Hirdetés

Android 12 teszt - ahol minden rólad szól

|

A Google az elmúlt évek legnagyobb frissítésével próbálja lenyűgözni az okostelefonos világot, és a helyzet az, hogy többé-kevésbé sikerül is neki.

Hirdetés

Hosszúnak tekinthető, több mint hat hónapnyi béta időszak után, 2021. október 19-én elérhetővé vált az Android 12 operációs rendszer. Ugyanezen a napon jelentette be egyébként a Google hivatalosan a Pixel 6 és Pixel 6 Pro telefonokat, amik a vállalat első saját, Tensor névre keresztelt chipjeivel kerültek a boltok polcaira. Mivel korábban az Apple-nek nagyon bejött a saját fejlesztésű hardver, így az Android-rajongók jogosan várták lélegzet-visszafojtva, mire lesz képes ez az új modell.

A Tensor kiváltképp a mesterséges intelligencia tekintetében jelent nagy ugrást, de nem hozta el a négynapos üzemidőt, amiben sokan reménykedtek.

Ennek a cikknek azonban nem az új mobilok, hanem maga az operációs rendszer a témája, még ha a jövőben egyre nehezebb is lesz ez utóbbit objektíven értékelni.

A Google minden erejével azon dolgozik, hogy beköszöntsön a Pixel-korszak: az operációs rendszerből egyértelműen az ő telefonjuk tudja a legtöbbet kihozni, itt juthatunk megannyi exkluzív funkcióhoz, és ezek kapják a leghosszabb támogatást (a Pixel 6 például legalább öt évig biztosan frissül majd). És - bár mi is egy Pixel 6-on teszteltük az új oprendszert - biztosan mások lennének a tapasztalataink, ha egy Samsung vagy épp egy OnePlus készüléken próbálgattuk volna a dolgot, ahol egészen más a kezelőfelület és így az élmény is.

Hirdetés

Van új a nap alatt

Rég magunk mögött hagytuk már azokat az időket, amikor az Android-verziókat KitKat, Oreo és Lollipop néven emlegették, hiszen a 2019-ben debütált Android 10 óta csak a számozás maradt. Az Android 12 egyértelműen a legnagyobb és legfontosabb frissítés a Material Design 2014-es indulása óta, és bár továbbra is ezekre az alapokra építkezik, a Material You néven futó rendszer tényleg minket, a felhasználókat helyezi középpontba. Amikor ezt először hallottuk egy Google-konferencián, ugyanolyan marketingszövegnek tűnt, mint amit az összes többi vállalat is szajkóz, amikor el akarja hitetni a vásárlóival, hogy különlegesek, és annyira passzol hozzájuk a termék, hogy nélküle még a reggeli kávé is keserűbb.

A Material You viszont tényleg hozzád igazodik, de ha ez nem lenne elég, több testreszabási lehetőséget kapsz, mint korábban bármikor. Elég csak beállítanod egy egyedi háttérképet, és az operációs rendszer kinézete máris teljes egészében ahhoz igazodik. A menü és a betűk színei, a különböző widgetek árnyalatai azonnal alkalmazkodnak a témához, sőt akár az ikonokat is egyedire cserélhetjük. Megváltozik a hívásokat kezelő képernyő, de alkalmazkodnak a Material You-t támogató applikációk (melyekből egyre több lesz a jövőben) és az értesítési sáv is.

A Google dizájnereinek célja az volt, hogy egy velünk lélegző, reaktív kezelőfelületet alkossanak meg, az új funkciók pedig látványosak, de nem nagyon harsányak, nem másznak az ember arcába.

Az egyik ilyen például, hogy ha alvó állapotból az oldalsó bekapcsológombbal ébresztjük fel a telefont, akkor onnan kezdve világosodik ki a kijelző, míg ha, mondjuk, alul koppintunk, akkor alulról indulva kapnak fényt a pixelek. Egyszerű, intuitív, mutatós, de nem tolakodó grafikai újítás.

Bár a szellemes névadást elhagyták, a Google azt szeretné, ha a telefon nemcsak egy technikai eszköz, hanem a személyiségünk meghosszabbítása lenne. Ezért kapunk egyre több lehetőséget a testreszabásra, ezért érkeznek bohókás színekben az új Pixel mobilok, és ezért kaptunk több mint száz új emojit is, hogy jobban kifejezhessük magunkat. De a fejlesztés természetesen nem állt meg ennyinél.

