig csak ígéretként tudjuk elkönyvelni. A Sony Xperia Z2 viszont már harcra kész, és minden esélye megvan arra, hogy ő legyen az új vezér, az alfahím, ami mind megjelenésében, mint tudásában és erejében tiszteletet parancsol. Nincs gyenge pontja, mindent tud, mint a vetélytársai, legalább ugyanolyan jól, néhol egy kicsit jobban (igényesebb, mint az S5, és jobban fotóz, mint a One), Achilles-sarka egyedül a szürkesége, hiszen a kötelező körökön kívül kevés extrát kínál.
Külső
Az extrát elméletben a strapabíróságnak kellene adnia, hiszen a Z2-t - Xperia hagyományokhoz híven - IP58-as minősítéssel látták el, amely értelmében nem csak a port bírja (kevésbé, mint az S5), hanem a vizet is (jobban, mint az S5), édesvízben 1,5 méter mélységig, legfeljebb 30 percig, legalábbis elméletben. Egy videofelvétel során azonban sajnos kiderült, hogy még bezárt fedelek mellett sem ildomos együtt fürödni a telefonnal, hiszen habár csak másfél percig pancsoltattuk meg a készüléket, kiderült, hogy továbbra is a víz az úr, ami utat talált az illesztések között, amely jelenség, egy bepárásodott kamera optikán keresztül vált láthatóvá. Most szárítjuk az eszközt, nehogy a Sony PR ügynöksége megtudja, mi történt. Még valaki megírná nekik. Itt fürdik éppen:
Az apró malőrtől eltekintve azt viszont állíthatjuk, hogy a fröccsenő vízsugár és a zuhogó eső nem tehet kárt az eszközben, ami egy előnyös tulajdonság, kár hogy a specifikációs lista ennél többet ígér. Külsőre egyébként a Z2 az Xperia szögletes hagyományait követi, csak sokkal jobban valósítja meg azokat.
A szögletes forma továbbra is adott, csak immár a fémes keret mindkét oldalán az üveg dominál - a Z1 Compactnál már látottakhoz hasonlóan - ami rendkívül kényelmes fogást biztosít, és prémium hatást ad a készüléknek. Különleges, mégis letisztult, ilyennek kell egy csúcsmodellnek lennie.
A hátlapon ennek megfelelően semmilyen dudort nem találhatunk, csak a 20,7 megapixeles kamerának a rését. Az előlapot az 5,2 hüvelykes kijelző határozza meg, amely ugyan 0,2 hüvelykkel nagyobb a Z1-nél látottal, mégsem lett érezhetően nagyobb a készülék, köszönhetően annak, hogy a megjelenítő sokkal jobban kitölti a rendelkezésére álló teret. Felette megtaláljuk még a Sony felségjelzés mellett a 2,2 megapixeles előlapi kamerát, illetve a kijelző alatt és felett a sztereó hangszórókat, amelynek köszönhetően érezhetően javult a Xperia Z széria hangminősége.
Az előlapon egyetlen gombot sem találhatunk, azokat szoftveresen kezeli az operációs rendszer, az oldalsó fémes kereten viszont baloldalon megtaláljuk a vízzáró ajtóval rejtett microSIM és microUSB csatlakozót, a tetején a fülhallgató bemenetet, míg jobboldalra a szintén zárható microSD kapu és a vezérlő gomb került, úgy mint a ki- és bekapcsológomb, a hangerő-szabályozó, illetve a dedikált kameragomb. Utóbbi ritka az androidos telefonok között, pedig pont ez az egyik olyan tényező, ami miatt kedveljük a Windows Phone masinákat, és amely már az utóbbiaknál is kezd eltűnni (lásd Nokia Lumia 630 tesztünket). Legyen dedikált kameragomb! Kedveljük.
Kijelző és hardver
Mivel a Z1 gyenge pontja a kijelzője volt, ezért azt lecserélték a Sony mérnökei. A TFT helyére egy IPS panel került, az átmérője pedig 5-ről 5,2 hüvelykre nőtt, ezzel együtt a Full HD felbontás maradt, tehát a növelés valamelyest a pixelsűrűség rovására ment. Szerencsére utóbbinak a csökkenése alig érzékelhető, mivel a panelcserének köszönhetően a megjelenítő sokkal világosabb, kontrasztosabb kép megjelenítésére képes, és a betekintési szögei is javultak. Örülhetünk, hiszen a Z1 Compactnál megkezdett utat folytatja a Z2, így a széria legújabb tagja már a kijelzőjét tekintve is felsőkategóriásnak számít.
Az elődhöz képest az akkumulátor kapacitása is nőtt: 3000 mAh-ról 3200 mAh-ra. Ennek és a Snapdragon 801 energiatakarékosságának köszönhetően az üzemidő is érezhetően növekedett, aktív használat mellett másfél napig gond nélkül tudtuk használni a mobilt, e tekintetben is a legjobbak közé tartozik tesztünk szereplője. Csak összehasonlításképpen az új HTC One-ban egy 2600-as, a Samsung Galaxy S5-ben egy 2800-as akkumulátor dolgozik, igaz utóbbinál egyéb trükkökkel meglehetősen hosszú ideig is kitolhatjuk a mobil üzemidejét.