Sok kicsi sokra megy

Az Android 12 nem hozott ugyan hatalmas újdonságokat, amelyek alapjaiban változtatták volna meg a rendszer működését, de rengeteg kisebb újítás, finomhangolás található benne, melyek bizony kifejezetten izgalmas egésszé állnak össze. Ilyen például az új képernyőmentés mód, vagy a bekapcsológomb hosszú lenyomásával elérhető Google Asszisztens. Itt ez lett az alapbeállítás, akárcsak a korábbi Samsung modellek és az iPhone-ok esetében, de ha valakinek nem tetszik, hogy a kikapcsoláshoz és az újraindításhoz power + hangerő fel gombokat kell egyszerre nyomnia, az változtathat ezen.

A "Gyorsbeállítások" részben az egyes menüpontok sokkal nagyobbak lettek, emiatt kevesebb fér ki belőlük, ugyanakkor az új gombok a méretük miatt nagyon könnyű célpontok, még csukott szemmel is el lehet őket találni, így a jól bejáratott funkciókat mindenféle gondolkodás nélkül, izommemóriából módosíthatjuk, ami összességében gyorsabbá és kényelmesebbé teszi a használatot.

És ha már a gyorsmenüt említettük: a médialejátszó kapott egy extra gombot, amivel könnyedén válthatunk a kimeneti eszközök között, ha a fülesünk helyett a telefon hangszóróját használva akarunk megnézni egy videót vagy épp egy ilyen típusú Bluetooth-eszközhöz csatlakoznánk. Szintén az iOS-től ellesett trükk, hogy az ismerőseinkkel immár nemcsak egy QR-kód segítségével, hanem közvetlenül is megoszthatjuk az általunk is használt Wi-Fi hálózatra való kapcsolódáshoz szükséges adatokat.

Ha Android TV-nk van, akkor a telefonunk immár natívan, bármilyen extra letöltés nélkül funkcionál távirányítóként, az NFC- és UWB-támogatásnak köszönhetően pedig egy kompatibilis autó esetén slusszkulcsként is használható.

Ez sem hatalmas innováció, már az iOS 14-ben is benne volt, de örömteli, hogy a Google is átvette.

Aztán itt van még két extra újítás, aminek az éjjeli baglyok nagyon fognak örülni. Az egyik, hogy ha valamiért a legalacsonyabb fényerőt még mindig túl soknak éreznénk, egyetlen gombnyomással előhúzhatjuk az extra sötét módot, ami a szokásosnál is jobban letompítja a pixeleket. A másik, hogy a rendszer az előlapi kamera segítségével képes a kijelző elforgatását az arcunkhoz igazítani. Vagyis hiába van bekapcsolva az automatikus elforgatás, ha az ágyban fekve pörgetjük a telefonunkat, a vízszintes állapot ellenére továbbra is portré módban tartja a kijelzőt.

A motorháztető alatt

A Google mérnökeinek nincs könnyű dolga, hiszen egyszerre próbálnak minél több új funkciót beépíteni a rendszerbe, miközben arra is törekedniük kell, hogy ez ne menjen a teljesítmény rovására, sőt az lenne a végső cél, hogy az oprendszer minél gyorsabb legyen. A jelek szerint ezt az Android 12-vel sikerült elérni: a fejlesztők szerint a legfontosabb rendszerfolyamatok 22 százalékkal kevesebb processzoridőt fogyasztanak függetlenül attól, hogy milyen telefont használunk. Legyen szó egy korábbi, belépő szintű modellről vagy egy Snapdragon 888-cal felszerelt szörnyetegről, összességében sikerült egy kicsit közelebb kerülni az iOS-hez.

Az applikációk gyorsabban nyílnak meg, de az átmenetet az új splash screenek is segítik: az applikációra való koppintáskor megjelenik a teljes képernyős logó, ezzel folyamatosabbá téve az élményt. Így úgy tűnik, minden tizedmásodpercben történik valami, még akkor is, ha a telefon egyébként csak homokórázik a háttérben.

Az értesítések menüből eltűntek a teljesen fölösleges elválasztók, maguk a blokkok nagyobbak, letisztultabbak lettek.

Minden mozdulathoz egyedi animáció tartozik, és bár elsőre nem tűnik hatalmas dolognak, hogy egy elemet középről kihúzva minden környező sarok szépen lekerekedik a mozdulat közben, folyamatában szemet gyönyörködtető a látvány. Az értesítésekből is gyorsabban jutunk el az azt küldő alkalmazásba, a mérnökök sokat gyúrták ezt az API-t, hogy tényleg legyen értelme ezeken keresztül navigálni.

De nem csak az Apple-től lestek el trükköket Mountain View-ban. A Samsung OneUI-ban már üzemel egy ideje az a funkció, ami szemmel tartja a háttérben még futó appokat, és ha jó ideje nem használtuk őket, megvonja a privilégiumaikat, és hibernálja őket, ezzel erőforrásokat szabadítva fel a rendszer számára.

Játék az élet

A másik komoly fejlesztés a widgeteket érintette, ami arra sarkallhatja az applikációk fejlesztőit, hogy többet foglalkozzanak velük. Ezek a vezérlők továbbra is átméretezhetőek, a Material You-nak köszönhetően automatikusan alkalmazkodnak a háttérszínhez, de ami a legjobb, hogy kilistázva megtaláljuk az összes telepített alkalmazás összes ilyen extráját egy központi widgetmenüben, és nemcsak a funkció létezéséről, hanem annak vizuális megvalósításáról is megbizonyosodhatunk anélkül, hogy ki kéne raknunk azt a kezdőképernyőre. A multitasking egyik legfontosabb eszköze, a picture-in-picture mód is kapott némi szeretetet. A multimédiás tartalmak, videók és livestreamek sokkal kezelhetőbbek, átméretezhetők és bárhová áthelyezhetők lettek, így biztosan nem lesznek útban, miközben valakivel chatelünk, böngészünk vagy épp jegyzetelünk.

Az egyre növekvő gamerbázist a dedikált gamer mód igyekszik lenyűgözni, ami korlátozza a háttérben futó folyamatokat, és letiltja az értesítéseket, hogy semmi ne zavarjon meg, miközben pörgeted a Call of Duty Mobile-t, és a lehető legtöbb képkockát préselhesd ki az SoC-ből. De törekedhetünk a másik végletre is: ha játszanánk, de félünk, hogy elfogy a kraft, futtathatjuk a játékot akkumulátorkímélő módban, alacsonyabb grafikával és frame-rate-tel. Ezt a funkciót valószínűleg sok játék támogatja majd a jövőben.

A fejlesztők e mellé lehetőséget kaptak arra is, hogy haptikus visszajelzést rendeljenek az audióhoz, így egy robbanást nemcsak látunk és hallunk, de érezhetünk is.

Számomra az egyik legizgalmasabb újítás az Android 12 megújult keresője, amit akkor érünk el, ha felfelé húzzuk a kijelzőt a főmenüből, hogy lássuk az összes applikációt. Windows alatt nagyon kevés ikont használok, szinte semmit nem kattintok le az asztalon, mert meg van nyitva egy csomó ablak, és a Start menüben sem görgetek a parancsikonok közt, sőt a tálcára sincsenek kitűzve programok. Egyszerűen megnyomom a Windows gombot, elkezdem beírni a program vagy a fájl nevét, ütök egy entert, és már működik is.

Az új androidos keresővel hasonló dolgokat érhetünk el: nemcsak magukat az alkalmazásokat találhatjuk meg, hanem azokon belül is kereshetünk. Ha például beírjuk egy barátunk nevét, egyetlen koppintással választhatunk a telefonhívás vagy a vele való messengerbeszélgetés között, így nem kell megnyitnunk az appot és ott kitúrni a hosszú listából. Már most, erősen korlátozott lehetőségekkel is hatékonyabbak, célratörőbbek lehetünk, ha pedig a fejlesztők ráéreznek az ízére, villámgyorsan navigálhatunk majd. Hosszasan lehetne még sorolni az újításokat az applikációkat kiszolgáló transcordertől egészen a nagyobb telefonoknál kifejezetten hasznos, egykezes módon keresztül a furcsa képarányú, például kinyitható telefonok szoftveres támogatásáig, de beszéljünk inkább egy nagy és fontos témáról, a biztonságról.

A nagy testvér mindent lát

Az elmúlt évek botrányai nagyon jól szemléltették, mennyire nem figyelünk oda az adatbiztonságra, és milyen felelőtlenül telepítünk applikációkat vagy kattintunk rá linkekre. Az átlagfelhasználó simán engedélyezi, hogy a "Mi az indián neved?" app hozzáférjen a kontaktlistájához, a pozíciójához, a levelezéséhez, a kamerájához és a mikrofonjához is, csak mert látta, hogy egy ismerősének is milyen vicces eredmény jött ki, közben pedig gyakorlatilag minden személyes adatát átadta valakinek, aki jó eséllyel vissza fog vele élni. Ezen a területen elég komoly szabályozásbeli módosítások voltak az elmúlt években, és a törvényhozók mellett a gyártók is igyekeznek korlátozni, hogy mit kaphat meg egy program vagy legalábbis jobban felhívni a felhasználó figyelmét, hogy mire számítson. Ezen a téren a Google sok kis módosítás helyett inkább néhány kifejezetten fontos, fajsúlyos változtatást és újítást vezetett be.

Az egyik ilyen, hogy ha egy alkalmazás épp hozzáfér a kameránkhoz, mikrofonunkhoz vagy GPS-pozíciónkhoz, a képernyő jobb felső sarkában megjelenik egy figyelmeztetés, hogy az adott szenzor aktív és figyel minket.