Mint már említettük, a motorháztető alatt egy Qualcomm Snapdragon 801 dolgozik, ami a mai csúcskészülékek sajátja. A processzor nem meglepő módon négymagos Krait 400, ami 2,3 GHz-en pörög, az nagyjából megegyezik a HTC One megoldásával, míg a az S5-ben 2,5 GHz-re van felpörgetve az órajel. Memória tekintetében viszont egyértelműen a Z2-nél van a fölény, hiszen míg a riválisok 2 GB-tal operálnak, addig a japánok 3 GB-tal felülmúlták a riválisokat. A belső tárhely ellenben csak 16 GB-os, ami lehetne nagyobb is, szerencsére könnyedén bővíthető.
A Sony Xperia Z2 tehát erős, nagyon erős. A benchmark méréseinken általában mindig a legjobb öt között végzett (Basemark OS II: 1185, Qadrant Standard: 19829, AnTuTu 4.5: 33740, Vellamo Browser: 2473, Sunspider: 920,1, CamSpeed: 476), volt ahol jobb volt a HTC One-nál, volt ahol a Samsung Galaxy S5-öt hagyta maga mögött, illetve volt ahol fordított volt a szereposztás. Ez az a szint, ahol tényleg már minimális különbségek vannak az termékek között. Az biztos, hogy aki a Z2 mellett teszi le a voksát, az jó ideig nem fog panaszkodni annak a teljesítményére. Sőt, nyugodtan lehet vele dicsekedni, legalább egy fél évig, utána amúgy is jönnek majd az újabb, a gyorsabb és frissebb modellek.
Kamera
Sajnos csak egy rövid ideig tudtuk képességeinek megfelelően tesztelni a készülék 20,7 megapixeles hátlapi kameráját, ám amit addig láttunk, azzal elégedettek voltunk. A magas megapixelszám egy dolog, ám a Sony elmondása alapján a szenzorok mérete is 30 százalékkal nagyobb az átlagnál. Való igaz, hogy az 1/2,3" méret a jobb eszközök sajátja, a felsőkategóriában találunk hasonló magas értékeket.
Viszonyításképpen a Lumia 1020 1/1,5 hüvelykes, a Galaxy S5 1/2,6 hüvelykes szenzorokkal dolgozik. Fotózáskor rendkívül jól jön a dedikált kameragomb, amelynek a puszta léte is rendkívül hasznos, hiszen így nem kell a menüt végig járnunk egy kép elkészítéséhez. Ezen felül kapunk autófókuszt, digitális képstabilizátort, arc és mosoly érzékelő algoritmust, HDR felvételt és számos előre beállított profilt, szűrőt és egyéb mókás dolgot. Videofelvételnél pedig rendelkezésünkre áll az integrált Vine, a lassított és a - Snapdragon lapkának köszönhetően - a 4K felvétel lehetősége is.
Szolgáltatások
Habár a Sony telepakolta a saját szolgáltatásaival a Z2 Android rendszerét, szerencsére nem estek túlzásba (bár a bloatware mennyiség ízlés dolga), így a többi Xperiához hasonlóan a gyártói alkalmazások könnyedén kikerülhetők. Aki nem rendelkezik Playstationnel, annak például felesleges lesz a hasonló nevű applikáció, mint ahogy a Music Unlimited sem lesz hasznunkra, mivel a szolgáltatás Magyarországon nem elérhető. A többi Sony telefonhoz képest újdonságként hat a "What's new" applikáció, amely gyakorlatilag nem más, mint egy gyártói tartalomajánló rendszer, programokkal, témákkal, illetve szerencsésebb helyeken filmekkel, zenékkel.
Ezen felül a szolgáltatások tárháza meglehetősen széles, kapunk NFC-t, képernyőtükrözést, fejlett Bluetooth és Wi-Fi adaptert, egyszerű tartalommegosztást és még hosszasan folytathatnák a funkciók bemutatását. A gyártó ígérete alapján hamarosan számos kiegészítő is érkezni fog a mobilhoz, például egy okoskarperec, egy videofelvételeknél használható sztereo mikrofon, az elmaradhatatlan gyártói tok, illetve a mágneses töltő állomás, amely segítségével az USB kapu megkerülésével tölthetjük telefonunkat.
A legkülönlegesebb azonban a nehezen megjegyezhetőó MDR-NC31EM headset, amely ki tudja használni a Z2-be épített aktív zajszűrő technológiát. Utóbbi remek szolgálatot tehet egy zajos buszon, pályaudvaron, vagy zsúfolt teremben.
Összegzés
A Sony Xperia Z2 egy jó, sőt nagyon jó telefon. Olyannyira jó, hogy szinte már unalmas. S talán ez az egyetlen gyenge pontja. Míg a riválisok próbálják egyedi, új megoldásokkal megkülönböztetni a modelljeiket, a Z2 csupán a vízállóságát tudja felmutatni (amit tapasztalatunk alapján érdemes idézőjelesen kezelni), illetve az aktív zajszűrését (amihez egy külön kiegészítőt kell megvásárolni). A termék hozza a kötelezőt, e téren viszont nem hibádzik. Vele szemben a karakteres HTC One (M8) áll, aminek nem erőssége a fotózás, illetve a szolgáltatásokkal telepakolt Samsung Galaxy S5, az ódivatú dizájnjával. A Z2-t viszont nem lehet cikizni, a Sony mérnökei levédték a fő támadási területeket, egy igazi csúcsmodellhez méltóan. A készülék remek választás lehet azoknak, akik a legjobb, legerősebb okostelefont akarják a zsebükben tudni, hogy a mobilos közösségükön belül ők lehessenek az alfahímek, illetve hogy birtokoljanak egyet. Egy szóval presztízsből.