Ennek a tudtunk nélkül nem lenne szabad megtörténnie, de ha mégis így van, azonnal a körmére nézhetünk a szoftvernek. Az ikont lekattintva azonnal látjuk, hogy pontosan melyik alkalmazásról van szó, az összességében milyen jogosultságokkal rendelkezik, és bármelyiket azonnal vissza is vonhatjuk. A gyorsmenüben egyébként minden szenzor letiltásához dedikált gombot is rendeltek, így ha, mondjuk, valami szigorúan titkos dologról beszélünk, és biztosra akarunk menni, hogy a telefonunk nem hallja, akkor egyetlen koppintással megvonhatjuk a jogosultságot, így egyetlen app sem fér hozzá a mikrofonunkhoz, amíg ezt vissza nem állítjuk.

A helymeghatározás kapcsán minden alkalmazás esetében eldönthetjük, hogy pontos vagy csak hozzávetőleges pozíciót szeretnénk-e megadni. A Google Maps esetében nyilván érdemes pontosra menni, de ha az időjárást vagy a híreket szállító applikációról van szó, bőven elég, ha csak nagyjából van képben a rendszer. Így is megkapjuk a lokális adatokat, de a házszámot legalább nem kötöttük az orrára.

Az adatbiztonság fontos eleme lett továbbá az adatvédelmi irányítópult. Itt az elmúlt 24 óra eseményeit látjuk teljes bontásban és kronológiai sorrendben, így visszanézhetjük, mikor, melyik alkalmazás milyen adatokhoz fért hozzá, és ha úgy gondoljuk, hogy ezt fölöslegesen tette, mostantól már letilthatjuk.

Kohézió

Talán túlzás azt állítani, hogy sokat akart az a bizonyos szarka, de kétségtelen, hogy nem volt zökkenőmentes az új oprendszer rajtja, ami minden bizonnyal annak is köszönhető, hogy a szoftverfrissítés mellett két telefont is piacra dobott a vállalat, amelyek ráadásul a cég saját chipjét használják. Ebből adódóan a több mint féléves béta ellenére az első hetekben még bugos applikációk, váratlanul megszakadó hálózati kapcsolat, villogó kijelzők és zajos hangszórók fogadták a felhasználókat. A Pixel 6 tulajdonosoknak ráadásul egy kicsit többet is kellett várniuk, mire megkapták a javítócsomagot.

Összességében viszont elmondható, hogy az Android 12 a Google operációs rendszerének legfontosabb, leglátványosabb, legizgalmasabb frissítése - legalábbis az Android 5.0 óta biztosan.

Igen, a mérnökök nem féltek szétnézni a szomszédban és átemelni a legjobb ötleteket, amelyeket más platformokon élveznek a felhasználók, és amelyek valódi értékkel bírnak, ugyanakkor elképesztő mennyiségű saját ötletet, kreatív megoldást és innovatív funkciót is sikerült beépíteni. Az Android 12-t látva az az ember érzése, hogy a korábbi frissítésekkel szemben most nemcsak összedobáltak mindenféle ötleteket, aztán majd kiderül, mi az, ami tényleg hasznos ezek közül, hanem jól átgondolt, egymásra támaszkodó, az ökoszisztémát kiszolgáló szolgáltatások kidolgozásával és megvalósításával töltötték az időt. A legtöbben nyilván a vizuális dolgokra koncentrálnak, és ez így is van rendjén, hiszen ez a legszembetűnőbb, ez hat az érzelmeinkre, de nem mehetünk el a többi újítás mellett sem.

A rendszer gyorsabb, testre szabhatóbb és biztonságosabb, mint valaha, a Pixel 6 a maga erejével pedig egy új korszakot nyithat az okostelefonok világában. Ha a Google a Pixel Watchot is bedobja a körforgásba, akkor az Android ökoszisztéma a nyitottsága ellenére képes lehet még jobban megszorongatni az Apple-t azokon a területeken is, ahol egyelőre még nagy az almás cég előnye. A Material You-ban bőven van még potenciál, és nagyon reméljük, hogy ezt ki is tudják aknázni.

Ha szeretnél hasonló hasznos cikkeket olvasni, akkor érdemes megvenned a 2022/01-es PC World magazint, és ha így teszel, értékes szoftvereket és PC-s játékot is kapsz hozzá ajándékba. 

Komolyabban érdekel az IT? Informatikai, infokommunikációs döntéshozóknak szóló híreinket és elemzéseinket itt találod.

Hirdetés

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Engedélyezi, hogy a https://pcworld.hu értesítéseket küldjön Önnek a kiemelt hírekről? Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.